Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Bukovszky György: 125 éve épült meg a siófoki zsilip

Kienitz Vilmos (1889—1959) kedvezőtlen adottsággá. Évente átlagban két árhullám jelentkezik. Minden tíz évből hét-nyolc év belvizes, hat-hét év aszályos. De a csapadék éven belüli megoszlása is törvényszerű. Adottság a tél végi, tavaszi belvíz, és az ugyanebben az évben jelentkező nyár végi, őszi aszály. Az említetteken túl számolni lehet vizes és száraz évcsoportokkal, amikor felerősödnek a vízgazdálkodási szélsőségek: rendkívüli árvizek, rendkívüli belvizek keletkeznek, s tartóssá válik az aszály. A múlt század során végzett nagy mederszabályozások, ármentesítések tulajdonképpen a folyóvonal mentén, csupán a terület vízgazdálkodásának alapjait teremtették meg. A területet közvetlen érintő munkák, művek e századra maradtak. Ezekben szerzett elévülhetetlen érdemeket Kienitz Vilmos, aki 40 éven keresztül irányította a térség árvízvédelmét, belvízvédelmét, ezek fejlesztését, és az öntözéseket. Külön fejezetet jelentettek munkájában az 1925., 1932., 1939. és az 1940. évi rendkívüli árvízvédekezések, és az ugyanezen években, valamint az 1941. és 1942. években folytatott rendkívüli belvízvédekezések irányítása, majd az 1956. és 1957. évi kora nyári rendkívüli belvízvédekezés szakmai segítése. Az említett vízügyi eseményeket tudományos igényességgel elemezte, részben a helyreállítás, részben a fejlesztés megalapozása céljából. Már 1940-ben megállapította a Fehér-, Fekete-Körös rendkívüli árvizeinek periodikus jelentkezését, szintjeik emelkedő tendenciáját, a hegyvidékről származó hidrometriai adatok bizonytalanságait, a szóbanforgó nehézségek töltés koronaszint emelésével való kompenzálásának indokoltságát. Gépészeti szakismereteit az általa feltalált könynyű súlyú, olcsó előállítású, igen előnyösen üzemeltethető zsilipkapu-szivattyúk bevezetésével, országos szintű elterjedésével hasznosította a belvizek és az öntözővizek esésnövelésére. A másik gépészeti, villamossági, mély-, és magasépítési, hidrológiai és hidraulikai szakismereteken alapuló beruházói szakértői tevékenysége volt: a torkolati belvízszivattyú-telep fejlesztési program. Fáradhatatlanul harcolt a hitelek megszerzéséért, a pénzeszközök — „zsugoriságig menő" — takarékos felhasználásáért. Ez irányú rendkívüli érdemeit, jó irányító munkáját az alábbi jellemzők szemléletesen tanúsítják. 1938 és 1960 közötti 22 év alatt a belvízszivattyú-telepek száma 25-ről 61-re, összkapacitásuk 41,22-ről 130,7 m

3/s-re, a fajlagos vízszállítás ezek révén 10-ről 31,8 l/s km

2 értékre növekedett a Körös-vidéken. Az öntözés elterjesztésében már az 1930-as évek során elévülhetetlen, érdemeket szerzett. E szakterületet az előfeltételek megteremtésével (belvízrendezés, öntözővíz-biztosítás), kísérleti gazdaságok eredményeinek propagálásával és szakcikkekkel segítette. Kitartó, eredményes munkájának is köszönhető, hogy az 1970es években a tárgyalt térségben, az összes öntözött terület 30 000 ha fölé nőtt! A fejlesztéseknél sok variánson alapuló elemzést igényelt. Szerette a fiatalokat, segítette, nevelte őket. Jó mérnökgárdát nevelt ki. Munkatársai szakmai véleményét meghallgatta, negvitatta. Jól dolgozó technikusok, kubikos brigádvezetők, számszaki munkatársak véleményét gyakran kikérte, igényelte. A működési terület minden zugát ismerte. A már említetteken túl, néhány személyes jellemzőjét kell még említenem. Mérnöknek tartotta magát, ám az alkalmazotti kutatást igényelte, gyakorolta. A kritikus helyeket legnagyobb elöntések idején gyalogolta, járta be. Egészséges lokálpatriotizmusa segítette abban, hogy 1948-ban a felajánlott minisztériumi vezető beosztást nem fogadta el. Gyulán maradt, távol a látványos szerepléstől, osztályidegennek minősítve, hiszen „csak" jó munkájával, szaktudása kamatoztatásával politizált, a vízügy iránt mindenkori segítőkészséggel jellemezhető elkötelezettséggel. Hivatalos elismerés nélkül teltek utolsó évei, ám még ekkor is egy úszókotró tervezésén, kipróbálásán, üzembe állításán munkálkodott azért, hogy a vízügyi szolgálat azóta is akut problémáját a földcsatornák gépi takarítását elősegítse. Dr. Baranyó Géza 125 éve épült meg a siófoki zsilip* A Balaton és a Sió vidéke a Dunántúl legnagyobb vízrajzi egysége. A jégkorszakban a Balaton vízszintje a mainál 6—8 méterrel magasabb volt. Ezt bizonyítják a Balaton körüli nagy kiterjedésű volt mocsaras terü* A Közép-dunántúli Területi Szervezet és a Közép-dunánluli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 1988. október 18-án emlékülést tartott. Jelen tanulmány a jubileumra készült. letek. A későbbiek során ez a vízszint, elsősorban az időjárástól függően sokat változott, de még a XIX. század elején is, a kezdeti szabályozási munkák ellenére, a mainál magasabb volt. A magasabb vizet a Siófoktól Ozoráig terjedő Sió-szakaszon levő négy malom gátjai okozták. Az egyik malom leégett és nem is építették újjá. A mocsarak lecsapolásában érdekelt sióberki és somogy5