Hidrológiai tájékoztató, 1991

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Hála József: Vérkút, egy régi parasztfürdőhely a Balaton partján

lést szolgáló, a tó víztükrére épített telep üzemeltető szervei a költségekből a lakosságnál nagyobb arányt is tudnának vállalni. Balf község a Fertő-parti hegységszerkezeti törés gyógyforrásainak települése, a szanatórium hasznosítja a keletkezett gyógyvizek egy jó részét. Az intézmény a keletkezett szennyvizeket tisztítani kényszerült, ugyancsak a Fertő tó közelsége miatt. A szennyvíztisztítótelep elmúlt évekbeni felújítását, bővítését szintén a Tatabányai Szénbányák Fővállalkozás és Gépgyár végezte, az üzemelési tapasztalatok igen kedvezőek (2. kép). 2. kép. A sopron—balfi biológiai szennyvíztisztító-telep (300 m

3/d) A szennyvíz minősége ugyan kétszer jobb az átlagos lakosságinál, a 91%-os hatásfok azonban így is dicsérendő, a távozó szenyvíz pedig egyenesen „jó minőségű". A foszfor csökkentése itt is elvárás, amit 75%-os mértékben megoldottunk. A helység Sopronhoz tartozik, mégis az önálló Kópháza községgel kívánja megoldani a csatomázást, amiben a lakossági és környezetvédelmi igényeken túl kedvező a balfi tisztítótelep igen jó működése. Kettőzésével ugyanis megoldható lenne a két település szennyvizének tisztítása ds. A kiviteli terveket a tanács elkészíttette, a lakosság a kivitelezés pénzügyi támogatására készen áll, de a társadalom segítsége késik, ami Kópháza esetében horvát nemzetiségi kérdéssel is párosul. Harka (Magyarfalva) önálló község, de a város másik családi házas fejlesztési területe is. Kedvező fekvése miatt a szennyvíztisztítás a soproni telepen elvégezhető, az összegyűjtést és az odajuttatást szükséges azonban nem csekély ráfordítással megoldani. A helyi tanács a kiviteli terveket itt is elkészíttette, a lakossági hozzájárulás mellett náluk is hiányzik a külső segítség. A szenyvizek összegyűjtésének fontosságát az ismert tényezőkön túl még az is növeli, hogy a községen átmenő vízfolyás Ausztriába lép át, ahol ivóvízforrások is vannak. Ágfalva szennyvízkérdésével eddig nem foglalkoztunk, pedig közüzemű vízellátása 10 éve megoldott, a vízfolyást illetően magasságilag Sopron fölött van. A város' családi házas beépíthetősége miatt ugyanakkor kiemelt a szerepe. Felszíni vizeit a Liget-patak gyűjti össze, amely Sopronnál egy felszínközeli vízbázison is keresztülhalad. Nem kétséges, hogy az igen kedvezőtlen gazdasági helyzet ellenére e település sem maradhat ki a környezetvédelmi szempontból kiemelt területek sorából, elsősorban szennyvizeinek kezelése tekintetében. A kétségtelenül fennálló eredmények ellenére sem mondhatjuk el, hogy az Alpokalján, Sopron és vonzáskörzetében minden megoldott a vízi környezetvédelem területén. Vérkúí, egy régi parasztfürdőhely a Balaton partján DR. HÄLA JÖZSEF Magyar Állami Földtani Intézet Vajkai A. orvos és néprajzkutató szerint „Népünk a legtöbb betegségnél igénybe vesz valamilyen fürdőt. Erre tanította a hagyomány, ezt tanácsolják a javasok is. A régiségben, a boszorkányperek aktáiban, a mai gyűjtésekben számtalan feljegyzésünk van a gyógyító célú népi fürdőkről, azok összetételéről, a fürdőzés módjáról. Mindezekben a döntő szó nem az esetleges hatóanyagé, a gyógynövényeké, a fizikális hatásé, hanem a nép sajátos, mágikus, természetfölötti erőket is igénybe vevő eljárásaié. Így pl. szerepelnek bizonyos napok, bizonyos módon gyűjtött növények, meghatározott helyről összeszedett anyagok, számmágia, asztrológia stb. ... Használ és használt régebben is a nép sokszor olyan fürdőt, meglátogatott olyan fürdőhelyeket, amik használata egészen ésszerű, amikben semmiféle mágikus elem nem nyilvánul meg." [35]. Az utóbbi, „racionális fürdő"-k közé tartozott a Zánka határában egykor működött népi vagy parasztfürdő, Vérkút is. Használata már régen megszűnt, de az azo nos nevű forrás ma is megvan Zánka—Köveskál vasútállomástól 1,2 km-re északkeletre, a Balaton partjától 60 m-re [29], A forrás elnevezéséről Oláh J. a következőket írta 1834-ben: „... a' kút oldalait pedig, és az árkot, melylyen vize elfoly, követtseivel együtt vérveresre festi, honnan vette Vérkút nevezetét is." [26], E névmagyarázat fordul elő a leggyakrabban a forrásról szóló későbbi közleményekben [13, 3, 25, 20, 8, 29, 32] és ezt olvashatjuk az 1978-ban megjelent „Földrajzi nevek etimológiai szótáráéban is [16], Egyesek feltételezik, hogy a Vérkút elnevezés a víznek a vérszegénységet gyógyító hatásával függ össze [25]. Az 1930-as években Margit-forrásnak nevezték el [25], de ez a név nem maradt meg, ma is Vérkútnak hívják. Ugyanez volt a neve a forrás környékén levő erdőnek is [28, 15], A forrás vízhozama változó, ingadozása nagy. Időnként elapad (ezt jegyezték fel róla pl. 1949-ben, 1950ben és 1952-ben), máskor sok vizet ad, pl. 1955. V. 23-án 400 l/min volt a vízhozama [29, 32], A „kesernyés" [13], „savanyú" [11, 29], „kesernyés savanyú" [3], „gyengén szénsavas" [21], „vasas vagy aczélos" [14], „vasas" [5,20], „vasban és szabad szénsavban dús" [7] vizet ismereteink szerint először Kitaibel P. vizsgálta meg [17]. Bár 1928-ban Kunszt J. azt írta, hogy „analysise nincs" [21], vegyelemzését Riegler G. már 1909-ben elvégezte [25], Kémiai összetételére vonatkozó saját vizsgálati eredményeit Marschall F. 1931-ben publikálta és megállapította, hogy „Közölt vegyi vizsgálatok alapján, a zánka—vérkúti 43