Hidrológiai tájékoztató, 1988

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfay Imre: Súlyos aszálykárok Magyarországon - Széllné Hornyák Erzsébet: A Vízgépészeti Vállalat arzénmentesítő berendezése

Súlyos aszályok Magyarországon* DR. PÁLFAI IMRE Alsőtiszavidékl Vízügyi Igazgatóság, Szeged Az 1983. évi súlyos magyarországi aszály fölkeltette a sokáig szunnyadó érdeklődést az aszály-problémák iránt. Nem alaptalanul, hiszen az aszálykárok ebben az évben fölülmúlták az emlékezetes 1970. esztendő árés belvízkárait. Mivel az aszályok kártételeinek elhárítására eddig kevesebbet tettünk, mint az ár- és belvízkárok megelőzésére, illetve csökkentésére, valószínű, hogy a jövőben is az aszályok fognak több kárt okozni. Indokolt tehát átfogó vizsgálatok és számszerű jellemzésük. A XI—XVIII. század időjárását történelmi forrásokból, különféle följegyzésekből ismerjük. Az ezeket öszszefoglaló gyűjteményes munkák tanúsága szerint a legsúlyosabb aszályok a következő években voltak: 1015, 1022, 1142, 1147, 1276—77, 1363, 1473, 1478—79, 1540, 1585, 1638, 1718, 1790 és 1794. A XIX. században jócskán megszaporodtak az időjárás följegyzések a század közepén megkezdték a folyamatos csapadékészleléseket, így eittől fogva megbízhatóbban tudjuk kijelölni az aszályos éveket, és nemcsak a legsúlyosabbakat. Ebben a században aszályos évként tarthatjuk számon az itt fölsoroltakat: 1802, 1803, 1805, 1811, 1815, 1819—22, 1824, 1830, 1834—36, 1841, 1847, 1852, 1857, 1861—63, 1865, 1887 és 1894. Külön kiemelést kíván az 1863-as esztendő, amikor az egész országot, de főként az Alföldet katasztrofális méretű aszály sújtotta. Az 1901—1986. időszak aszályos éveit (az aszály mértékét) számszerűen is jellemezni tudjuk. Erre a célra az általunk bevezetett aszályossági indexet használtuk föl. Az index az április—augusztusi középhőmérséklet és az október—augusztusi súlyozott csapadékösszeg hányadosának százszorosa. Az aszályossági index országos területi átlagát 67 állomás adataiból határoztuk meg. Országosan aszályosnak azt az évet minősítettük, amikor az index területi átlagértéke 10%

Jkal meghaladta a sokévi átlagot. Ezek az évek a következők: 1904—05, 1911, 1917—18, 1921—23, 1928, 1930—32, 1934—35, 1943, 1946— 47, 1950, 1952, 1961—62, 1968, 1971, 1973, 1976 és 1983— 84. Ez az évsor összhangban van a terméscsökkenésekből kalkulált aszálykárokkal. Bár a fenti kritériumnak nem felel meg, rendkívüli őszi aszálya miatt, aszályosnak tekinthetjük az 1986. évet is. Századunk legsúlyosabb aszálya 1952-ben volt, melyet — súlyosságát tekinitve — az 1904. évi és az 1935. évi követ a sorban. A teljes mezőgazdasági évre vonatkozó aszályossági index mellett — kiegészítésként — a tavaszi és az őszi aszály jellemzésére is konstruáltunk egy-egy indexet. Ezek országos átlagértékei azt mutatják, hogy a legsúlyosabb tavaszi aszály éve 1968, a legsúlyosabb őszi aszályé 1947. Az aszályos évek a folyók nyári kisvízhozamain is megmutatkoznak. Például a Tisza vízhozama a szegedi szelvényben 1904, 1946, 1950, 1952 és 1968 nyarán kb. 100 m

3/s-ra csökkent. Az aszály mértékének az aszályossági indexszel való jellemzése lehetőséget ad különféle statisztikai vizsgálatok elvégzésére, így az aszály előfordulási valószínűségének meghatározására is. Az 1901—1986. évi adatokkal végzett számítás szerint az országos aszály előfordulási valószínűsége 30%, azaz átlagos visszatérési ideje 3,3 év. Az 1952. évihez mérhető aszály előfordulási valószínűsége 1%-ra becsülhető. Az aszály területi eloszlása praktikusan szemléltethető az aszályossági index azonos értékeit összekötő vonalakkal. Az előadás és a részletes publikáció az 1904., az 1935., az 1952. és az 1983. évi aszály területi eloszlását mutatta be, továbbá az aszályossági index 10%-os előfordulási valószínűségi értékeinek területi képét. Ez utóbbi Magyarország aszályos körzeteit ábrázoló (térképként is kezelhető. Erről megállapíthatjuk, hogy fokozott aszályosság jellemzi a kb. Martonvásár—Szeged—Balmazújváros háromszög által bezárt területet, s ezen belül különösen a Ceglédtől Balmazújvárosig húzódó sávot. Hazánk legaszályosabb vidéke a Hortobágy. Aszálymentes övezetnek csak az ország nyugati peremvidékét, az Alpok-alját tekinthetjük. Az aszály előrejelzése nagyon nehéz feladat, melynek megoldása több úton is lehetséges. Mi arra kerestünk választ, hogy az országos aszálynak bizonyos megelőző föltételek eseitén mi az előfordulási valószínűsége? Megállapítottuk, hogy ez az előző év aszályossági indexétől, az őszi középhőmérséklettől és az őszi csapadékösszegtől függően 15—60% lehet. A Vízgépészeti Vállalat arzénmentesítő berendezése SZÉLLNÉ HORNYAK ERZSÉBET Vízgépészeti Vállalat, Budaörs Az 1980-as évek eddig szokatlan víztisztítási feladat elé állították a szakembereket. Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) vizsgálatai kimutatták, hogy az eddig elhanyagolható összetevőnek számító arzén, az ország egyes területein a mélységi vizekben a megengedettnél nagyobb koncentrációban van jelen. E vizek felhasználásra csak az arzén eltávolítása után alkalmasak. A Vízgazdálkodási Kutató Központ (VITUKI) kutatási eredményeinek felhasználásával a Vízgépészeti Vállalat (VÍZIG) leányvállalata, a Vízgépészeti Tervező-Fejiesztő Leányvállalat (VÍZGÉPTERV) is kidolgozta az arzéneltávolítás technológiáját. A kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy az arzénmentesítést döntően befolyásolják a jelenlevő egyéb komponensek. Ezek alapján az arzénes kútvizekeit három csoportra oszthatjuk: * MHT Szegedi Területi Szervezetében 1987. május 14-én elhangzott előadás összefoglalója. Az előadás anyagát részletesen a Vízügyi Közlemények 1987. évi 4. füzete tartalmazza. — kis huminanyag tartalmú vizek, melyekben az arzénen kívüli egyéb komponensek koncentrációja az ivóvíz minőségű szabványtól nem tér el; — szikes jellegű vizek melyek kis huminanyag tartalmúak; — nagy huminanyag tartalmú vizek. A kidolgozott technológia lényege, hogy az arzén fémhidroxid csapadék felületén adszorbeálódik, és így kiszűrhető a vízből. Az arzén eltávolítás a fenti három csoportba sorolt vizeknél egyaránt lehetséges, de az adagolandó fémsó menyiségét a huminanyag-tartalom befolyásolja. Célszerűen vasklorid (szulfát) sót adagolva a Fe/As az első csoportnál 10, míg a harmadik csoportnál 40—70 közöt változott. A nagy Fe/As arány a huminanyag-tartalomra vezethető vissza, mivel vashidroxidon maga is adszorbeálódik.