Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - EGYESÜLETI HÍREK, ESEMÉNYEK - Nagy László: Beszámoló a 3. Nemzetközi Geotextília Kongresszusról és Kiállításról

végrehajtására vízszabályozó társulat alakítását szorgalmazta. A Körös Szabályozási Társulat 1845-ben. a Fehér-Körös alsó vízgyűjtőjének szabályozását végző Alsó Fehér-Körösi Armentesítő Társulat pedig 1853-ban alakult meg. A korábbi időkben az uradalmak, a települések és a vármegye lettek volna hivatva a szükséges vízimunkák elvégzésére, de ezek mindig a másikra vártak, és még egy-egy fahíd kijavításán is hosszú évekig huzakodtak. A vízfolyásoknak és a vízimunkáknak lényegében a társulatok megalakulásától lett valóságos gazdájuk. A Körösök szabályozási munkái 1855—1860 között készültek el, Bodoki Károly társulati igazgató átfogó tervei alapján. Kivétel volt a Fehér-Körös alsó szakaszénak szabályozása, amit nem a Bodoki-íéle terv, hanem a nagyváradi helytartótanács változtatása szerint hajtottak végre 1855—1858 között. Ekkor Gyulavári és Békés, között egy 19 km hosszúságú új medret ástak, és ebbe vezették bele a Fehér-Köröst 1858 tavaszán. Az élő Körös tehát ezentúl elkerülte a várost. Régi medre 1860-ig élővíz nélkül maradt. 1860-ban összekötötték a Fehér-Körös vizét hozó József nádor malomcsatornával. Ez viszont újból árvízi problémákat hozott magával. Ezért 1888-ban a várost körgáttal vették körül, és a régi Körös meder be-, illetve kilépési helyén zsilipeket építettek. A régi meder szabályozott vízellátása 1896-tól vált lehetségessé, amikor Gyula és Gyulavári között duzzasztóművet létesítettek. Ezt a kis rövid történeti áttekintést azért tettem, hogy megtaláljuk a vízmérce elhelyezésének, illetve a vízrajzi megfigyelések kezdetének legvalószínűbb időpontját. Amint az elmondottakból kitűnik, a legrégebbi szóba jöhető időpont Huszár Mátyás itteni tevékenységének időszaka, a legközelebbi pedig 1907 lehet. 1907 ugyanis a méterrendszer kötelező bevezetésének időpontja, ami után az itt talált hüvelyk beosztású vízmérce már nem lett volna telepíthető. A közel 90 éves intervallumon belül két lehetséges időszak adódik. Az egyik Huszár Mátyás működésének öt éve, a másik a szabályozások utáni 1860—1888 közötti időszak, amikoris a városon átmenő holt meder a malomcsatorna útján élővizet kapott, és vízszintje nem volt szabályozható. E második változatra a realitás lehetőségén kívül semmi nem utal, míg az előbbi változatot alátámasztja Bendefy László: „Szintezési munkálatok Magyarországon" című könyve. Ebben levéltári adatokra támaszkodva azt írja, hogy Huszár Mátyás 1819-ben a Fehér-Körösön, a gyulai „árendátor"-hídon vízmércét helyezett el. Még azt is tudni véli, hogy a mércét egy Schmidt József nevű személy szerelte fel. Bendefy kutatási eredményeit sem a vízmérce, sem a híd vonatkozásában hitelesen azonosítani nem tudjuk. Kézenfekvőnek létszik azonban, hogy az a bizonyos Huszár-féle vízmérce jól észlelhető helyen — tehát városban — és megfelelő alépítményen került telepítésre. Erre minden bizonnyal az akkor hároméves új híd volt a legalkalmasabb. Ha elfogadjuk ezt a leginkább valószínű levezetést, akkor kimondhatjuk, hogy ez az a vízmérce, amit Huszár Mátyás 1819-ben elhelyezett. A vízállások megfigyelése a Fehér-Körösön tehát 167 évvel ezelőtt kezdődött meg. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a dunai vízállásokat Pozsonyban és Budán, a tiszai vízállásokat Szegeden 1823-tól jegyezték, a folyók túlnyomó részén pedig csak 1886-tól vezették be a rendszeres észleléseket. A méterrendszer bevezetése után ez a vízmérce feledésbe merült, és csak a közelmúltban bukkantak rá a vízügyi múltat kutató műszakiak. Rendbehozták, felújították és visszahelyezték régi helyére. Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik megbecsülik és megóvják az elődök alkotását, különösen, ha az éppen egy vízügyi tudományos szemlélet kezdetét jelképezi. Ez az újjávarázsolt régi vízmérce pedig további évtizedeken keresztül maradjon beszédes emléke a vizeket megzabolázó ember tudatos és eredményes tevékenységének. Takács Lajos Beszámoló a 3. Nemzetközi Geotextília Kongresszusról és Kiállításról A Nemzetközi Geotextília és Geomembrán Társaság 1986. április 7—11. között Bécsben, a Hofburgban rendezte 3. Nemzetközi Kongresszusát, amelynek elsőrendű célja az volt, hogy fórumot adjon gyakorló és kutató mérnököknek, gyártóknak és felhasználóknak vizsgálataik, eredményeik közlésére, az egyre szélesedő felhasználási területek bemutatására. A Kongresszus több mint 800 résztvevője 129 előadást jelentett be, amelyeket az alább felsorolt szekciókban ismertettek a szerzők: 1. A geotextília út- és vasútépítési alkalmazásai; 2. Alapozások és erősített töltések építése geotextíliával; 3. Getotextília alkalmazása rézsűvédelemnél és vízzáró falaknál; 4. Eróziós károk csökkentése geotextíliákkal; 5. Geotextíliák speciális alkalmazása; 6. Víztelenítés és szűrőzés geotextíliákkal; 7. Geotextíliák tulajdonságai és vizsgálatuk; 8. Vízhatlan anyagok és vezetékek. A geotextíliák vízépítési felhasználásával több tanulmány is foglalkozott, amelyek nagy része a gyenge teherbírású talajon történő földműépítés és a hullámzó víz elleni rézsűvédelem problémaköréhez kapcsolódott. Rendkívül érdekes volt T. S. Ingold, a Geotextiles and Geomembranes folyóirat szerkesztőjének és K. S. Miller: „Puha agyagtalajon geotextília erősítéssel készült töltés rövid, közepes és hosszú időtartamú állékonysága" című előadása. A Kongresszuson ismertetett tanulmányok részletesen foglalkoztak a geotextíliák kedvező hatásaival: konszolidáció gyorsítása, szivárgási tényező megváltoztatása, szilárdság növelő hatása stb. Azon tanulmányok, amelyek geotextília felhasználásával és felhasználása nélkül készített földművek öszszehasonlító vizsgálatát ismertették (pl.: S. Resl és G. Werner, R. Degaridel és E. Jávor stb.) egyértelműen az előnyös tulajdonságokat mutatták be, csaknem mindig mellőzve a gazdasági-gazdaságossági számításokat. A Kongresszussal párhuzamosan 5 napig ugyancsak a Hofburgban Technikai Kiállítást rendeztek 41 kiállítóval, bemutatva a geotextíliák felhasználásának teljes skáláját. Kiállítási anyagok, termékek mintadarabjai a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont Műszaki Fejlesztési Intézetében megtekinthetők. A kiállítást — mint ahogy az várható volt — széles körű üzleti tevékenység jellemezte. A kiállítás bécsi rendezése ellenére szocialista országból kiállító nem volt, sőt résztvevőként is csak néhány fővel képviseltették magukat. A 4. Nemzetközi Geotextília Kongresszus és Kiállítás 1990-ben Finnországban kerül megrendezésre. Nagy László 37