Hidrológiai tájékoztató, 1991

ISMERTETÉSEK, HÍREK - Dr. Korim Kálmán: Magyarország ivóvízbázis-atlasza - Vízbázisok katasztere (Atlaszismertetés) - Dr. Dobos Irma: Marczell F. (sorozatszerk.): A Magyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyi-iratok katalógusa. Források a vízügy múltjából 7. (Könyvismertetés)

beszivárgás, mint a laza üledékek pórusain keresz­tül. A hegységi területeken jelentkezik a karsztvíz és a repedésvíz. A mélyebb felszíneken található a ré­tegvíz, míg a dombsági területeken, valamint a Me­csek hegységtől délre fekvő medencében a talajvíz jelenik meg. „Az építéshidrológiai adottságok" című fejezetben a tájegységek: 1. Hegyvidék és hegyoldal. 2. Mecsek­alja. 3. Pécsi medence és a Pécsi víz környezete, va­lamint a 4. Baranyai dombság. A táblázatokban találhatók a vízszintészlelő kutak és a források adatai. Az atlasz 7 darab Vízföldtani észlelési és 7 darab Becsült maximális vízszinttérképe 1:20 000-es méret­arányban készült. Az észlelési térképen ásott kút, ar­hív fúrás, vízszintészlelő fúrás figyelőkútja, térképe­ző fúrás (figyelőkúttá kialakítva), térképező fúrás (egy­szeri vízszintészleléssel), forrás, foglalt forrás, tó, belvizes terület és patak) egyéb vízfolyás szerepel. A becsült maximális vízszint térképen a porózus üle­dékben (mB. f.), a szilárd kőzetben (mB. f.) és a hidrológiailag zavart területen (mB. f.) levő vízszin­teket adja meg. Pécs építéshidrológiai atlaszát minden szakember­nek figyelmébe ajánlom, akik vízföldtani, építésföld­tani, vízszerzési, valamint környezetvédelmi felada­tok megoldásával foglalkoznak. Az Atlasz megvásárolható a Földmérő és Talaj­vizsgáló Vállalatnál. Címe: 1088 Budapest VIII., Re­viczky u. 4. Árazás alatt. Előrejelzés szerint: közü­leteknek körülbelül 9500,— forint, magánszemélyek­nek körülbelül 2000,— forint. Dr. Siposs Zoltán Magyarország ivóvízbázis-atlasza — Vízbázisok ka­tasztere. Budapest, 1989. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté­rium megbízásából a Környezetgazdálkodási Intézet és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem közötti együtt­működés keretében jelent meg az 1985—1989 évek­ben készített és szerkesztett nagyszabású mű, „Ma­gyarország ivóvízbázis-atlasza" címmel. Ez a kitűnő összeállítás a gyakorlati vízgazdálkodás egyik fontos ágazatának, az ivóvízszerzésnek és ivóvíz-kitermelés­nek alapvető dokumentumát képviseli, mely jól il­leszkedik a már régebben megjelent hazai vízföld­tani kataszterek és atlaszok sorába. Ilyenek voltak többek között: — Magyarország vízkészlete I. Mennyiségi számba­vétel. 1954, VITUKI. — Magyarország vízföldtani atlasza. Schmidt E. R. et. al. 1962, MÁFI. — Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. Urbancsek J. et. al. 1963—1986, I—XI. kötet. — Magyarország hévízkút jai (Hévízkút-kataszter). 1965—1990, VITUKI, I—V. Az ivóvízbázis-atlasz áttekintő térképlappal, illetve jelmagyarázattal kezdődik. A színes kivitelben ké­szült áttekintő térkép az ország regionális jelentő­ségű távlati bázisait, regionális vízművállalatait, a me­gyei és városi vízművállalatokat, továbbá a kiemelt felszín alatti vízvédelmi területeket egyrészt karbo­nátos — karsztos vízadók, másrészt törmelékes víz­adók bontásában tünteti fel. Emellett a környezet­védelmi és vízügyi igazgatóságok, valamint nemzeti­park-igazgatóságok működési területei szerepelnek ezen a térképen. A részletes térképsorozat 1:150 000-es méretarány­ban 1-től 18-ig számozott térképlapokon készült. Ezek­ről a lapokról a jelmagyarázatban szereplő jelölések segítségével a következő adatok olvashatók le: 1. Regionális vízbázisok (1—40-ig) és jellemző kész­letértékeik, vízkészlettípusok, összes teljesítőké­pesség, a vízbázisok határa és ismeretességi fo­ka. 2. Közüzemi vízszerzőhelyek sorában a kiemelt te­lepülések, s az egyéb települések helyeit ábrá­zolja. Mélyfúrású közműkutak, talajvízkutak, karsztaknák, foglalt karsztforrások és egyéb tí­pusú források vannak feltüntetve a jellemző ada­tok kíséretében (kútszám, vízkészlettípus, szűrő­zés helye, kapacitás stb.). 3. Külön jelölést használ az egyéb használatú víz­szerző helyekre, így az ipari, a mezőgazdasági célú helyekre, valamint a felszín alatti (talaj-) vízkészletből öntözött területekre. 4. A vízminőségvédelmi területek lehatárolása és sorszámozása a jelkulcs szerinti ábrázolással tör­tént, megkülönböztetve a kiemelt vízminőség­védelmi területeket, a hidrogeológiai védőterü­leteket, s a természetvédelmi területeket. Ezen belül megkülönbözteti a karbonátos-karsztos, va­lamint a törmelékes vízadó területeket. Úgyszin­tén eltérő jelöléssel tünteti fel a nemzeti par­kokat, a tájvédelmi körzeteket, a természetvé­delmi területeket, a bioszféra- és a vadvízrezer­vátumokat. A team-munkában készült atlasz témafelelőse a KGI részéről Altnőder András, míg az ELTE részéről dr. Klinghammer István volt. Az atlasz mindössze 50 pél­dányban készült. Az új mű kiváló segédeszköz nem csupán a szakembereknek, de a tervezők, közgazdá­szok, önkormányzati tisztségviselők számára is. Dr. Korim Kálmán Könyvismertetés Marczell F. (sorozatszerk.): A Magyar Vízügyi Mú­zeumban őrzött Széchenyi-iratok katalógusa. Források a vízügy múltjából 7. — Aqua Kiadó, Budapest, 1990. 144 oldal. Az annotációkat készítette és a katalógust össze­állította: Deák Antal András. Az 1986-ban útjára indított sorozat „Országos Víz­ügyi Levéltár" című első kötete után „Az Orszá­gos Vízügyi Hivatal tanulmánytárának katalógusa" há­rom kötetben, majd „Az 1838. évi pest-budai nagy árvíz történetének válogatott dokumentumai" és „Á magyar öntözés történetének szemelvényei" jelent meg. Az új kiadvány Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyar halálának 130. évfordulóján kívánt emléket állítani azzal, hogy az ismeretlen, döntő többségé­ben eddig még nem publikált, fel nem dolgozott do­kumentumokat rendszerezve, katalógus formában köz­zé tette. A katalógus 737, túlnyomó részt levél jellegű és 565 pénzügyi témájú (számla, nyugta, pénzügyi ér­tesítés, költségkimutatás stb.) iratot tartalmaz. A kö­tet tizennégy fejezete közül mindössze csak az első négy tartalmaz vízügyi jellegű anyagot, míg a többi irat arra alkalmas, hogy ezen keresztül a kiváló ál­lamférfinak nagyszerű emberi tulajdonságait is meg lehet ismerni. Miután a hazai vízszabályozások, a hajózás feltételeinek megteremtése elválaszthatatlan Széchenyi személyétől, ezért a Magyar Vízügyi Mú­zeum 1973. évi alapításától kezdve szorgalmasan gyűj­tötte — igaz csak másolatban — a rá vonatkozó, főként írásos emlékeket. A múzeumi anyag gyara­pításában minőségi változást jelentett 1978-ban a Storno-féle kéziratgyűjtemény megvásárlása. Ezzel a 74

Next

/
Thumbnails
Contents