Hidrológiai tájékoztató, 1991

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Kucsara Mihály-dr. Rácz József: Eróziós talajveszteség vizsgálata erdőterületen

Eróziós talajveszteség vizsgálata erdőterületen KUCSARA MIHÁLY—

DR. RÄCZ JÓZSEF Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron Bevezetés Az erózió kialakulásában igen sok tényező hatása játszik közre. Ezek közül azonban meg lehet különböztetni azokat, amelyek döntő súlyúak. Ahhoz, hogy erózió alakuljon ki, legalább a következő három feltételnek kell egy időben fennállnia: 1. A leeső csapadék és a talajba beszivárgó csapadék különbségeként felszíni víz keletkezzék. 2. A terület domborzati energiája nagy legyen. 3. A talaj fedetlen, vagy növényzettel nem kielégítően fedett legyen. A mezőgazdasági és erdőgazdasági művelésű területek eróziós adottságai között az alapvető különbséget jól szemléltetik azok a térképek, amelyek a talajerózió elterjedését tartalmazzák, s amelyek a domb- és hegyvidéki területek egy részét külön kategóriaként, „erdő"-kónt kezelik [1]. Az eróziós jelenség tényezőit, s azok összefüggéseit a mezőgazdaság területén rendkívül széles körűen vizsgálták és kutatják ma is. Ezek eredményei az eróziós jelenség számos összefüggésére derítettek fényt, de ezekkel mégsem helyettesítheitők a hasonló célú erdészeti kutatások, amelyek bővítése céljából kezdtünk hordalékhozam-megfigyeléseket a Sopron melletti Tacsi-árok majdnem teljese« erdővel borított vízgyűjtőjében. Az erdőterületről származó fajlagos évi eróziós talajveszteség értékét a talajvédelmi tervezésnél az állománykezelés módjától függően 0,5—1,5 t/ha/év nagysággal veszik számításba, ami a megengedhető 15 t/ha/év talaj veszteség tört része. Ennek ellenére mégis szükséges erdőterületeken is a rendszerint helytelen emberi beavatkozás hatására kialakuló talaj veszteséggel foglalkozni, mert ez túlnyomóan medererózióból származik és a lepusztult talaj értéke is nagyon nagy, mivel pótlása csak körülményesen — a szántónál sokkal nehezebben — oldható meg. A vízgyűjtőterület jellemzői Az erdővel borított területekről származó hordalék mennyiségének többnyire becsült értékei pontosítására jó lehetőséget nyújtanak a domb- és hegyvidéki víztározók, hordalékfogó tavak hordaléklerakódásának 1 — 2-—3 — 1. ábra. A vízgyűjtő terület erdőtervi térképvázlata 1. Tacsi-ároki hordalékfogó, 2. Vízgyűjtő határa, 3. Szintvonal mérésével nyerhető eredmények. Megfigyeléseink céljára a Tacsi-árok 1+499,00 szelvényében épült, a Tacsi-ároki víztározó (Szalamandra tó) feliszapolódásának csökkentését szolgáló hordalékfogó tavat használjuk (1. ábra). A vízgyűjtőterület nagysága 161 ha, amelyen 99,5%ban zárt erdő található. A tengerszint feletti magasság 314 és 487 m között változik, a terület völgyekkel és régebben keletkezett vízmosásokkal tagolt. Az egész vízgyűjtőre vonatkozó átlagesés 23%, de nem ritkák az 50%-os lejtők sem. A kiterjedéshez képest viszonylag jelentős szintkülönbségek miatt nagy a területre értelmezett reliefenergia, azaz a domborzati viszonyokból adódó erózióra való hajlam. Talajok vonatkozásában a kristályospalákon kialakuló savanyú erdőtalajok a jellemzőek, ezek közül is nagyrészt a podzolos barna erdőtalaj. Ez a talajtípus — szerkezeténél fogva — hajlamos az erózióra. Ha a növényzettel való borítottság nem megfelelő, nagy eróziós károk keletkeznek. Szemrevételezéssel megállapítható újabb keletű eróziós nyomok csak a völgyek nagy esésű szakaszain észlelhetők. A faállomány összetétele kissé eltér a soproni hegyvidék átlagától (1. táblázat). A lomb-fenyő elegyes áil1. táblázat A vizsgált, elegyes állománnyal borított vízgyűjtő fafaj- és korösszetétele Fafaj Korcsoportok (%) 1—20 21—40 41—60 61—80! 80< KTT EF LF GY NYI JF VF B ME FF ZDF MK össz.: 0,1 1,3 2,2 0,4 0,1 0,3 1,6 0,2 23,5 18,9 I,4 6,0 5.2 0,1 II,5 1.3 0,6 0,1 6,2 58,6 28,9 18,4 3,0 3,5 0,2 3,7 0,1 Fenyő Lomb 4,1 21,9 10,3 2,1 : 36,7 18,6 lössz. (0/o) 3,2 0,4 0,6 0,3 1,2 0,6 - 6,3 3.1 3.2 45,2 23,6 7,7 6,2 5,6 4,2 3,1 2,9 0,6 0,6 0,2 0,1 100,0 39,4 60,6 lományban a fenyő az 50%-os nagy átlaghoz képest ezen a területen csupán 39%-kal van jelen, s ezen belül sem a lucfenyő, hanem az erdeifenyő dominál. Kisebb területaránnyal a jegenyefenyő és a vörösfenyő is megtalálható. A 61%-os lombos elegyarány több mint kétharmadát a kocsánytalan tölgy teszi ki, de ezen kívül a gyertyán, a nyír és a bükk is állományalkotó fafaj. A faállomány jelenlegi korösszetételéből következtetve volt olyan időszak, amikor a vízgyűjtőterület több mint fele üres vágásterület volt, ami akkor nyilvánvalóan kedvező feltételeket biztosított az eróziót kiváltó hatásoknak. Az általunk megfigyelt időszakban a faállomány-viszonyokban jelentős változás nem következett be. Az előzőekből következőleg mondhatjuk, hogy a vizsgált időszakban a terület adottságai tekintetében nem történt változás. A vizsgálat módszere és eredményei A hordalékfogó tóban lerakódott hordalék felszínének mérésére évenként szintezést végeztünk, majd az eredmények alapján az iszapfelszínt ábrázoló szintvo22