Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Szigyártó Zoltán: Megemlékezés Hallóssy Ferencről, születése 100. évfordulóján

Megemlékezés Hallóssy Ferencről, születése 100. évfordulóján Hallósy Ferenc (1890—1970) Ma már szinte kihalt az a generáció, amelynek tagjai még emlékeznek rá, a magyar vízügyek egykori legfőbb irányítójára, aki méltó helyet foglal el elődeinek sorában. Hallóssy Ferenc 1890. december 31-én született Budapesten, a kiegyezés után soha nem látott fejlődésnek induló fővárosban. Kora ifjúsága, felserdülése, s mérnöki diplomájának a megszerzése is még a „boldog békeidők"-re, az első világháború előtti időkre esik. Középiskolai tanulmányait is Budapesten, az Eötvös reálban végezte, s ugyancsak itt, a Műegyetem mérnöki karán szerezte meg oklevelét, 1913-ban. A kultúrmérnöki szolgálat soraiba lépve szakmai munkáját Kolozsváron kezdte meg, s az első világháború kirobbanása után, 1915-ben ugyancsak innen vonult be katonai szolgálatra. A világháborúból viszszatérve, leszerelése után szakmai munkáját az ország akkori legnagyobb vízépítési munkájánál, a budapesti vámmentes kikötő építkezésén folytatta, mint építésvezető. A Kikötő Kormánybiztosság feloszlása után a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahol először a vízügyi műszáki főosztály halászati ügyosztályán dolgozott, majd kerületi felügyelő lett, illetve ezt követően a tervezési és építési osztály vezetését bízták rá. A vízügyi szolgálat legfőbb vezetőjévé ebből a beosztásból emelték ki, 1945-ben. A munkájáért élő, széles látókörű mérnök volt, s élete céljának tekintette a Trianon után csaknem harmadára csökkent ország felemelését, vízügyi fejlesztési lehetőségeinek feltárását, s e lehetőségek kiaknázását. Felhívta a figyelmet az Alföld öntözésének, s szűkös energiaviszonyaink között a vízienergia hasznosításának a jelentőségére. Azzal pedig, hogy a sokrétű, szerteágazó vízi munkálatok megalapozásának egyik előfeltételeként az összehangolt, s a gazdasági igényekhez igazodó fejlesztési tervek elkészítését tartotta, a később rendszeressé váló kerettervi munkálatok első szorgalmazójának tekinthető. Talán nem szükségtelen külön is hangsúlyozni, hogy a vízügyi munkálatok megalapozásánál egyik alapvető feltételnek tekintette azt, hogy ezek mindenkor szervesen illeszkedjenek a gazdasági környezet adottságaihoz és igényeihez. Nagyrahivatott vezető volt. Szerencsétlensége, hogy a vízügy irányításának a lehetőségét közvetlenül a második világháború befejezése után, egy olyan kritikus időszakban kapta meg, amikor a szakmai hozzáértés, a vezetőkészség figyelmen kívül hagyásával mindinkább az önös pártszempontok kerültek előtérbe. így hiába kapta meg 1947-ben iá Balaton vízszintjének a szabályozását, a Sió csatornázását szolgáló siófoki zsilip építésének a befejezése után a Magyar Köztársasági Érdemrend 'tiszti keresztjét, hiába részesült külön Köztársasági elnöki elismerésben, 1948-ban a politikai küzdelmek áldozata lett. Hamarosan rehabilitálták, de a vízügyi szolgálatban érthető módon nem kívánt már elhelyezkedni, oda újból visszatérni. Előbb a Mélyépítési Tervező Irodánál veszi fel újra a munkát, majd érdeklődési körének jobban megfelelő munkát kapva az Építéstudományi Intézetbe megy át, ahol az 1960-ban bekövetkezett nyugállományba vonulásáig a műtárgyak alapozásával foglalkozik. Kutatási eredményei közül is meg kell emlékezni a gyakorlatban is kipróbált öblítéses süllyesztési eljárásról, melynek népszerűsítését nyugállományba vonulásával sem hagyja fel. Már 76 éves, amikor csodálatos dinamizmussal a mélyépítési műtárgyak öblítéses sülylyesztéséről a Magyar Hidrológiai Társaságban tart egy nagysikerű előadást. Ennek eredménye, hogy a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet külső szakértőnek kéri fel. így idős korára ismét visszatér a magyar vízügyi szolgálat kebelébe, s amíg csak egészsége lehetővé teszi, töretlen kitartással dolgozik az újabb és újabb feladatok megoldásában. Hallósy Ferenc igen nehéz időkben került a magyar vízügyi szolgálat élére, s pályafutása az akkori magyar műszaki vezetők szomorú sorsát tükrözi. Ennek ellenére túl tudta magát tenni a rajta esett sérelmeken, s amint erre lehetősége nyílt, minden megtett annak érdekében, hogy tehetségét, tapasztalatait az ország érdekében kamatoztassa. Nagy álmának, iaz Alföld felvirágoztatásának a megvalósítását már nem tudta megérni. Ez utódaira maradt. Élére állt viszont a háborús pusztítások eltakarítása, a vízügyi tevékenység újraszervezése érdekében folyó munkának, s e téren jelentős eredményeket ért el. Vezetői tevékenységének az idejére esik a siófoki zsilip munkálatainak már említett befejezése, az 1947. szilveszteri, rendkívüli, gátszakadással is súlyosbított felső-tiszai árvíz elleni védekezés megszervezése, s a Duna—Tisza-csatorna építésének előkészítése (amelynek építése megindult bár, de csakhamar leállt, s így megvalósítása ma is az utódokra vár). Munkaerejének teljében szakította ki sorainkból a második világháború után kierőszakolt politikai fordulat, s csak élete utolsó éveiben térhetett vissza a szívéhez oly közel álló vízügyek szolgálatához. Példát mutatott egész életével arra, hogy a vízügy tevékenységét miként kell tudatosan a gazdasági célok szolgálatába állítani, s ennek időszerűségére keli felhívni a figyelmet akkor, amikor születésének 100. évfordulóján róla megemlékezünk. Dr. Szigyártó Zoltán 5