Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: A Békés-Csanádi vízgazdálkodási rendszer koncepciója

egyelőre kézi erővel. A békalencsét a Körösök teljes vízrendszerében földi, majd légi felderítéssel számba vettük. Időközben tapasztaltuk, hogy két merülőfal mögött olyan mennyiségű szennyező anyag gyűlik öszsze, ami csak gépi erővel termelhető le. Ezért a Hármas-Köröst és a Hortobágy—Berettyót összesen 7 helyen szakaszoltuk le. A Hármas-Körösről 10 nap alatt a teljes szennyezőanyag-mennyiséget eltávolítottuk és biztosítottuk a fürdőzés, vízparti üdülés, horgászat, a vízkivétel és víziközlekedés normális feltételeit. A gyors eredményhez hozzájárult, hogy a vízrendszer valamennyi békalencsével intenzíven borított csatornáján zártuk a zsilipeket és az előttük összegyülekező uszadékot szakaszosan kitermeltük. Időközben egy jelentéktelen árhullám részben segített a Hármas-Körösön levő lencse összeterelésével, de nehezítette is a védekezést a bökényi és kunszentmártoni merülőfalak elszakításával. A Hortobágy—Berettyón a gépi kitermelési technológia stabilizálódását követően két helyen az elázott kitermelőhely burkolása után augusztusban már áttértünk a szakaszos üzemszerű kitermelésre, melyet a tapasztalatok alapján kialakított géplánccal végeztünk (1. és 2. kép). Az október közepéig letermelt 10 012 m

3 uszadékot kezdetben anyaggödrökben, majd tarlón helyeztük el. Az árvízkapui központi kitermelőhely teljesítménye napi 200—250 m

3 volt. A letermelőhelyék kialakítása 2,3 millió Ft-ba került, a letermelés 5876 ezer Ft-ba, ebből a Hortobágy—Berettyón felmerült költség 3474 ezer Ft volt. 3.2. 1987-ben az időjárási körülmények nem kedveztek a- vízinövényzet szaporodásának. A vízminőségvédelmi fenntartási munka megtervezésénél elsődleges szempontnak tartottuk, hogy a letermelés a képződés helyén történjen, vagyis a Hármas-Köröst megbizn« tóan mentesítsük és a munkát olyan szakaszolással és technológiával végezzük, hogy azt az előző évinél kedvezőbb költségtényezők jellemezzék, összességében 34 nap alatt 4700 m

3 uszadék került letermelésre 900 ezer Ft költségráfordítással. Az 1987. évben a békalencse önállóan jelent meg, nem alakultak ki nagyobb úszó hínárgyepek. 4. Összegzés Tapasztalataink arra mutatnak, hogy a túlprodukciót befolyásoló okok bármelyikének hiánya meghatározó mértékben változást okoz. Idén a meteorológiai körülmények mellett mesterséges beavatkozással is javítani kívántunk a Hortobágy—Berettyó vízminőségén. A tiszai vízátvétel mértékét növeltük, a főcsatornának folyóvízi jelleget biztosítva. Ezzel egyidőben természetesen csökkent a fajlagos tápanyagmennyiség is. Az áramlási viszonyok javulását jellemzi, hogy a vízsebesség átlagosan kétszerese volt a tavalyinak. A tudatosan megtervezett és üzemszerű védelmi beavatkozás költségei elviselhető szinten maradtak, 1 m

3 uszadék letermelése 187 Ft-ba került, az 1986. évi köbméterenkénti 386 Ft-tal szemben. Az uszadékletermelés nagyságrendjét tekintve a Hármas-Körös védelme szempontjából jelentős, de nem tekinthető számottevőnek a Hortobágy—Berettyó allochton terhelés csökkenése szempontjából. Az 1987ben letermelt zöld tömeggel durva megközelítésben 613 kg foszfort és 5200 kg nitrogént távolítottunk el. A Hortobágy—Berettyón a vegetációs időszak végére ütemezett, tervszerű zöldtömeg-betakarítással lehetne a víztér eutrofizációs folyamatát lassítani, ez azonban a jelenlegitől eltérő technológiát és lényegesen nagyobb fenntartási költségfedezetet igényelne. A békés—csanádi vízgazdálkodási rendszer koncepciója* DR. PÁLFAI IMRE Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Szeged Hazánknak a Körösök, a Tisza és a Maros közötti területe — domborzati és talajtani adottságait tekintve — viszonylag jól elkülöníthető két részre, a folyók menti „mélyártér"-re és az ún. békés—csanádi löszhátra osztható. A mélyártéren a folyókra támaszkodó öntözőrendszerekben régóta intenzív öntözőgazdálkodást folytatnak, a távolabbi és 10—25 m-rel magasabban fekvő hátságon viszont felszíni vizek hasznosításáról szinte nem is beszélhetünk. Egyedül a mezőhegyes! cukorgyár használ föl — ipari célra — felszíni vizet, mégpedig Romániából vásárolt vizet, de ennek minőségét nézve azt is mondhatnánk, hogy szennyvizet, mely a Szárazéren, majd a mezőhegyesi Élővíz-csatornán keresztül érkezik a gyárba. A folyamatos vízhozam az évente mintegy 100 napos termelési kampány idején 0,4 m

3/s. A térség helyi felszíni vízkészlete (a belvízi lefolyás) száraz évjáratokban oly csekély, hogy önmagában erre jelentősebb vízhasználatot nem lehet alapozni, még tározással sem. A felszín alatti vízkészlet a Maros hordalékkúpjában tekintélyes; ez Délkelet-Magyarország regionális ivóvízellátásának legfontosabb bázisa, tehát egyéb célra való fölhasználását korlátozni kell. A mezőhegyesi cukorgyár hazai vízkészletből történő vízellátására és a mezőgazdasági vízhasznosítás nagyobb arányú kiterjesztésére az Országos Vízgazdálkodási Kerettervtől (1965) kezdve az arad—csanádi öntözőrendszer elvi-műszaki megoldásán (1968) keresztül • Elhangzott az MHT Békés megyei Területi Szervezetének 1986. május 13-án Mezőhegyesen rendezett előadóülésén. számos tanulmány és terv készült, de egyik sem valósult meg. Az egyre feszítőbb vízigények és a belvízrendezés még megoldatlan problémái arra késztették az Országos Vízügyi Hivatalt, hogy elvégeztesse a Körös— Tisza—Maros közének átfogó vízgazdálkodási vizsgálatát és a fejlesztési lehetőségek föltárását. E munkálatok során az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság — együttműködve a Körösvidéki Vízügyi Igazgatósággal — az 1980-as évek elején kidolgozta a békés—csanádi többcélú vízgazdálkodási rendszer koncepcióját. A koncepció lényege az, hogy a térséget északról, illetve délről határoló folyók, vagyis a Körösök és a Maros legmagasabb hazai pontján, az országhatár közelében, fővízkivételi szivattyútelepek épülnének, melyeket egy főcsatorna, a Körös—Maros-csatorna kötne össze, több közbenső esésnövelő szivattyúteleppel és körtöltéses tározóval ellátva, a rendszeren belüli vízszétosztást pedig — egy-két mellékcsatorna mellett — jórészt a meglevő, az egész területet behálózó belvízcsatornák szolgálnák, amelyek ilyenformán — kisebb átalakítással — kettős hasznosításúvá válnának. A rendszeren belüli víztározásra egyrészt azért van szükség, mert a Körösök vízkészlete a nyári időszakban teljes mértékben le van kötve, másrészt a tározók révén kisebb vízszállítású szivattyútelepekkel és főcsatornával oldható meg a csúcsigények kielégítése, s ez a költségekre csökkentőleg hat és egyenletesebbé teszi a rendszer kihasználását. A Maroson a lekötött és a mederben hagyandó vízhozamokat figyelembe véve a száraz időszakokban is legalább 5 m

3/s hasznosítható vízkészlettel lehet számolni. A szóban levő folyók vízminősége öntözésre al35