Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Erdélyi Mihály: A Duna-Tisza köze déli része, és a Bánság vízföldtani vázlata

Fő vízadó képződménye a pleisztocén aljának homokos összlete. A Bácska legmagasabb északnyugati részén nem járt a Duna, kikerülte (1. ábra). Sikerült elkülöníteni az itteni dunántúli származású alsópleisztocén homokot a dunai törmelékkúp homokjától. A nemdunai homok alja vékony, 10—20—30 m-es, apró kavicsos, a kutak fajlagos hozama jóval kisebb, mint a dunai vízadóból termelő kutaké. Ez a homok a déli mezőföldi homok folytatása, megvan Kalocsán 75—120 mre a felszín alatt, a felsőpannóniai képződményekre települve. Baja környékéről a Dunavölgyből elhordotta a bevágódó Duna, ott a felsőpleisztocén kavicsos homok a felsőpannóniai agyagra rakódott le. Ez az alsópleisztocén vízadószint kimerülőben van, ezért fel kell tárni a feküjében levő felsőpannóniai homokrétegeket is. Ezek vízkészlete is kimerülőben van. A délbácskai löszterület jugoszláv részén viszonylag kevés a mélyfúrás, ezért nem lehet elhatárolni a dunai eredetű alsópleisztocén homokot a dunántúlitól (1. ábra). A kevés adat szerint itt is a felsőpannóniai homokrétegeket tárták fel a nagyobb településeken. 2.2. Délbánsági löszterület. Nem olyan összefüggő, mint a délbácskai. Keleti részen a hegységperem előtt vannak a völgyekkel megosztott, DNy—ÉK-i irányú löszhátak. Nyugati része a Deliblátot veszi körül, annak déli vége kivételével. 3. Felsőpleisztoccn síkok és teraszok, vékony iszapos lösszel borítva Ide tartozik a délbácskai sík, néhány teraszroncs az É—D-i irányú mai Dunavölgy mentén és a Bánság síkja ugyanúgy, mint Tiszántúlunk síkságának legnagyobb része. 3.1. A Duna-völgy terasz szigetei. A pleisztocén vége, az erős „fiatal" mozgás időszaka előtt a Duna nem járt a Hajós—Jánoshalma—Kunbaja vonaltól nyugatra. A Mezőföld lejtősége valahol a mai Dunavölgyi Főcsatorna mentén érintkezett a dunai hordaléklejtővel. A Kalocsa környéki süllyedék kialakulása során a Duna elhordotta a mezőföldi lejtő keleti szegélyét, egészen a felsőpannóniai rétegekig. Két tanúhegy maradt meg, a Solti-halom és a Titél (helytelenül Tétel halom). A Kalocsai-süllyedékben megmaradt a mezőföldi pleisztocén rétegsor (Kalocsán 70—80 m-től 120 m-ig. Ennek alja a finomkavicsos bácskai vízadószintnek felel meg. A mezőföldi pliocén-pleisztocén határ diszkordancia szintje lesüllyedve megvan a Kalocsai-süllyedékben, és néhány vékony homokfedőjével együtt az Ordastól Bugyiig terjedő Dunavölgy sok helyén, ugyanúgy mint Paksig a Duna szintjében, a dunai magaspartok alján, A Mezőföld keleti lejtőjének elhordása után szabályos folyóvízi sorozattal töltötte fel a Duna mind északi eróziós völgyét és a Kalocsai-süllyedéket, mindpedig a Bajától északra és délre levő ugyancsak eróziós völgyét. Ez a pleisztocén végi kaviccsal és felfelé finomodó, majd finomszerű homokkal és iszapos lösszel fedett folyóvízi üledéksor csak roncsokban, maradt meg a holocén Duna bevágódása és oldalozó eróziója miatt. Ezek a tolnai, a mohácsi és bácskai teraszok (1. ábra). E teraszroncsok alatt mindenütt megvan a homokos kavics. A homokot fedő finomszemcsés, löszös takaró védi a kavics bőséges talajvizét a felszíni szenynyeződésből. A Duna felsőpleisztocén irányváltása után is megtartotta nyugat felé való áthelyeződési tendenciáját. Legvastagabb a kavics a Dunavölgyi Főcsatorna mentén. Itt volt a főága az óholocénban. A Duna mai helyét az emberi tevékenység mellett (vízrendezés) még ma is élő kis helyi süllyedékek határozzák meg, ezek magukhoz térítik a folyó fő ágát. A Bakér, a Nagyér a Vajas-fok és más mellékágak még a középkor végén is főágak voltak. Fülöp lippói püspök, a kunok térítője hajón érkezett és „Fülöp szállásán" telepedett meg. Kalocsa is főág mellé épült. Régi térképek szerint a Mohácsi-sziget keleti Duna ága volt a fő meder. A Duna nyugatra történő áthelyeződésének még van néhány jellegzetes bizonyítéka, ngészen újkeletű is. A pentelei magasparton levő Intercisa római erőd kvader kövei az apostagi szigetben vannak. Ez és a magaspartok suvadásai (dunaújvárosi és dunaföldvári) is ezt igazolják. 3.2. Délbácskai síkság. Ezt a felszínt is a Duna pleisztocénvégi feltöltése alakította ki. Valójában a délbácskai sík a mi bácskai teraszunk (Baja alatt) folytatása. Teljes, felfelé finomodó anyagú folyóvízi ciklus. Fedőtagja vékony iszapos lösz, ugyanaz, mint az É—D-i Dunavölgy terasz roncsain. Itt a Duna dél felé tolódott el. Itt ugyanúgy, mint feljebb a Dunavölgyben a pleisztocén kavicsos homok a Duna eltolódásának irányában vékonyodik, itt északról délre. A pleisztocén vastagsága Zomborban 67 m, TJjvidéken 21—24 m. A Telecska alatti, a Ferenc-csatorna megépítése előtti pangó vizű mocsár sávja jelöli a Dunának legrégibb délbácskai medrét. Itt gyűlt össze aszóvölgyekből a Telecskáról lefolyt víz. A pleisztocén végén, talán még az óholocénben is a Dráva torkolata északabbra volt. Az egyesült Duna és Dráva dél-délkelet felé történő medereltolódása közben vágta le a Titeli-dombot a Fruska-Gorától keletre levő nagy lösz fennsíkból (1. ábra). A Fruska-Gora pleisztocénvégi-holocén emelkedése, és a szomszédos északi, délbácskai alföldi sáv főleg holocén süllyedése volt a fő oka mind a Titeli-domb elkülönítésének, mindpedig a Duna jelenlegi keskeny újvidéki völgysíkja kialakításának. Itt a Duna úgy érte el a péterváradi ormot, mint északabbra Mohács mellett, a Jenei völgyben a dogger mészkövet, a Vári puszta középsőtriász mészkövét a Mohácsi-szigeten, és mai medrében a bári bazaltot Mohács felett, meg a bátai dolomitot. Délbácska szerencsés abban is, hogy a Duna keveset hordott el a teraszból holocén bevágódása idején. Ezt jelzi a térképen a keskeny dunai völgytalp Üjvidék környékén (1. ábra). A délbácskai sík ezért szerencsés vízföldtani helyzetben van. Bőven van felszíni vize, hála a sok csatornának is. Bőségesen van kavicsában talajvíz. A kavics és homok fedője viszonylag vastag, löszös, finom homokos anyag. Ez védi a kavicsos homok talajvízét a felszíni szennyeződéstől. A Telecskaihát alatti délbácskai síkon már sok fúrott kút tárta fel a felsőpannóniai homokrétegek vizét. Jó részük felszökő vizű volt, ami nagy előny volt a század-fonrduló körüli időben. 3.3. Tiszajobbparti teraszok és a tiszántúli bánsági síkság. Eredetük ugyanaz, mint a dunavölgyi teraszroncsoké, és a délbácskai terasz síkságáé. A Tiszántúl legnagyobb részében felsőpleisztocén folyóvízi ciklussal feltöltött felszín, mely a „kékhomok"-kal kezdődik, és felfelé finomodva iszapos löszben (alföldi lösz, részben mocsárlösz, nedves felszínre hulló porból keletkezett lösz) végződik. Ebbe a nagyobb folyók bevágódtak a terület kevésbé süllyedő részein. Így vágta el a Tisza a bánsági síkságtól jobbparti bácskai teraszait (1. és 2. ábra). A legészakibb ilyen terasz sziget Kiskundorozsma és néhány alacsony roncs Szegeden. Ettől északra nincs jobbparti terasza, mert mai süllyedéket töltöget, hiszen helyenként 80—90 m-es a tiszavidéki felszínközeli üledék. A délalföldi nagy süllyedék tengely vonala halad a Lak itelek—Cs on grád—Szegvár—H ó dmezővásá rhely— Makó—Zsombolya irányban. Egy másik melléktengely vonal halad Szegedtől észak-északnyugat felé Kiskunfélegyháza—Jakabszállás irányában. A délalföldi mély és széles vápában megvan a felsőpliocén homokos kavicsos üledéke, mely pleoisztocén fedőjével együtt maximálisan 1000—1100 m-es vízadó formációt alkot, kitűnő minőségű vízzel és, igen jó fajlagos kúthozamokkal a hazai területen. Ennek a vápának mindkét oldalán jóval magasabban van a pleisztocén alsó részének vízadó szintje. Területünkön feküjének felszín alatti mélysége méterben a következő: Szabadka 176. Magyarkanizsa 179, Óbecse 125, Karlova 116, Magyarszentmárton 184, Otelek 132, Párdány 120, Perjámos 298, Katalinfalva 112, Nagybecskerek 130. Torontálerzsébetlak 67, Számos 74, Antalfalva 67 (2. ábra). Ezek az adatok jórészt régi, az I. világháború előtti „tisztavizes" fúrású kutak rajzos szelvényeiből valók. Megbízható munkák dokumentációi. Nagyobb részüket a Zsigmondy-cég hagyatékából vettem át. A nagy délalföldi süllyedék tengelyének sávjában levő szelvényeket nem használtam fel, mert valószínű, hogy itt a fúrások nem érték el a pleisztocén feküjét. 56