Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - BESZÁMOLÓK, ESEMÉNYEK - Hajék Sándor: 30 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Nógrád megyei Területi Szervezete

6. kép. Édesvízi mészkőgerinc, amely vonal menti forrásfeltörés révén keletkezett 5. kép. A legnagyobb forráskúp forráskúp található közvetlenül egymás mellett különböző nagyságban és alakulati formában. A legkisebbek 0,7—0,8 m magasságúak, a legnagyobbak pedig meghaladják a 4 m-t is (5. kép). Alakjuk is változatos, mert vannak meredek oldalúak és laposak egyaránt. Egyes esetekben összenőttek és ilyeneknél több (2—5) önálló kis forráskúp-növekedés figyelhető meg. A kúpok a domboldalhoz támaszkodó édesvízi mészkő fennsíkon képződtek. E kúpok mindegyike a holocénben egy-egy forrásfeltörési hely volt. A forráskúpképződés idején, amikor több mint száz forrás fakadt a kúpok tetején, páratlan vízföldtani érdekesség lehetett. A kúpok jelentős részének kb. egyező magassága, a kúpok képződésének megközelítően egy idejű megszűnése arra utal, hogy az őket létrehozó források rövid időn belül apadtak el. Ez a jelenség összefüggésbe hozható a tápterület hidrodinamikai viszonyainak megváltozásával (nyomásnövekedés). Valószínűsíthető, hogy a mai vízfeltörési helyek kialakulása okozta a forráskúpokat építő források elapadását. A kúpok tetején még ma is megfigyelhetők a nyitott forrásjáratok, amelyekből a víz feltört. Az elszórtan jelentkező kis (70—80 cm-es) kúpok növekedésének megszűnése a forrásjáratok eltömődésével magyarázható. A forráskúpok mellett 20—30 m hosszúságú édesvízi mészkő „gerincek" is megfigyelhetők, amelyek meredek oldalúak és 5—6 m magasságot érnek el (6. kép). Ezek vonal menti vízfeltörések mentén keletkeztek. A vizsgálatok szerint az áramló forrásvíz kemény réteges édesvízi mészkövet rak le, míg a kisebb állóvizekben, pocsolyákban laza réteges mésziszap keletkezik napjainkban. A kúpoknál különböző hajlásszögű, vékony (0,5—1 cm) rétegezettség mutatható ki. A források környezetében (2—3 km) idősebb édesvízi mészkő előfordulások is kimutathatók. A Guelma városba vezető út bal oldalán a mai forrásfeltörésektől 0,3—1 km-re a megfigyelések szerint három különböző magassági szinten nagy területi elterjedésben édesvízi mészkőelőfordulások vannak. A mai források és azoknak a jelenkori lerakódásai felett keletkezett idősebb édesvízi mészkövek bizonyítékai annak, hogy már korábban is (a negyedidőszak második felében) ez a terület egy igen aktív hévforrásműködésnek volt a helye és a mai vízföldtani adottságok a felszínfejlődési folyamatok hatására alakultak ki. IRODALOM Algerie. Alger, 1968. Castany G.: Carte Geologique de la Tunisle et Notice Explicative. Tunis, 1953. FTV: Algériai talajmechanikai és mérnökgeológiai szakvélemények. Kézirat. Adattár 1976—1984. Futó J.: Afrika. In: Kontinensek földrajza. Tankönyvkiadó, Bp. 1978. 63—67. Messini M.—di Lollo G. C.: Acque mineral! del mondo. Róma, 1957. BESZÁMOLÓK, ESEMÉNYEK 30 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Nógrád megyei Területi Szervezete 1958. május 15—16-án a Magyar Hidrológiai Társaság, a Nógrád Megyei Tanács, a Salgótarjáni Városi Tanács szervezésében rendezték meg a Salgótarjáni Vízellátási Ankétot, amely Salgótarján vízellátásának távlati megoldását tárgyalta. Ekkor került megalakításra a Magyar Hidrológiai Társaság Salgótarjáni Városi Szervezete. A szervezet 5 fős vezetőséggel és 32 taggal megalakult. Elnökként Lizsnyánszki Antalt, a Salgótarjáni Acélárugyár főmérnökét, titkárnak Lengyel Józsefet, a Salgótarjáni Városi Tanács műszaki osztályának vezetőjét választották meg. A városi szervezet feladata volt, hogy tevékeny, életképes szervezetet hozzon létre és évente 2—3 előadóülést rendezzen. 1973. október 11—13-án a városi szervezet és a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság közösen „Zagyva— Tarna napok 73" címmel megrendezték a térség vízgazdálkodási nagy rendezvényét. Az érdeklődés a szervezettel kapcsolatban túlnőtte a város határait, ezért 1975-ben új vezetőság választására került sor. A Salgótarjáni Városi Szervezet Nógrád Megyei Területi Szervezetté alakult át 8 fős vezetőséggel, 54 taggal. A bázisvállalat a Nógrád Megyei Vízés Csatornamű Vállalat (Salgótarján) lett. Elnöknek Pálfalvai Kálmánt, a Vízmű Vállalat igazgatóját, titkárnak Heinz Frigyest, a Vízmű Vállalat főmérnökét választották meg. Tag- és jogitag-szervezés ekkor indult el.