Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Molnár Béla: A Dongér-tó földtani és vízföldtani viszonyai

lösz és a futóhomok közötti kiöblösödésben találjuk a Dongér-tavat, valamint kisebb elhagyott folyómedreket, amelyeknek felszínét agyag és finom kőzetliszt borítja. A terület fejlődéstörténetének megértésénél fontos támpontot jelent a mindenütt meglevő lösz, amely a pleisztocén utolsó eljegesedését képviseli. A lösz alatti rétegekből Miháltz l.-né mintegy 50 %-nyi Pinus silvestris mellett Betula, Salix és Alnus pollent határozott meg. A nem fapollenek közül állóvizi (ártéri) környezetet jelző Carex, Typha és Sagittaria pollen, valamint Botryococcus alga került elő [14], A felsorolt pollenegyüttes Miháltz l.-né szerint hűvösre hajló nedves klimaszakaszt jelez. Ezt a tőzeges lencsék jelenléte is megerősíti. Településük és pollenképük alapján, ezek a rétegek az utolsó eljegesedés előtti, W

2—W

3 interstadiálisban rakódhattak le. Az erre települő lösz kevés pollent, főleg Pinus silvestris-1 tartalmaz. Ez a lösz az utolsó stadiálisban, tehát a W

3-ban rakódott le. Az alsó részében több helyen jelentkező növénymaradványos, gyengén tőzeges lencse a W

2—W

3 interstadiális és W

3 stadiálls átmeneti, egyes esetekben még melegebb és nedvesebb térszíni kialakulását jelezheti. A lösz feletti futóhomokból, ártéri és tavi üledékből, a gyakori kiszáradás miatt kevés pollen került elő. Ezek között fenyő már alig akad, elsősorban a nem fapollenek (Cheonopodiaceae, Artemisia és Compositae) uralkodnak. A felső 20 cm-ben jelentkező Chenopodiaceák Miháltz l.-né szerint a szikesedéssel vannak kapcsolatban. A klíma szárazabbá válását bizonyítja az is, hogy ebben a rétegsorban tőzeges lencsék már nem jelentek meg, és a pH érték mindig nagyobb volt. E rétegek lösz feletti településük, valamint a pollenképük alapján már a holocénbe sorolhatók. A terület fejlődéstörténeti vázlatát a 4. ábra szemlélteti. Az utolsó stadiális (W

3) idején a csapadék mennyisége a hűvösebb klíma miatt csökkent, így a területen szünetelt a folyóvízi üledékképződés, és helyette lösz alakult ki. A folyóvízi ártéri rétegsor és a lösz is a Duna-Tisza köz mai keleti határán túlterjed, és nyugat felé a holocén futóhomok alatt folytatódik. A holocén elején újra bővebb a csapadék, a Tisza ártere ismét kibővül és a W

3-ban lerakott löszt a folyó felszabdalja, felső részét sok helyen elpusztítja. Máshol a löszre rakódott üledék a Duna-Tisza közén a futóhomok alatt és között nyugat felé kisebb távolságig még folytatódik (2. ábra I. szelvény, 1—2. fúrás, 4. ábra 2/b). A holocén száraz éghajlattal jellemezhető mogyoró szakaszában, amikor a Duna-Tisza közi futóhomok mozgása általános, az uralkodó széliránynak megfelelően a futóhomok ezen a területen is délkelet felé vándorolt és a holocén eleji ártéri üledék egy részét is betakarja (2. ábra 1—2. fúrás, 4. ábra 2/a), ahol csak a lösz van meg, ott a futóhomok közvetlenül a löszre települ. A mogyoró szakaszt követő, kissé csapadékosabb klíma hatására a gyakori árvizekből visszamaradó pangó vizek, a nyári időszakban elpárologtak és szikesedést okoztak. A Tiszától távolabb a már csak kis energiával rendelkező vízből csupán finom szemcséjű rétegek rakódtak le és a feltöltés is lassult. A mederhez közeli részeken az árvizek visszahúzódásakor, a természetes partgát üledéknél*, a folyó feltöltő képessége azonban nagyobb volt (5. ábra). Ezért a távolabbi területek idővel kisebb abszolút magasságba kerültek (viszonylagosan „kimélyültek") és rajtuk a megrekedt víz időszakos szikes tavakban gyűlt össze. Ilyen a Dongértó, de a tőle északra levő Csaj-tó is. Ezek vizét természetes állapotban ma már csak a csapadékvíz és a Duna-Tisza közéről a helyi mélyedések felé szivárgó talajvíz gyarapítja. A tómedence északnyugati részét tehát futóhomok, északikelet—délnyugatit lösz, délkeleti részét pedig folyóvízi rétegek határolják. A tómedence tavi rétegek alatti közvetlen aljzatát részben ugyancsak folyóvízi rétegek adják. A tó kialakításában e szerint mind a folyóvíz, mind a szél tevékenysége részt vett. A Duna-Tisza közi tavak genetikai osztályozásánál a Dongér-tavat ezért a folyóvíz és a szél által kialakított tavak csoportjába soroltuk [12, 13], * Vágás I. szóbeli közlése szerint Vásárhelyi P. a Tisza szabályozásakor a gátakat éppen ezekre tervezte megépíteni. A természetes partgátak közötti „zugok" viszont ma Is a legárvlzveszélyesebb szakaszok. 1b 2a 2b 4. ábra. A Duna—Tisza közi Hátság és a Tisza-völgy találkozásának, valamint a Dongér-tó kialakulásának elvi vázlata (Molnár B.—Mucsi M.—Magyar L. után) la. Folyóvíz ártéri üledék, lb. Szikesedett infúziós (alluviális) lösz. la—lb. Pleisztocén. 2a. Futóhomok. 2b. Folyóvízi tavi üledék. 2a—2b. Holocén. 3. A futóhomok előrehaladási iránya 50