Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - KÖNYVISMERTETÉS - Dr. Siposs Zoltán: Erdélyi M.-Gálfi J.: Surface and Subsurface Mapping in Hydrogeology (Könyvismertetés)

Vizsgálati eredmények Első feladatként kb. 18 gramm súlyú ultrahangadóval felszereltünk kb 500 grammos 1. kategóriához tartozó halakat [8], Ezek a halak 65%-a 72 órán belül elhagyta a duzzasztót. A többi halat még kb. 72 órán át tudtuk követni, ezután elhallgattak az adók. Az eredmény, ha nem is statisztikailag elfogadható szinten, de mutatta, hogy az 1. kategóriai halak megtartják kivándorlási hajlamaikat koruk és nagy súlyuk ellenére. Először 1979-re sikerült a 3. kategóriához tartozó két haltörzset felnevelni szintén 500 grammra, s ezeknek az esetleges kivándorlását tanulmányozni. Ebben az évben még ultrahangadót használtunk. Az első rádióadó, kb. 9 grammos, 1980-ra készült el. Itt fontos megjegyezni, hogy az akkori, számunkra elfogadható nagyságú ultrahangadók legnagyobb adási ideje kb. 5 nap volt. Már az első rádióadónk kb. 10 napig működött. A későbbi években már 200—450 napig működő adókat használtunk, aminek a súlya nem volt több, mint 4 gramm. Kivándorlási megfigyeléseket 1977 és 1981 között folytattunk. Az eredményeket a következőkben lehet egyszerűbben összefoglalni [1—2], Haltörzs Kitel

€" Mesmapített Kivándoroltak t i halak biztos gyanított iaa

u száma szama 1977 1* 6 4 1 1 1979 3A* 6 0 0 6 1979 3B* 4 0 1 3 1980 3A** 9 0 1 8 1980 3B** 2 0 1 1 1981 3C*** 9 4 3 2 1981 3B*** 7 3 3 1 *=maximum 150 óra **=maximum 200 óra ***=maximum 600 óra Az eredmény mutatja, hogy csak a 3A kategóriás törzs marad megbízhatóan a kitelepítési duzzasztótérben. Fontos megfigyeléseket tudtunk tenni az 1. és a 3. kategóriai halak viselkedéséről. Míg az első kategóriához tartozó halak a legerősebb áramlásban, aktívan úsztak lefelé, a 3. kategóriához tartozók többnyire a part mentén, meg-megállva, s sokszor csak passzívan követték a víz sodrát. Mivel a telemetriai kísérletek nem adnak lehetőséget a statisztikai biztonság elérésére, így párhuzamosan ezzel a munkával megjelölt halakat is telepítettünk ki. A haljegyzést az úgynevezett Carlin-típusú haljeggyel végeztük. Ismeretes az a tény, hogy a vándorlótípusú pisztrángoknál a nőstények majdnem 100%-ban, míg a hímek kb. 50%-ban vándorolnak le a folyókból. Így a folyóban a nemi arányszám időszakonként változik. A folyamokban élő pisztrángoknál viszont a nemi arányszám változatlan. A visszafogott halak nemi arányszáma a következőt mutatta: Haltörzs A duzzasztóban Kivándoroltak nőstény hím nőstény hím 1 3A 24 80 54 72 54 11 51 5 A „várt" 1:1 nemi arányszámtól az 1. kategória jelentősen eltér (p<0,01), míg a 3A kategória nem tér el. Ez az eredmény is bizonyítja, hogy a kivándorlók természetes hajlamot követnek az 1. kategóriába tartozó halaknál. A halál útján Mint feljebb említettem, a 3-as kategóriához tartozó halak, ha a kieresztőhelytől lefelé úsznak, akkor a part melletti sekély vizet keresve lassan haladnak lefelé. Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy sok kitelepített hal elpusztul még akkor is, ha a 3A kategóriához tartozik, kísérleteket tettünk e kérdés megvilágítására. A munkát azzal kezdtük, hogy 10—10 db csukát (legkisebb testhossz 60 cm) kifogtunk két duzzasztóból (A és B) és felszereltük őket rádióadóval. Először csak azt vizsgáltuk, hogy milyen gyakran mentek fel a duzzasztó kevésbé sebes vizű medencéjéből a sekély, s erősen sebes vizű, még folyamhoz hasonlító részére, ahová a pisztrángokat szoktuk kitelepíteni. Az „A" duzzasztón át mindig, legkevesebb 100 m'/s folyik, míg a „B"-n Vizierömüi leeresztöcsatornu Telepítés helye . I. •Folyami rész•Vizierőmu Duzzasztó 2. ábra. A Gammalänge duzzasztó (a) és a Lafors duz- megölt halak (1), és a kísérlet első négy napját túlélő zasztó folyami része (b), a kísérlet első négy napján halak (2) feltüntetésével 49