Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Kordos László: A Balaton legrégebbi, római kori térképe

veli azoknak az erőfeszítéseinek intenzitását, amelyek arra irányulnak, hogy regionálisan, valamint nemzeti szinten is segítsék az előrejelzési módszerek tökéletesítését, az információk közreadását és a kockázatok értékelését. Természetesen ahhoz, hogy e szándékok és konkrét segítségek valóságos és hatékony eredményt hozzanak, az szükséges, hogy a meteorológusok és hidrológusok szoros együttműködésben végezzék munkájukat a polgári védelmi szolgálat és más érdekelt intézmények munkatársaival, ami garanciát ad megfelelő tervek kidolgozására, és biztosítja, hogy a veszélyben levő lakosság megértse a helyzetét és erre tudatosan reagáljon. Az egész világra kiterjedő meteorológiai megfigyelő rendszer, a hidrológiai, a klimatológiai és a vízkészlet-gazdálkodási világprogram keretében sok lehetőség van a Decennium számára kitűzött célok megközelítésére. A Meteorológiai Világszervezet — e programok eredményeit is félhasználandó — három projektet indított el a Decennium keretén belül: — a természeti katasztrófákkal összefüggő módszerek és megoldások szisztematikus cseréje (STEND); — az Indiai-óceán délnyugati medencejeben keletkező trópusi ciklonok előrejelzési rendszere; — a teljeskörű kockázatértékelés. _ Az első keretében olyan meteorológiai és hidrologiai információk átadásáról van szó, amelyek az eszközökre, általában a berendezésekre, számítástechnikára, műszaki megoldásokra, eljárásokra és széles körű tájékoztató anyagokra vonatkoznak. A második projekt a hangsúlyt a meteorológiai műholdak adatainak jobb kihasználására, a mikro-informatika alkalmazására, és a tudományos ismeretek átadására holyczi. A harmadik tevékenység-csoport célja annak bemutatása, hogy a modern módszerek milyen lehetőséget adnak egy adott régióban bizonyos kockázattípus teljeskörű felbecsülésére. Itt elsősorban az árvízi kockázatról van szó, amelynek a becslése a távérzékelési, illetve vízrajzi észlelési adatokra támaszkodva csúcstechnika alkalmazásával történik. A fentiekben főként olyan természeti katasztrófákról beszéltünk — a példákat is ilyenek közül hoztuk —, amelyek hazánkon, sőt Európán is kívül esnek, pedig Európában is komolyak a természeti katasztrófák lehetőségei. Elég, ha csupán az 1987. október 16-i délkelet-angliai vihart, vagy az ez évi (1990) januárifebruári nyugat-európai viharokat és áradásokat (tengerit) is) említjük. Az angliai vihar 18 halálos áldozatot követelt, az anyagi kárt 1,5 miUiárd angol fontra becsülték, s a vihar során a természeti környezetben is komoly károk keletkeztek, amit jól reprezentál a következő szám: 15 millió' fát tépett ki gyökerestől a 185 km/h sebességgel száguldó szól. Európában a légköri depressziók által okozott heves szélviharok eredményezhetnek komoly károkat, különösen, ha ezeket tengeri áradások kísérik. Európa déli részén, az Adriai-tenger északi medencéjében tengeri áradások fenyegetik Velencét, amely ebből a szempontból különösen sebezhető. A bozót- és erdőtüzek egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a száraz nyarakon. Magyarország elsősorban árvízi helyzetével igen „előkelő" helyet foglal el az európai országok veszélyeztetettségi listáján. Az a körülmény, hogy hazánk területének több mint 20%-a helyezkedik el a legmagasabb árvizek szintje alatt, különösen kiemeli az előrejelzés fontosságát, folytonos tökéletesítésének igényét. Az ENSZ jelen természeti katasztrófa megelőzési Decenniuma csak még inkább felhívja a figyelmet ennek, de az egész árvízvédelmi rendszerünknek és szervezetünknek a fontosságára, erősítésére, folyamatos korszerűsítésére. A Balaton legrégebbi, római kori térképe DR. KORDOS LASZLÖ Magyar Állami Földtani Intézet 1990 februárjában a londoni Sotheby's árverésén eladásra kínáltak fel egy, a III. század végéről, valószínűleg Magyarország területéről származó 14 darabból álló ezüst műkincsegyüttest. Miután feltételezték, hogy a kollekció az 1970-es évek végén földmunkálatok során véletlenül került elő, s illegális úton jutott a műkereskedelembe, az aukciót leállították, s az Interpol nyomozásba kezdett. A kollekció egyik, művészettörténeti és régészeti jelentőségén is túlmutató érdekességű darabja az a 70,5 cm átmérőjű, közepén díszített tál, amelynek a fényképét a sajtó útján a nagyközönség is megismerhette [2]. Ezen Nagy Mihály régész véleménye szerint két egyértelmű felirat látható. Az egyik a Pelso, vagyis a Balaton latin neve, a másik pedig a Seuso keresztnév, ami valószínűleg az egykori tulajdonost jelölte. Már a régészek megállapították^ s Nagy Mihály hívta fel a figyelmet arra, hogy a tál közepén elhelyezkedő ábrázolásban a Pelso név a Balaton alakjára emlékeztető rajzba íródott be. A díszítésen jól kivehető, hogy a tóból Siófok térségében patak folyik ki. Ennek azért is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, mert a Balatont a Dunával összekötő vízi utat a rómaiak Galenus utasítására a III. sz. végén, a IV. sz. elején készítették, s ezzel állandósították a Balaton alacsopy vízszintjét [1], A római kori Pelso ábrázolása a fenti adatok alapján nagymértékben valószínűsíti, hogy az a Balatonról készült. A térképről azonban további, ezt a megállapítást alátámasztó részletek is leolvashatók. Rendkívül szembetűnő a keleti medencerészben a Fűzfői- és az Aligaiöböf kiszélesedése, a szántódi partvonal északra nyomulása, s a déli partszegély egyenes vonala. Sajnos a tál belső díszítésének pereme Balatonederics és Nagyberek vonalában lemetszi a tó nyugati részét és a KisBalatont. Rendkívül jellegzetes viszont a Szigligeítiöböl keskeny, völgyszerű északra hatolása. Az északi parton jól elkülöníthető az ábrahámhegyi és a zánkai öblözet. Tihany északról félszigetként nyomul be a tóba, s tőle keletre kirajzolódik a Füredi-öböl. Mindezek, a mai morfológiával is megegyező körvonalak amellett szólnak, hogy valóban a római kori Balatont ábrázolja az ezüsttál. Ha ez igaz, akkor a Seusu kincs tányérdíszítése a legkorábban ismert, a III. század végéről származó Balatont ábrázolja. Térképészeti szempontból feltűnő a Balaton-ábrázolás igen jó elhelyezkedése, északi tájolása. Méretaránya kb. 1:1 000 000. Két jellegzetes pontja, a Szigligeti-öböl és a Tihanyi-félsziget közötti távolság teljesen megegyezik a valósággal, csakúgy, mint az északi és a déli partvonalak közötti távolság. A térkép leginkább a keleti medencében torzított, Tihany és Fűzfő között, amennyiben a valóságnál jóval nagyobb távolságot jelez.* • Lehetséges, hogy itt a torzulást egy állatfigura közelsége is okozza. 21