Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - EGYESÜLETI HÍREK, ESEMÉNYEK - Dr. Dobos Irma: Kiállítás a főváros műemlék fürdőiről

különböző irányait képviselő szakmai közönség jól áttekinthette napjaink időszerű „alkalmazott" hidrobiológiáját mintegy elöljáróban az 1987-ben sorra kerülő „Biológia a vízgazdálkodásban" című nagyrendezvény tematikájához. A két nap alatt 28 előadás hangzott el a közel 100 főnyi hallgatóság előtt. Ebből 4 felkért előadás áttekintést adott a biológiai vízminősítésről, a hidrobiológia közegészségügyi gyakorlatáról, valamint olyan vízügyi nagyberuházások, mint a Kis-Balaton védőrendszer és a Kiskörei-tározó üzemeltetéséről és hatásáról, mintegy bevezetve a részletekkel foglalkozó előadásokat. Jelen emlékeztető korlátozott terjedelme nem teszi lehetővé minden előadás kivonatos ismertetését sem, ezért a főbb irányvonalakat kiemelve csak szemelvényszerűen foglaljuk össze az elhangzottakat. Felfőldy Lajos átfogó előadásában a Vízügyi Hidrobiológia sorozatban megjelenő „A biológiai vízminősítés" című kötetének 4. kiadása előtt röviden áttekintette a kötetben foglaltak elméleti megalapozását, az időközbeni módosításokat, illetve a továbbfejlesztés lehetséges irányait. Előadása elsősorban vitaindító jellegű volt, mivel a gyakorlati hidrobiológiában kézikönyvként használt kötet elvi átformálása, továbbfejlesztése kéziratban elkészült, de esetleges módosítások még lehetségesek. Két előadás a balatoni halakban, illetve három béka fajban és azok fejlődési stádiumaiban, szerveiben biotóponként és évszakosan is jelentkező szignifikáns nehézfém-akkumulációs eltéréseket tárgyalta, hangsúlyozva e tények figyelembevételét annak eldöntésekor, hogy a kiválasztott faj alkalmas-e biomonitor szervezetként. Egy másik előadás jól demonstrálta, hogy az élőlények előfordulási viszonyaiban rejlő gazdag információtartalom alapján mutatószámokkal jellemezhető képet kaphatunk a területi faunák természet- és környezetvédelmi értékének meghatározására. Schiefner Kálmán összefoglaló előadással vezette be a közegészségügyi hálózatban jól bevált hidrobiológiái módszereket. Ezt követte a tömeges méretekben elszaporodó és toxint termelő kékalgák kimutatására szolgáló tesztek ismertetése, melyek fontosságát emeli az a tény, hogy a felszíni víztisztítással nyert ivóvizet és a fürdőzést veszélyeztetik az egyre gyakoribb kékalgavirágzások. Hasonlóképpen egyre jelentősebb az ivóvíz tisztítási technológiák szigorú betartása, valamint a tisztított vizek mikroszkopikus vizsgálatának napi rutin vizsgálattá tétele. Szó esett az ipari vízgazdálkodásban alkalmazott víztoxikológiai eredményekről és az eleveniszapos szennyvíztisztításban komoly működési zavart okozó „iszap felfúvódás" jelenségéről és annak kiváltó okairól is. Este szakmai és úti élményekben egyaránt gazdag útról — a „Kurcsatov Akadémikus" kutatóhajó 43. atlanti-Qceáni és déli-sarki expedíciójáról — hallottunk vetített képekkel gazdagon illusztrált úti beszámolót. Ezzel zárult az első nap programja. Gulyás Pál összefoglalója vezette be a Kis-Balaton védőrendszer kialakítását, üzemeltetését és az igen széles körű, sok kutatót foglalkoztató kutatási tevékenységet, illetve annak eredményeit ismertető előadásokat. Részletesen esett szó a tározó vizében végbemenő kémiai változásokról, különös tekintettel a növényi tápanya,. gokra. Ugyancsak külön témakört alkottak a Kiskörei-tározóról szóló előadások, melyek bevezetőjében Bancsi István bemutatta az üzemeltetés általános menetét és a kibontakozó széles körű kutatási tevékenységet. Ezt követte a tározó makrozoobentoszának részletes ismertetése az Oligochaeta és Chironomidae társulások alapján. A hagyományokhoz híven az előadások jelentős hányada foglalkozott a Balaton időszerű kérdéseivel: a kémiai komponensek és a trofitás alakulásának ma még korántsem megnyugtatónak mondható tendenciájával, az üledékképződéssel, az üledék fizikai-mechanikai tulajdonságaival, a kagylók elterjedésével, illetve visszaszorulásával, a Zalára épült tározó foszforvisszatartó képességével, az ammónia- és nitrátfelvétel alapkutatási eredményeivel, a halaknak a zooplanktonra, az elsődleges termelőkre és a tó vízminőségére gyakorolt hatásával, a dévérkeszeg-hozamok és a tó morfometriai jellemzőinek összefüggésével, a fotoautotrofikus pikoplankton szerepével és jelentőségével a Balatonban, hogy csak néhányat említsünk a széles skálán mozgó kutatásokból. Az előadásokat kísérő, sokszor heves viták központjába került a mindennapi gyakorlatban alkalmazott módszerek megbízhatóságának, használhatóságának kérdése. A jövőben közös feladatunk, hogy az alapkutatásban igazolt célravezetőbb vagy megfelelőbb módszereket minél előbb át lehessen ültetni a gyakorlatba. Dr. Oertel Nándor Kiállítás a főváros műemlék fürdőiről DR. DOBOS IRMA A Budapesti Történeti Múzeum 1986. december 18-án Metszettárában helyet adott a főváros jellegzetes színfoltjának, a műemléki fürdőépületek bemutatására. A kiállítást Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese nyitotta meg. A Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Főosztálya a Budapesti Műemlékfelügyelőséggel karöltve vállalta az építészettörténeti szempontból hálás témájú kiállítás rendezését. A siker nem is maradt el, hiszen az eredetileg 6 hétre előirányzott nyitvatartási; előreláthatólag 1987 nyár végéig — átfogva az idegenforgalmi idényt is — meghosszabbították. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a gazdag képanyag kiválasztásában és előkészítésében (Bach Melitta, Bakos Ágnes, Lelkes László, Orlay Ágoston, Szilágyi Edit), valamint a kivitelezésben (Központi Múzeumi Igazgatóság műterme — Hámory csoport) részvevők, amelyhez messzemenő támogatást nyújtott a Budapesti Fürdőigazgatóság, a Nemzeti Sportuszoda, az ORFí és a fürdők vezetősége. Szerencsés a kiállítás emblémája, a törökkori fürdőépületekre jellemző kupola, amely egyrészt a 16—17. századi fürdőkultúrára utal, másrészt ehhez az időszakhoz kötődik a legtöbb budai fürdő mai formájának kialakulása. A kiállítás a figyelrnet azokra az építményekre irányította, amelyek lehetőséget adtak annak idején és ma is arra, hogy Buda, majd később Pest páratlan természeti kincse, a gyógyvíz a gyógyítás és a betegség megelőzésében hasznosuljon. A városligeti Széchenyi fürdőnél azért kiemelte Zsigmondy Vilmos múlt századi kitűnő alkotását, az ország akkori legnagyobb mélységű hévizet feltáró kútját, amely 1878-tól a budaiakhoz hasonló értékes gyógyvízzel látta el a pesti oldalt. A műemléki védettségű kilenc fürdő (Gellért, Rudas, Rácz, Király, Császár, Lukács, Széchenyi, Palatínus, Nemzeti Sportuszoda) kialakulása elevenedik meg a tablókon (1. kép). A római fürdőkultúrát tanúsító régészeti emlékekről, a korai középkorról és a Nagy 33