Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szalai György: Megkezdődött az ENSZ természeti katatsztrófa-megelőzési decenniuma

mesztésí feltételekről. A szőnyeg begyökeresedéséig a borító földet lemoshatja a magas víz vagy az erős eso. A földpótlás haladéktalanul szükségessé válik, ha a szőnyegek teljesen földterítés nélkül maradtak. Magas vízállásnál a szőnyegek csak akkor lazulhatnak meg, ha a szőnyegfektetést rosszul, szakszerűtlenül végezték. A vegetáció megindulása után a szőnyegek rendszerint négy héten belül meggyökeresednek és a talajon át sűrű hajtások törnek fel, néha 10 cm-nél is sűrűbb hálózatban. Ebben a stádiumban a fűzborítas gyakorlatilag már életképes és betölti a partvédelem feladatát. A magas vízállás sem veszélyezteti alapvetően. A fűzállomány jelentősebb károsodása az első vegetációs periódusban állhat be, abban az esetben, ha a hordalékban vagy az elegyengetett part talajában gyommag vagy gyomhajtás volt és az gyorsan kihajtott. A vitális fűzklónok sűrű állománya fékezi a gyomosodást. Ennek ellenére erős gyomkonkurencia hatására, a fűzvesszők növekedése visszaeshet, sőt a fűzborítás meg is semmisülhet. Ezért a 10—20 cm magas füvet és gyomokat ki kell szedni, még annak az árán is, ha a telepített fűzvesszők egy része is áldozatul esik. A fűzborítást megkapálni nem lehet. Tekintettel arra, hogy a fűmag lemosódásának veszélye a fűz melletti sávból mindig fennáll, célszerűbb a hidrovetést vagy a gyeptéglaborítást csak a nyár végén elvégezni és a fűzsáv mellett legalább 1 m széles sávot üresen hagyni. Amikor a fűzállomány eléri a 0,5 m-es magasságot és záródott, elkezd oldalra terebélyesedni. Ilyenkor a fűzsáv mellett levő fű elnagyolt kaszálása már elegendő. A gyom elleni kémiai védekezés a parti állományoknál gyakorlatilag nem jön számításba, mivel a vegyszerek nemcsak az erősen érzékeny füzeket, hanem az egész vízfolyást is veszélyeztetik. 2. A vegetáció második évében a helyesen megválasztott klón esetében a fűzborítás záródott, ellenáll a gyomokkal szemben és betölti vízgazdálkodási feladatát. Nem veszélyeztetheti néhány 10 cm vastagságú hordalék sem, mivel a vesszők abban újra meggyökeresednek. Azok a klónok, amelyek gyökérhajtásokat tudnak növeszteni, a hordalékban különös intenzitással képesek terjedni. A második évben a parti állományból a széles levelű gyomokat (sóskát, lapulevelet és hasonlókat) hegyes kapával el kell távolítani. El kell távolítani az eredeti parti állomány gyökérhajtásait, vagy a megtelepedett idegen fafajokat is. 3. Az első 3—7 év folyamán a partvédő fűzállományt ugyanúgy kell gondozni, mint a második évben, miközben a fő hangsúly a bekeveredett fafajok elleni védekezésben van. Ha a fűzállomány átlépi a vízátbocsátó képességének vagy más funkciójának az elviselhető méreteit, akkori vissza kell vágni. A következő vegetációs időszakban a fűzállomány megfiatalodik és besűrűsödik. A partvédő állomány növekedésének a ciklusa ismétlődik és a záródás hamarosan bekövetkezik. A víztározók partjain nem szükséges a füzeket olyan gyakran visszavágni. A szelektált fűzből létesített partvédő állomány életképessége a termőhelytől és a fűzklónok jó kiválasztásától függ. Az állomány élettartama nagymértékben függ a telepítés módjától és a fenntartás gondosságától, rendszerességétől is. A partvédő fűzállomány élettartama a bokorfüzek összes telepítési és nevelési követelményeinek gondos betartása esetén 30—40 év között mozog, miközben átlagosan 5 évenként számolni kell a visszavágással. Ezzel ellentétben a partok fűállományát legalábbis évente kétszer kell lekaszálni. A bokorfüzek dendromassza termelésének szervezett felhasználása tovább növelheti a partvédő fűzállományok szerepét és jelentőségét. Fűzből kialakított partvédő mű vízépítési követelményei A vízfolyások és a víztározók fűzből kialakított biotechnikai partvédő műveivel szemben támasztott vízépítési követelmények a következők: — Legyenek rugalmasak, hogy ne rontsák a meder vízátbocsátó képességét; a partvédelem tervezésénél a hidraulikai számítások során a meder méretezésénél a megfelelő mederérdességi értékkel kell számolni; — álljanak ellen az áramló víz hatásának; — minél hosszabb ideig tűrjék az elárasztást; — a fűz partvédő művek készítése minél nagyobb mértékben gépesíthető legyen; — minél kisebb legyen a fenntartási igény és, az is, amennyire csak lehet, gépekkel elvégezhető lehessen; — a partvédő állomány segítse elő hasznos élőlények életfeltételeit és a táj esztétikai értékének, a növekedését. összegezésül megállapíthatjuk, hogy a biotechnikai eljárásokat az összes olyan területen lehet alkalmazni, ahol az igénybevétel nem haladja meg a növényzet teherbíróképességét. A felhasználási terület kiszélesíthető az ún. kombinált eljárások alkalmazásával, amikor a növényzet ellenállóképességét holt anyagok beépítésével fokozzuk. A vízfolyások és állóvizek partvédelmére bokorfüzekből (cserje alakú füzekből) a legtöbb élőmű kialakítható. IRODALOM 1. Cifra, J. a kol. (1982): Vyskum pestovania topolov a vrb na Slovensku, Priroda, Bratislava, 107 p. 2. Frankowski, K.—Jeiewski, Z.—Chodorowski, p. (1961): Wiklina. Uprawa 1 przerób, PWRL, Warszava, 406 p. 3. Mottl, J.—Stérba, st.—Jeiek, R. (1979): Kerové vrby vhodné pro biologickou ochranu brehu vodnloh toku a nádrzi. VULHM, JlloviSté-Strnady 81 p. 4. Nejedly, J. (1950): Praktické vrbarstvi, BRÄZDA, Praha, 189 p. 5. Neumann, A. (1981): Die mitteleuropaischen Sallx-Arten, österreichischer Agrarverlag, Wien, 152 p. 6. Rácz J.—Tompa K. (1984): Bokorfüzek felhasználása partvédelemre. (összefoglaló kutatási jelentés. Készült az ÉszakDunántúli VÍZIG megbízásából). Sopron, 90 p. 7. Tompa K.—Brilndl L. (1964): A fűz. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 251 p. 8. Szarvas F. (1971, 1972): Vízépítési biotechnika I—

II. VIZDOK. Bp. VMGT 35., 36. 9. Pankotai G.—Rácz J. (1975): Erdészeti vízgazdálkodásion. EFE Jegyzetsokszorosltó, Sopron, 363 p. Megkezdődött az ENSZ természeti katasztrófa-megelőzési decenniuma DB. SZALAI GYÖRGY Gödöllői Agrártudományi Egyetem A természeti katasztrófák természeti jelenségnek vagy jelenségek kombinációjának a következményei, amelyek károkat okoznak emberéletben és emberi javakban, erősen és viszonylag nagy területen szétzilálják a normális emberi tevékenységet. A természeti katasztrófák egyfajta felosztás szerint lehetnek geológiai, légköri, ökológiai, illetve biológiai jelenségek következményei. Más felosztás szerint e jelenségek meteorológiaiak — hidrológiaiak és egyebek. Ez a felosztási mód már arra utal, hogy a természeti katasztrófák java részét az előbbi két jelenségcsoport okozza. A meteorológiai jelenségek okozta katasztrófák közül leggyakoribbak azok, amelyeknek kiváltói a tró19