Hidrológiai tájékoztató, 1991

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Geszlerné Szentpáli Ágnes: A hagyományápolás múltja, jelene, jelentősége és feladatai a Magyar Hidrológiai Társaságban

kémia magántanára lett. Tudományos munkájának fő működési területe a radioaktív testek tanulmányozása volt. 1918-ban a Tudományegyetem kötelékébe tartozó Radiológiai Intézet igazgatója lett. 1928-ban tudományos munkája elismeréseként a Szent István Akadémia tagjai sorába választotta. Tagja volt az Országos Forrás és Fürdőügyi Tanácsnak. 1937-ben megbetegedett és 1938-ban nyugdíjazását kérte. Érdemei elismeréseként „Tanügyi főtanácsos-igazgató" címmel tüntették ki. Utolsó éveit a nagybányai úton levő villájában töltötte és 1940. június 20-án elhunyt. Munkásságáról dr. Emszt Kálmán fővegyész, kísérletügyi főigazgató a Hidrológiai Közlöny 1940. évi XX. kötetében írt részletes megemlékezést. Síremlékének avatása 1942. október 28-án volt Budapesten és Vígh Gyula társelnök mondott az MFT Hidrológiai Szakosztálya nevében beszédet, melyet a Hidrológiai Közlöny 1942. évi 7—12. száma közölt. Dr. Weszelszky Gyula széles körű tudományos munkásságából csak néhány olyan tanulmányt emelünk ki, amely a hazai ásvány-, gyógy- és hévizek balneotechnikai kérdéseivel foglalkozik. 1908-ban jelent meg a hévízi gyógytó kémiai vizsgálata eredményének előzetes, majd 1911-ben részletes ismertetése. Vizsgálatai során — a többi között — megállapította, hogy a tó gyógyvizének kénhidrogén tartalma nem a tóforrásból származik, hanem a tófenéken felhalmozódott gyógyiszap korhadási terméke. Elsőnek állapította meg a tóvíz, a vízből feltörő gáz és a tóiszap radioaktivitását. 1909-től a budapesti fürdők ásvány-, gyógy- és hévizeinek radioaktivitását vizsgálta folyamatosan. Megállapította, hogy a budapesti hévforrások közül legerősebb aktivitásúak a Rudas-fürdő gyógyforrásai. A forrásvizek radioaktivitását az elmálló dolomitból nagy mélységben és nagy nyomás alatt kioldott rádiummal magyarázza. 1931-ben vizsgálta és véleményezte a balatonfüredi szénsavas források vizének radioaktivitását. Dr. Weszelszky Gyula szakvéleményében közölte, hogy a balatonfüredi szénsavas források rádiumemanációja olyan, hogy azt csak az egri és a budapesti Gellérthegy körül fakadó források vizének rádiumemanáció tartalma múlja felül. 1922. február 22-én az MFT Hidrológiai Szakosztálya ülésén a geotermikus gradiens fogalmával és magyarázatával foglalkozott. A városligeti artézi kútnál végzett hőmérsékleti mérések nyomán Zsigmondy Vilmos által végzett számításokat ismertetve felhívta a figyelmet a számításoknál figyelembe nem vett körülményekre. 1924. június 3-án a Szakosztály előadóülésén a budapesti ásványvizek vegyelemzési adatait táblázatokon ismertette, feltüntetve a vizek rádiumemanáció tartalmát és hőmérsékletét is. Külön megemlékezett a budai keserűvizekről. A Hidrológiai Szakosztály 1926. április 28-án tartott ülésén kifejtette véleményét a juvenilis vízről és tagadta a Gautier-féle elméletet. Számításaival bizonyította, hogy a budapesti hévforrások vize — legalábbis fő tömegében — nem lehet juvenilis eredetű. Az MFT Hidrológiai Szakosztálya 1929. december 18-án tartott ülésén a juvenilis vízről alkotott véleményét kiegészítette a „Suess és Gautier elméletének konzekvenciája" címmel tartott előadásában. Rámutatott arra, hogy „a Föld gyűrődése következtében felszínre kerülő mélységbeli kőzetek mállása, a mállott és vízzel telített porózus kőzeteknek a mélységbe süllyedése és összecementeződése eredményezhet olyan vizet, mely nem lesz azonos a Suess által vadozusnak nevezett vízzel, de eredetét nem kell a magmában keresnünk". Az MFT Hidrológiai Szakosztályának 20. jubiláris ülésén, 1938. január 28-án dr. Weszelszky Gyula elnöki megnyitójában „Zavaros fogalmak a hidrológiai és geológiai irodalomban" címmel tartott előadást. A geotermikus gradiens és a juvenilis víz szakkifejezéseket értelmezve felhívta a figyelmet arra, hogy „Itt a szakosztályunkban természettudósokon kívül a műszaki és orvosi tudományok képviselői is helyet foglalnak. Nekünk arra kell törekednünk, hogy egymás szavát megértsük". A jubileumi ülésen még elmondotta, hogy „A háború utáni nehéz időkben már közel voltunk ahhoz, hogy működésünket beszüntetjük, de elődeimben és tagtársaimban meg volt a szent hit és önbizalom, hogy kellő kitartással majd csak túléljük a nehézségeket. ... Most már bizalommal tekinthetünk a jövő elé." Vázlatosan végigtekintve dr. Weszelszky Gyula tudományos és társasági munkásságán, tisztelettel gondolunk személyére halálának 50. évfordulóján és emlékét kegyeletlel megőrizzük. Dr. Cziráky József Balneotechnikai tanulmányai [1] 1908. A Hévlz-tó chemlai vizsgálatának előzetes eredményei. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. II. köt. 2. rész, 2. szak. függ. Budapest, 1908. [2] 1911. A keszthelyi Héviz tó termékeinek chemial vizsgálata. Különlenyomat. Budapest, 1911. [3] 1912. A budapesti héwizek radioaetivitásáról és eredetéről. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1912. [4] 1922. A geotermikus gradiensről. Hidrológiai Közlöny, 1922. 5—13. [5] 1924. A budapesti ásványos vizek vegyi viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 1924—26. 27—32. [6] 1924. A budapesti Hungária forrás radioaktivitása. Hidrológiai Közlöny, 1924—26. 45—52. [7] 1926. A Juvenilis vizekről. Hidrológiai Közlöny, 1924—26. 72—83. [8] 1928. A budapesti Hungária forrásvize hőmérsékletének változásairól. Hidrológiai Közlöny, 1927—28. 31—40. [9] 1929. Suess és Gautier elméletének konzekvenciája. Hidrológiai Közlöny, 1929. 75—82. [10] 1931. A balatonfüredi szénsavas forrásvizek radioaktivitásáról. Hidrológiai Közlöny, 1931. 17—20. [11] 1932. A budapesti Rudas-fürdő körül fakadó hévforrások radioaktivitásáról. Hidrológiai Közlöny, 1932. 120—124. [12] 1936. A budapesti héwizek rádiumemanáció tartalmának eredetéről. Hidrológiai Közlöny, 1936. 5—16. [13] 1938. Zavaros fogalmak a hidrológiai és geológiai irodalomban. Hidrológiai Közlöny, 1938. 501—509. A hagyományápolás múltja, jelene, jelentősége és feladatai a Magyar Hidrológiai Társaságban* 1972-ben Lászlóffy Woldemár javaslatára szervezte meg Társaságunk a Vízügyi Történeti Bizottságot. Ez a Bizottság hivatott a hidrológiai tudománykörrel kapcsolatos hagyományápolással foglalkozni. Munkájukról 1989. április 11-én számoltak be az MHT Intéző Bizottsága előtt. Beszámolójukban a múzeumi gyűjteményekről, és azok gyarapításáról, a MTESZ „Évfordulóink a műszaki és természettudományokban" című kiadványban való részvételükről, a vízügyi eseménytörténeti cédulák készítéséről, és a hangarchívum je* Elhangzott az MHT Intéző Bizottságának 1990. május 22-1 bajai ülésén. lenlegi helyzetéről szóltak. Ezeket részletesen nem kívánom ismertetni, csak egy dolgot emelek ki, melyben érdemi változás azóta nem történt. „Nehézséget okoz a tervbe vett „Társaságunk kitüntetettjeinek kiadványa" összeállítása. Az élő érdekeltek egy része nem küldi el szakmai életrajzát többszöri írásbeli kérésre, szóbeli kérlelésre sem, pedig ezek nélkül a kézirat nem készíthető el. Jelenleg 207 személyről készült el a kiadványi kézirat első változata, míg további 20 személy anyaga van elkészítés alatt. Több mint 100 személy alapanyaga hiányzik. (Sajnos ezen utóbbiak között van Társaságunk számos volt, és jelenlegi (vezető) tisztségviselője is.)" 17