Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Góg Imre: Százötven éve keletkezett a Gyilkos-tó

Likas A1676 Nagy Cohárd Al50 7K,sCohórd$ Nyír Csutak A \ 1627 GYILKOS-T& Lacul-Rosu Lóhavas A1621 Kupás Cohárd ^ 1512" X Oltárkő A 0154 UJ» Lóhavas sarok 1A82A c, . "A1373 J/Gyilkos-kő G^kos 138-4 Fekete Hagymás 1553 1 A 2 Ikml 1. ábra. A Gyilkos-tó környékének vázlatos térképe (A Gyergyói-havasok vázlatos turistatérképe alapján) pl.: kéndioxid vagy kénhidrogén, létrehozrván a sajátos illatú kénes ásványvizeket. A legtöbb borvízforrás vi­zében sok a vastartalmú ásvány is. Majdnem mind­egyik forrás medrében, kifolyójában sárgállik a vasok­keres, rozsdás lerakódás. A kialakult Gyilkos-tóban, a völgytalp egykori fenyveseinek csonkjain, sok vastar­talmú ásvány, vasokkeres rozsdás, sárgás lerakódás ké­nes bevonatot képezett. Ez konzerválja a fákat. De nemcsak a fákat konzerválta meg az az ásványvíz. Gyógyhatását már évszázadok óta ismerik. Az orvosok jó eredménnyel használják a reumás megbetegedések és az érszűkületek gyógyítására. Bármely évszakban élményt jelent körbe járni a 4 km kerületű, partja mentén 35 m-es szintkülönbségű tavat. Az út másfél órát vesz igénybe. A vidék kris­tálytiszta levegője, a fenyvesek ózondús illatával gyó­gyítóan hat. A tó varázsát, egyediségét rendkívül festői környe­zetének, kivételes szín- és formagazdagságának köszön­heti. Tavasztól őszig a Nagy-Cohárd, méregzöld feny­veseinek, a Gyilkos-kő és a Kis Cohárd vöröses-fehér mészkőszirtjeinek percről-percre változó tükörképe ej­ti ámulatba a látogatót. A víztükör színjátéka különö­sen a hajnali, kora reggeli órákban, és tiszta, szélcsen­des időben csodálatos. A tó és a part menti növényzete a zöld megszámlálhatatlan árnyalatát vetíti a vízre, melyek az ég kékjével és a sziklák fehér és sárgás­vörös színfoltjaival gazdagodnak. A vízből derékban tört fenyők merednek az ég felé. Ősszel a lombhulla­tók rozsdája keveredik a színkavalkádhoz. Hajnalban a lebegő köd mindezt álomszerűvé varázsolja. Nem­hiába kimeríthetetlen témája a tó a fényképészeknek. Télen a tavat borító vastag jégpáncélon kellemes sétá­ra nyílik alkalom, s nagy ritkán, száraz, hideg, havazás nélküli fagy után, elsőrendű korcsolyapálya is kínálko­zik. A kocogás híveinek sem tudnánk a tóparti sétá­nál alkalmasabb terepet ajánlani. A tó megtekintéséhez tartozik az is, hogy a „névadó" Gyilkos-havas leglátványosabb részéről, a nyugatra néző Gyilkos-kő 1373 m magas kilátó pontjáról megte­kintsük azt. Erről a helyről a tavat 400 m magasságból csodálhatjuk, de tekintetünk bejárhatja a Békás-szo­Az első leírásokban és térképeken először Benkő Ká­roly említi a tavat „Veres-tó" néven. Ezt a nevet ré­szint a tóba ömlő vörös színű — az itt felszínre kerülő — mezozóos homokkövek málladéka miatt adta a tó­nak. A Gyilkos-havas elnevezés már a tó keletkezése előtt meg­volt. Ez az elnevezés onnan ered, hogy a havasra felvezető utak, ösvények járhatatlanok és veszélyesek voltak. Többször előfordult, hogy a felfelé haladó lezuhant a szikláról és ha­lálra zúzta magát. Az ilyen utakat a székely nép tájszólása ma is „gyilkos" utaknak nevezi. Mivel a lecsúszott sziklák a Gyilkos-kő oldaláról származtak, a tónak ez a mészkőszirt adta a nevet. A Gyilkos-tó elnevezés felkutatója és ismertetője a nagy székely tudós Orbán Balázs volt. E csodás szép tóról az Erdélyi Múzeum-Egylet 1864. évi III. ülésén számolt be a Székelyföldön tett utazása kapcsán. Az ő fényképfel­vétele alapján Keleti Gusztáv rajzolta le fametszésre alkalmas kivitelben a tavat (1. kép). A művészi met­szés a híres Moreili Gusztáv munkája, s még mai szem­mel nézve is érdekes képe a tónak. 1878-ban Herbich Ferenc, a Székelyföld kiváló földtani kutatója is átve­szi a Gyilkos-tó elnevezést, s azóta ez lett az általá­nosan ismert és elfogadott név. A völgytalp egykori fenyveseinek lenyesett csonkjai, a víz tükre fölé magasodtak, de még ma is kilátszanak a keletkezett tóból. A völgyben élt fenyőfák törzsma­radványai a víztükör alatt ma is megvannak, ezért a tóban a fürdést és csónakázást veszélyessé teszik. A Gyergyói-íhavasok legnevezetesebb természeti kin­cse a föld mélyéből előtörő ásványvízforrások vize, melyeket lépten-nyomon, szinte mindenütt fellelhe­tünk. Az ásványvizeknek legtöbb esetben valamilyen ízük van, és többségükben oldott szénsavat is tartalmaznak. A szénsavon kívül gázok is oldódhatnak e vízben, mint 1. kép. A Gyilkos tava a Nagy Cohárddal hátterében (Keleti Gusztáv rajza, in: Orbán B.: A Székelyföld le­írása, második kötet, Pest, 1869 után) 38

Next

/
Thumbnails
Contents