Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Pup Vilmos: Gondolatok a magyar fürdőügyről

Gondolatok a magyar fürdőügyről PUP VILMOS Büki Gyógyfürdő Vállalat, Bükfürdő Magyarország világviszonylatban is kedvező természeti adottsága, hogy jelentős áványvíz- és hévízkincscsel rendelkezik. A fürdők túlnyomó többségében hévizet hasznosítanak, az ország hévízkútjainak egyharmadát a fürdők veszik igénybe. Hazánkban a társadalmi igényeknek megfelelően az elmúlt évtizedekben egyre több közfürdő létesült. Kialakultak a hévízfürdők és a helyi igények kielégítésére pedig ivóvizes fürdőmedencéket, uszodákat létesítettek. Jelenleg országosan 379 közfürdő üzemel, nagyon változatos irányítási struktúrában, számtalan az üzemeltetők köre és nagyon különbözőek kategória, jelleg és a vízfelhasználás szempontjából. Az 1987. évben 45,0 millió fürdőző látogatta a fürdőket. Ebből a közüzemi víz- csatornamű és fürdő vállalatok 30,2 millió fő vendéget szolgáltak ki, az országos adat 2/3-át. A következőkben néhány adat szemlélteti a fürdők jellemző adatait, összehasonlítva a közüzemi vállalatokét az országossal: Megnevezés Mértékegység Országos Közüzemi Közüzemi Országos Fürdők száma db 379 160 42,22 ebből: gyógyfürdő db 28 21 75,00 fürdő gyógyszolgáltatásokkal db 42 31 73,81 fürdő db 309 108 34.95 Fürdők területe ha 1 054,8 591,5 56,07 ebből: zöldterület ha 747,6 408,5 54,64 Vetkőző helyek száma fh 453 473 285 538 62,97 Medencék száma db 1 021 647 63,37 ebből: töltő-ürítő rendszerű med. 882 544 61,68 visszaforgatott med. 139 103 74,10 vízforgató berendezés száma db 145 107 73,79 teljesítménye m

3/ó 29 116 21 716 74,58 Kutak száma db 465 277 59,57 együttes vízhozama l/min 322 684 210 599 65,25 Befogadóképesség fő 511 495 299 893 58,63 Forgalom 1000 fő 45 009 30 157 67,00 Átlagos állományi létszám fő 6 784 — — ebből: fizikai létszám fő 6 098 — — (Az adatok forrása a KVM Közgazdasági Főosztálya: Tájékoztató Magyarország fürdőiről 1987. kiadványából.) A közüzemi fürdők egyidejű befogadóképességét és az éves vendégforgalmi adatait vizsgálva megállapítható, hogy a nyári csúcsidőszakban azok zsúfoltak, a higiéniai követelményeket nem tudják kielégíteni. Fentiekkel arányosak a fürdővíz minőségével kapcsolatos gondok, melyek jelenleg vízügyi és egészségügyi körökben általánosan ismertek. A fürdőfejlesztésben történt lemaradásnak egyik leglényegesebb és alapvető tényezője, hogy az átfolyó rendszerű medencék átépítése vízforgatásos rendszerűvé nem történt meg a többi európai országokhoz hasonlóan a 60-as, de legkésőbb a 70-es években. Ennek a lemaradásnak vannak szubjektív és objektív okai. Az előbbiek köré sorolható a fejlesztéshez és üzemeléshez szükséges anyagi eszközök mindig szűkös volta, a technológiák, eszközök és szakemberek hiánya és nem utolsó sorban a fürdők vízbázisaként 65%-ban szolgáló nemzeti kincsünk, a hévíz olyan sajátos fizikai-kémiai és biológiai tulajdonságai, mely a hagyományos vízforgatást, ezen belül a klórral való fertőtlenítést lehetetlenné teszik. A lemaradás objektív okai közé tartozik az is, hogy a jellegzetes tulajdonságú és gyakran gyógyhatású hévizek folyamatos tisztításához és fertőtlenítéséhez szolgáló speciális technológiák kidolgozására nem indultak meg kellő időben a kísérletek. A 80-as években növekvő számban létesültek ugyan vízszűrő és visszaforgató berendezések, de a folyamatosan tisztított és fertőtlenített vizű medencék aránya csak 13,6%. A fürdővíz minőség romlásának okai a zsúfoltság, a fejlesztési lehetőségek korlátozott volta, a személyi higiénia és az üzemeltetési problémák. Hazánkban a fürdőszolgáltatások árai elmaradnak a szolgáltatás minőségétől, a bevételek nem fedezik az üzemeltetés költségét. 1987. évi adatok szerint a közüzemi fürdők egy fürdőzőre jutó átlagos fajlagos költsége 37,59 Ft, árbevétele 20,00 Ft/fő. A bevételi hiány jelentős részét árkiegészítés formájában 13,72 Ft/fő értékben kapják az üzemeltetők. A maradó hiány 3,65 Ft/fő. Teljes körű átértékelés szükséges a fürdő belépő- és szolgáltatási áraknál. Az üzemeltetők szabályozott árkiegészítésben részesüljenek reális költségeik fedezésére. A betegbiztosítás használja ki a fürdők gyógyszolgáltatásainak kapacitását az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékben. Az üzemeltetők a beruházási gondjaikat rekonstrukció és fejlesztés terén önállóan nem tudják megoldani, az ágazati pénzek pedig az ágazati rangsorolásban csak elenyésző százalékban szolgálnak fürdőérdeket. A tanácsok a közüzemi vállalatok fürdőfejlesztési gondjait csak kis mértékben tudják enyhíteni. A legszükségesebb beruházások ösztönzésére Országos Fürdőfejlesztési Alap létrehozása lenne indokolt. A közfürdők jelenlegi helyzetének reformszerű javítására széles körű összefogás szükséges a mérnök, a közgazdász, az orvos, a fürdők iránt elkötelezett szakemberek és üzemeltetők részéről. Olyan szervezet létrehozása indokolt, melyben a magyar fürdőügy színvonalát a társadalmi igényeknek megfelelő szintre emelhetik a szakemberek, az üzemeltető vállalatok és intézmények. 17