Hidrológiai tájékoztató, 1988
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vitális György: Az 1838. évi pesti árvíz vízföldtani tanulságai
1. kép. Buda és Pest 1838. évi árvízi elöntésének eredetiben 1 : 14 400-as méretarányú térképe (A térkép belső mérete 40 X 56,4 cm; jelzete az alsó keret alatt: gedr. bei Joh. Schmld.) A reprodukciót dr. Pellérdy Lászlóné készítette. [MAFI Térképtár, 827 II. a. 135] éppen az 1838-as árvíz legnagyobb kiterjedése alapján vált lehetővé. Az árvízmentes területrészek ismerete a várostervezéshez ad támpontot, az egykori Duna-ágak helyének ismerete pedig a talajvíz közelségére utal. A Duna holocén árterének, illetve teraszának kiterjedése a várható kavicsvastagság meghatározására is támpontot ad. Ugyanis megfigyelésünk szerint a legvastagabb kavicsréteg mindig a völgy mértani középvonalában települ. A vastagabb kavicsrétegben áramló, jelentékenyebb mennyiségű talajvíz jelenléte mind a metróépítés, mind a mélyalapozások során feltétlen figyelmet érdemel. IRODALOM [1] Babos Z.— Mayer L.: Az árvízmentesltések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (első és második rész). Vízügyi Közlemények, XXI. 1939. 1. 32—91. és XXI. 1939. 2. 227—287. [2] Gallt L.: A földtan alkalmazása a víz- és mélyépítésben. VlZDOK, Bp.. 1977. [3] Horusitzky H.: Részlet Budapest Székesfőváros Duna28 partján is folytatódik. Ezzel nagyjából párhuzamos a Kiscelli-fennsík északkeleti szegélye mentén húzódó és a Nagykörút helyén levő egykori Duna-ágban folytatódó ugyancsak nyílt törés. Ezek mind a Duna medrének alakulásában, mind a hévforrások feltörési helyének kialakításában jelentős szerepet játszottak, illetve játszanak. A Dunának a holocén ártér nyugati szegélyén való elhelyezkedése a folyó keletről nyugatra történő eltolódását is szemlélteti és egyúttal a Budai-hegység keményebb kőzeteire is utal, ami a folyót gyorsabb, egyenesvonalúbb folyásra kényszeríti. Az ördögárok völgye, illetve a folytatásában levő — a Duna völgyét (az 1. kép alsó részén) ferdeszögben keresztező — törés a vízfolyás jellegzetes eltolódását okozta [2]. A Pesti-síkság meglehetősen összefüggő holocén és újpleisztocén teraszának, azaz pontosabban az új- és óholocén ártéri, valamint az újpleisztocén végi, már ármentesi terasz [9] határának pontos meghatározása