Hidrológiai tájékoztató, 1987

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Tudománytörténeti adatok a szegedi Anna-kút tervezéséhez

Tudománytörténeti adatok a szegedi Anna-kút tervezéséhez DR. DOBOS IRMA A vízföldtani szakirodalom a szegedi 944 m mély hévízkutat az Alföld második legnagyobb mélységű kútjaként tartja nyilván. A tudománytörténészek egyöntetűen Pávai Vajna Ferenc nevéhez kapcsolják a később Anna-kútnak nevezett hévízkút tervezését és eredményes kivitelezését, amelynek bizonyságául 1982-ben tervezőként megörökítették nevét a kút fölé emelt új szobor talpazatán (1. kép). 1. kép. A hévízkutat díszítő szobor A hévízkút tervezésének és létesítésének körülményeivel 1986-ban — Pávai Vajna Ferenc születésének 100. évfordulóján — részletesen foglalkoztunk. Ehhez felhasználtuk a Magyar Állami Földtani Intézet Országos Földtani Adattárának kéziratos anyagát is, amely eddigi ismereteinket új adatokkal gyarapította. Az 1920-as évek elején a szegedi Tudományegyetem és a város műszaki vezetősége között már szoros munkakapcsolat alakult ki a helyi vízügyi és mérnökgeológiai problémák megoldására, amelyben tevékenyen részt vett Miháltz István és Sümeghy József, a Földtani Tanszék tanársegédje. Sümeghy József ekkor már behatóan tanulmányozta az alföldi artézi kutak kifolyóvizének hőmérsékleti viszonyait és számításokat végzett a geotermikus gradiens alakulására. Buócz Károly műszaki tanácsos 1927. december 5-i levelében arról tájékoztatja Sümeghy Józsefet, akkor már a M. kir. Földtani Intézet osztálygeológusát, hogy először 1916-ban, majd 1923-ban javasolta a városi tanácsnak egy kb. 1000 m mély hévízkút létesítését a fürdő vízellátásának megoldására. Hódmezővásárhelyről árajánlatot is kért, de azt a város vezetősége viszszautasította. 1925 végén Papp Ferenc fürdőigazgató felvetette a nyereség befektetésének szükségességét és akkor ismételten, javasolta Buócz Károly a mélyfúrás tervezését. Ez ahnál is inkább indokolt volt, mivel a fürdő korábbi kútjai már alig adtak vizet és az ország szűkös szénellátottsága is új energiaforrásra ösztönözte a várost. A hévízkút kivitelezésében a kedvező fordulatot a hajdúszoboszlói kincstári szénhidrogénkutató fúrás hozta, amely nagy hőmérsékletű és jelentős mennyiségű hévizet tárt fel. Ennek hírére Buócz Károly, Szendrey tanácsnokkal a helyszínre utazott a kút létesítésének és eredményének tanulmányozására. A pénzügyminisztérium anyagi támogatásának megszerzése nem vezetett eredményre, de ekkor került kapcsolatba a várossal a minisztériumban dolgozó Pávai Vajna Ferenc főbányatanácsos, főgeológus. Felajánlott segítségét Szeged elfogadta és az összehívott értekezleten Sümeghy József is részt vett. Már ekkor kifejtette Pávai Vajna Ferenc, hogy a fürdő előtti téren tervezett mélyfúrás helyével nem ért egyet, amelyet szakvéleményében azután részletesen alá is támasztott. Buócz Károly saját véleményét levelének zárómondatában foglalja össze: ,,A kút létesítése dolgában Pávay úrnak nem sok érdemet tudnék felhozni." Az értekezlet után Pávai Vajna Ferenc valakinek a kérésére, vagy saját elhatározására 1926. április 20-i keltezéssel összeállította véleményét „Szakvélemény a Szegeden tervezett mélyfúrás ügyében" címen. Szerinte a városnak küldte meg, de ez nem derül ki a szakvéleményből, mivel a címzett neve hiányzik [3], összefoglalásként megállapítja, hogy ..Tehát Alföldünkön a, meleg, sós vizek kutatásának helyei a boltozatok felső részén keresendők, ahol ezek alatt még nagyobb mennyiségű szénhydrogének is várhatók. Szeged városának is elsősorban azt ajánlanám, hogy a már részben kimutatott, a várostól DNy-ra levő boltozaton fúrjon magas hőfokú sós víz után, ahol még a szénhydrogének előfordulására is remény van és ne messze a boltozat szárnyában a fürdőnél. Mivel azonban a fürdő léte van veszélyeztetve a vízhiány miatt, a felszálló víz megfúrása — bizonyos mélységig — adva van ott is, azt javasolom, hogy a fürdő előtti kis téren addig fúrjunk le, amíg a feltárt vízszintek alatt a geotermikus gradiensnek és évi középhőmérsékletnek megfelelő 40—45 °C hőmérsékletű vizet nem kapunk 1000 m körül, s azután a fürdőt ellátva, fúrjunk egy 1500 m mélységre kontemplált kutató fúrást a város közelében levő boltozaton. A fentiek alapján a város érdekében levőnek találnám, ha már most két kutató mélyfúrás lehajtását határozná el. Budapest, 1926. április 20. Dr. Pávai Vajna Ferenc s. k. m. kir. főbányatanácsos, főgeológus" Az idézett szakvéleményrész hűen tükrözi a földtani szemléletből fakadó hévízfeltárás helyének körvonalazását. Sümeghy József 1927. december 3-án kelt jelentésében azt írja, hogy a város ugyan megkapta a szóbeli, majd az írásbeli szakvéleményt, de azt a kút tervezésénél nem vette figyelembe. A hévízkút helyét ő javasolta Buócz Károlynak, aki azután a fúrási tervet elkészítette és annak alapján 1927-ben kézi berendezéssel sikeresen le is fúrtak 954 m-ig (2. kép). A hévízkút földtani rétegsorát Miháltz István tanársegéd dolgozta fel és igazolta Halaváts korábbi rétegtani besorolását a negyedkori rétegek vastagságára vonatkozóan. Ősmaradványok alapján 950 m-ben még levanteinek minősíti az üledéket, amely egészen újszerű