Hidrológiai tájékoztató, 1988

2. szám, október - BESZÁMOLÓ - Dr. Oertel Nándor: XXIX. Hidrobiológus Napok (Tihany, 1987. október 8-10.)

360 m hosszú völgyzáró gát építése. A kialakított tározó befogadó képessége 121 millió m3. A tározó vizével — és még több környékbeli tározó vizével — a jádremetei, majd a muntényi villamos erőművekben 300 millió KWh energiát állítanak elő. A további utazásunk a rendkívül megkapó látványú Setét-patak mentén folytatódott, Csarnóházánál visszatértünk a Sebes-Körös mellé, majd áthaladtunk az 582 m magas Királyhágón, ahol Bihar megye területére értünk. Az út jobb oldalán magunk mögött hagytuk a Réz és Meszes hegység összeszögellését. A Réz hegység széles hátú, alacsony hegység. Magaslatai a 800 m-t sem érik el. A hegység északi lankás oldalának vizeit a Berettyó szedi össze. Ez a iolyó szélesen elterülve kis eséssel folyik lefelé. Hossza a szabályozás előtt 269 km volt, most 91 km. A Berettyó folyó is a Körösök vízrendszeréhez tartozik. A Meszes hegység őskőzetekből áll. Magassága 700 m. E két hegység összeszögellésénél ered a Kraszna. Ez a folyó egykor a Szamosba folyt, de a szabályozás óta közvetlenül a Tiszába folyik. Hossza 102 km. Alsótopa és Tinód községek után Élesdre értünk. A Sebes-Körös vízkészletének 50%-át a mögöttünk hagyott területen épített víztározók kapcsán rendezték. Élesdről Fugyiig terjedő 30 km szakaszának rendezése most van folyamatban. E munkák kapcsán a 80 m esésű folyószakaszon 4 víztározót (Alsólugos, Mezőtelekd, Mezőszakadát, Fugyi) alakítanak ki, s ipari és ivóvízellátást, öntözővíz biztosítást és villamos energiát állítanak elő. Az átlagos évi villamos energia termelés 111 GWh lesz. Az utazás során láttuk a folyómeder mentén épülő 4—22 m magas töltéseket. Olbert Ferenc a Sebes-Körös vízminőségével kapcsolatban tájékoztatást adott arról, hogy évek óta visszatérően jelentkezik a téli, télvégi időszakokban a folyó e szakaszáról a területünkre levonuló fonalas gomba szennyeződés. Gyakran nagy fenol és ammónia tartalma is van a víznek. A Sebes-Körös vize általában II. osztályú minőségben érkezik az országhatárunkhoz. Dr. Vitális György a Nagyvárad térségében feltörő hévizekkel kapcsolatban adott ismertetőt. A Félix v. Viktoria (Május 9) és a Püspök (Május -1) fürdők történetét ismertük meg. I. László királyunk által 1093-ban alapított Nagyváradra késő délután érkeztünk, így csak a Váradolasz: városrész látnivalóival ismerkedtünk. így is már sötétedett, amikor elhagytuk a várost. Továbbutazva kereszteztük a Felfogó-csatornát. E csatorna töltései fogják fel a Királyerdő vidékéről az Alföld felé lefolyó belvizeket. Nagyszalontán Arany Jánosról, a város szülöttéről emlékeztünk meg. A Csonka-toronynak csak halványan láttuk a körvonalát. Már teljes sötétség volt, amikor Nagyzeréndnél a Fekete-Körös hídján áthaladtunk. Tanulmányutunk idején a nyár és az ősz folyamán a Körösök vízgyűjtő területén minden idők egyik legszárazabb időszaka volt. A hőmérséklet több fokkal haladta meg a sokéves átlagot, a csapadék a sokéves átlag felénél is kevesebb volt. Ez meglátszott minden folyó vízmércéjén és vízhozamán. A KÖVIZIG területére érkezett csökkent vízhozamok miatt kritikus vízminőségi állapotok alakultak ki. Utazásunkkor az erdők fáinak levelei már megkezdték színpompás palettává való átalakulásukat. A lombok zöld színüket kezdték elveszíteni, sárgulásuk és pirosodásuk kezdődött, önkéntelenül felröppent óhajunk, ezt a szép vidéket a tavasz virágözönében is jó volna látni. Góg Imre FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM [1] Bognárné Bevlz J.: Beszámoló az 1986. évi erdélyi terepbejárásról. Mérnökgeológiai Szemle. 36. 1988. márc., 209— 221. [2] Csorba Cs.: Vártúrák kalauz. Sport Kiadó, Bp. 1983. [3] Góg 1.: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1983. évi erdélyi tanulmányútjáról. Hidrológiai Tájékoztató, 1984. április, 48—51. [4] Mátyás V.: Utazások Erdélyben. Panoráma Kiadó, Bp. 1977. XXIX. Hidrobiológus Napok (Tihany, 1987. október 8—10.) Az MHT Limnológiai Szakosztálya 1987. évi nagy rendezvényét a XXIX. Hidrobiológus Napokat október 8—10-én rendezte Tihanyban az MTA Balatoni Limnológiai Kutató Intézete és az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága közreműködésével. A szakosztály vezetősége ebben az évben úgy döntött, hogy a rendezvényt Sebestyén Olga emlékének szenteli (1. kép). A szakosztály volt elnöke 1986. november 25-én, életének 96. évében hunyt el. Szakmai munkásságára való emlékezésül az előadássorozat központi témájául a hazai planktonkutatás időszerű kérdéseit választottuk. A szakosztály elnökének ünnepélyes, megnyitóját mindjárt egy olyan előadás követte, amelyben az előadó Sebestyén Olgáról mint malakológusról szólt, aki az 1930-as években a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) Balatonban való megjelenésével és az ezzel kapcsolatos problémákkal foglalkozott. Ezt követte egy nagyobb lélegzetű előadás, melyben a szerzők a jelen kutatásokat a történeti áttekintéssel egybevetve mutatták be a Balaton planktonrendszerében működő tápláléklánc működését és összefüggéseit. A Dunában és a Rajnában élő planktonikus Ciliáták összehasonlító vizsgálata, illetve a Dunában élő Copepoda-fajok populációdinamikája és populációbecslése került ismertetésre ezután. A délelőtti ülésszakot egy szisztematikái előadás zárta, melyben a magyar faunára nézve új Cladocera-faj került bemutatásra. A délutánt Entz Béla előadása nyitotta meg, melyben köszöntötte a 75. születésnapját ünneplő Hortobágyi Tibort és egyben méltatta azt a sokoldalú kutatói és oktatói tevékenységet, amit szakosztályunk volt elnöke több évtizedes munkássága során a Magyar Algológia szolgálatában eltöltött. Ezt követően előadásokat hallhattunk a fitoplanktonkutatás időszerű kérdéseiről. Immár hosszabb időszak eredményei állnak rendelkezésre, abból a célból, hogy nyomon követhessük a Kiskörei-tározó fitoplanktonjának három szakaszban bekövetkező tér- és időbeli változásait. Hasonlóan fontosak a gyakorlati ivóvízhasznosítás szempontjából azok a planktonikus eutrofizálódási problémák, amelyek az Északi-középhegység mesterséges víztározóiban lépnek fel elsősorban a vízgyűjtőről származó N és P tápanyag, valamint a fenéküledékből anaerob körülmények között felszabaduló P következtében. Alapkutatás szempontjából igen érdekes, hogy ezekben az eutrofizálódó „mélyvízű" tározókban hogyan alakul, és hol helyezkedik el a trofogén réteg, illetve a hőmérsékleti és oxigén-váltóréteg. Szintén fontos gyakorlati probléma az algatúlprodukcióknak az ivóvízfelhasználásra gyakorolt hatása, amely a közegészségügyi gyakorlatban a vizek biológiai kifogásolhatóságának 73%-át okozza. Előadást hallottunk a gyorsuló ütemben eutrofizálódó tavakban és tározókban évről évre jelentkező kék-