Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Barna Bertalan-dr. Kardos Mária: A vízkészlet-gazdálkodás időszerű kérdései a Balaton vízgyűjtőjén

ton védőrendszer tározóiban az előírt szabályozási vízszíntartomány betartása; 4. a Sió mederöblítése; 5. ipari vízhasználatok; 6. mezőgazdasági vízhasználatok; 7. a Sión történő hajózás (angolnalehalászással együtt) és 8. vízgyűjtő és hatásterületi tározók töltése. Az 1984. évi I. időszaki vízigények kielégíthetősége az összes vízhasználatot együttesen tekintve 77%-os bizto6Ítottságú, tehát az évek 23%-ában vízkorlátozás szükséges az idényvégi 70 cm-es vízszint biztosítására. Az ivóvízellátás prioritását is tekintve, annak elsődleges és kizárólagos kielégítését az évek 86%-ában lehet biztosítani az idényvégi 70 cm-es vízszint-limit sérelme nélkül, tehát az évek 14%-ában az egyéb vízhasználatok ideigtartó szüneteltetése válhat szükségessé. Ezért a tóból és a vízgyűjtő területen a vízhasználatok korlátozását a vízügyi hatóság szükség szerint elrendelheti, ha a tó apadó vízszíne a meghatározott alsó határértéket eléri, és az előrejelzés szerint további apadás várható. Látható, hogy a Balatonon és vízgyűjtőjén, különösen az I. időszakban szorosan szabályozott vízkészletgazdálkodás szükséges. Ezért mondja ki a BVFP, hogy a Balatonon és vízgyűjtőjén 1983-ban vízjogi engedélylyel lekötött, összesen 129 millió m

3/év vízmennyiségen felül újabb vízigényeket csak a téli—tavaszi vízfeleslegeknek e célra történt tározásával, vagy a vízgyűjtő vízkészletének más vízgyűjtőről való növelésével lehet kielégíteni. 4. A vízigény-kielégítés távlati feltételei A téma keretében végzett vizsgálatok [2, 3] — amelyek különböző nagyságú hipotetikus vízgyűjtő-, illetve hatásterületi tározók figyelembevételével készültek — kimutatták, hogy a várható nyári vízigények 80%-os biztonsággal történő kielégítéséhez legalább 100 millió m

3 vízpótló tározótérfogat szükséges. A vízgyűjtő területeken jelenleg kereken 2 millió m

3 vízpótló térfogat üzemel, a felméréseik szerint [4] pedig további mintegy 16 millió m

3 kiépítése lehetséges. Ez utóbbi kapacitás lehetővé tenné az I. időszakban sokéves átlagban a Sión hasznosítatlanul elfolyó vízkészlet nagyságát mintegy a harmadával csökkenteni. További, a vízkészlet-gazdálkodást hatékonyan segítő lehetőségként kínálkozik a már üzemelő, illetve a jövőben kialakítható, összesen mintegy 23 millió m

3 vízkárelhárító tározótérfogat [4, 5], valamint a Kis-Balaton komplex, a vízpótlási szükségességet is figyelembe vevő üzemeltetése. E tározók vízkészlet-gazdálkodási hatását csak a konkrét üzemelési szabályzat ismeretében lehet megbecsülni, illetve az üzemelési szabályzat módosításával vízpótló kapacitást létrehozni vagy annak mértékét növelni. Az idegen vízgyűjtőről történő lehetséges vízátvezetési megoldások közül a műszaki, vízgazdálkodási (vízminőségi) és gazdaságossági szempontból elfogadhatónak minősülő rábai átvezetés révén max. 142 millió m

3 évi vízmennyiség juttatható a Zalába és ezen keresztül a tóba [4], A vízgyűjtő, illetve a hatásterület távlati vízigényei kielégítése a tározás és vízátvezetés optimális, és arányos fejlesztésével, a vízkészlet-gazdálkodás igényeit is érvényesítő vízgyűjtő üzemrend kialakításával és következetes betartásával biztosítható. 5. A vízkészlet-gazdálkodási alapfeltételek Az előzőekben röviden áttekintett vízkészlet-gazdálkodási helyzet elemzése mutatja, hogy a Balaton és vízgyűjtőjén az I. időszaki vízigény kellő mennyiségi és előfordulási biztonságú kielégítésének egyik megoldása a vízgyűjtőterületi vízpótló tározás lehet. További lehetőségek a vízgyűjtő területre való vízkészlet-átvezetés, a Balaton engedélyezett vízszíntartományán belüli optimális vízszínszabályozás, továbbá a vízhasználatok megfelelő tér- és időbeli szabályozása. E szabályozások alapfeltételei, amelyek közül többet a BVFP, illetőleg a siófoki zsilip kezelési szabályzata is rögzítettek, a következők: — A Balaton és egész vízgyűjtőjének vízkészletével összehangoltan és tervszerűen kell gazdálkodni, figyelembe véve a más vízgyűjtőről való vízpótlást, illetve vízhasznosítás lehetőségét is. — A jövőben számításba vehető vízhasználati, illetve mederbeli vízigények mértéke 129 millió m

3/év. Újabb vízigények a Balatonon és vízgyűjtő területén az 1983-ban lekötött mennyiségen felül csak a felszíni vizek tározás a útján, vagy más vízgyűjtőről való vízátvezetéssel, esetleg más vízhasználat terhére elégíthetők ki (kompenzációs elv). — A Balaton üdülőövezetében a csatornahálózattal összegyűjtött szennyvizeket biológiailag meg kell tisztítani, és ahol ez lehetséges, más vízgyűjtőre kell átvezetni. — Engedélyezett vízszíntartomány: 70 cm—100 cm közötti vízszíningadozás lehetséges, havonta meghatározott alsó és felső határú 15 cm-es tartománnyal. — A hasznosítható vízkészlet minél nagyobb biztonságú tartalékolása érdekében a Balaton vízszínét lehetőleg a vízszíntartási tartomány felső felében kell tartani a II. időszakban. Vízkészlet-gazdálkodási szempontból optimális a május 1-i 100 cm-es vízállás, továbbá az október 1-i 70 cm-es vízállás. — A Sión történő öblítő vízeresztés mértékét meghaladó egyéb igények általában olyan mértékben és akkor elégíthetők ki, ha a Balaton középvízállása meghaladta az engedélyezett vízszíntartomány felső határértékét. A II. időszakban az engedélyezett vízszíntartomány felső harmadában tározódott vízkészlet is felhasználható az üdülés érdekeinek sérelme nélkül. — A Sión vízeresztés az I. időszakban csak a Balaton vízminőség-védelmének sérelme nélkül, illetve annak érdekében végezhető. — A Sión történő vízeresztést lehetőleg úgy kell ütemezni és, végrehajtani, hogy az ehhez fűződő gazdasági igények (hajózás, halászat stb.) összehangoltan és minél kedvezőbben legyenek kielégíthetők. — Vízgyűjtőterületi, illetve hatásterületi tározó töltése csak túlcsorduló többletvízkészlet keletkezési időszakaiban folyhat, tehát amikor a siófoki zsilipen a felső vízszínhatár megközelítése, illetve elérése miatti vízeresztés folyik. — A Kis-Balaton elsősorban víztisztító, -szűrő funkciót lát el, jelenleg 21 millió m

3, a VII. ötéves tervben pedig 86 millió m

3 üzemi térfogattal. A Balaton-térség vízkészlet-gazdálkodásának távlati tervezésénél különösen a következő szempontok mérlegelendők: — Mekkora és milyen éven belüli megoszlású frissvízigény jelentkezik. — Milyen mértékben lehet számolni a szenny- és használtvizek Balaton vízgyűjtőjéről való elvezetésével. — Milyen éven belüli megoszlással tervezhető a Balaton közvetlen vízigényrendszer, a vízhasználók prioritása hogyan érvényesíthető. — Milyen vízigénykielégítési biztosítottsági igény vehető alapul a különböző vízhasználati kategóriákban és mederbeli vízigényeknél. — Mekkora a vízgyűjtő- és hatásterületi főművek vízvesztesége. — Mekkorák a vízgyűjtő- és hatásterületi főművi, illetve mederbeli vízigények. A mederbeli vízhasználatok milyen mértékben számíthatók be egymásba. Milyen mértékben és milyen feltételekkel elégíthetők ki ezek a Balatonból. — Milyen mértékű a vízgyűjtőterületi tározás éven belüli, illetve több éves vízkészlet átcsoportosító hatása. A tározott többlet vízkészlet milyen vízhasználati vízigényeket milyen mértékben fedez. — A Kis-Balaton milyen mértékű vízpótló hatásával lehet számolni. — Milyen és mekkora mértékű a bányászat vízkészlet-módosító hatása. Milyen mértékben és bizton18