Hidrológiai tájékoztató, 1987

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Őri László: Gyula város víz- és csatornaellátása

Gyula város víz- és csatornaellátása ÖRI LASZLÖ Gyulai Vízművek, Gyula A 35 000 lakosú síkvidéki város az ország délkeleti részén, a Fehér-Körös bal partja mentén, a magyar— román országhatár közelében települt. Évszázadokon át vármegyei székhely volt, közigazgatási funkciója 1949ben megváltozott, ekkor Békés megye központja Békéscsaba lett. Történelmi múltja, adottsága alapján ma is rendelkezik regionális feladatokat ellátó intézményekkel (élelmiszeripari és kereskedelmi, egészségügyi, kulturális, igazságszolgáltatási). A város belterületén található Közép-Európa egyetlen, középkorból származó épen maradt téglavára, melynek környezetében 1959-től napjainkig évi egymillió fős látogatottságú fürdő épült. Hévízkincsünk gyógyító hasznosítására üdülőket létesítettek a Várfürdő övezetében, így a település fejlődésével párhuzamosan megvalósultak a feltételei a gyógyhellyé nyilvánításának, ezt a város 1985-ben megkapta. A vízellátás kialakulása, jelenlegi helyzete A város egységes közüzemi vízellátó rendszerrel 1967től rendelkezik. Addig egyedi, kis területet ellátó vízellátás, döntően azonban szabadkifolyású artézi kutas víznyerési lehetőség volt a jellemző a településen. A lakosság, ipar, közület ivóvízművel való ellátását — hazánk többi településéhez hasonlóan — csak a felszabadulást követő társadalmi rendszerünkben lehetett megvalósítani. Számítva a lakosság, közületek vízmű létesítésére irányuló igényére és anyagi áldozatvállalási készségére, a város társadalmi és állami szervei vízműtársulat létrehozását kezdeményezték, s ezt 1962-ben megalapították. A vízmű műszaki terveit a MÉLYÉPTERV készítette, a megvalósítást több ütemre bontva. Elsőként 6200 m

3/d mértékadó víztermelő kapacitáshoz elegendő mélységi kutak, 1000 m

3-es felszíni víztároló medence, I. sz. vízműtelep, 1000 m

3-es víztorony és elosztóhálózat kiépítését irányozták elő, mely 1964—1967 közötti években készült el. Vízkezelési technológia alkalmazására a biztonsági klórozáson kívül nem volt szükség. A közüzemi vízszolgáltatásba a lakások, intézmények teljes körűen bekapcsolódtak, kivéve a külterületi lakásokat, így az egészséges ivóvízzel ellátott lakosok száma a város összlakosságához viszonyítva 98%-ot tett ki. Az ekkor 24 000 lakosú városban tömeges állami és OTP lakásépítés indult el, a családi házakba fürdőszobát építettek, a környező kisebb településekből nagyarányú bevándorlás kezdődött, növelve a város lakosszámát és vízigényét, ezért szükségessé vált a vízmű második ütemének a kiépítése is. Ez 1972-re valósult meg. A víztermelő kutak számának bővítésével, a felszíni 1000 m

3-es víztároló medence ikresítésével 10 000 m

3/d-re növekedett a vízmű mértékadó napi kapacitása. A városban 1977-re megépült a Gyulai Húskombinát, mely a vízmű vállalat felé 3600 m

3/d újabb vízigénnyel lépett fel. Időközben előállt az idegenforgalom fokozódása miatt, a nyári csúcsfogyasztási idényben, az időszakos vízellátási nehézség, mely elsősorban a többszintes házak felső emeletein levő lakásokban uralkodó nyomáselégtelenségben mutatkozott. Ennek megszüntetése és a kapacitásbővítés érdekében, a városi Tanács döntése alapján, a Húskombinát vízigényét is figyelembe véve, kiépítésre került a harmadik ütemű fejlesztés. Ekkor épült a II. sz. vízműtelep, 2X1000 m

3-es felszíni víztároló medence, így a nagyátmérőjű víztermelő kutakkal 5000 m

3/d-al növekedett a vízmű teljesítőképessége. A víztechnológiában is változás történt, egységes gáztalanító berendezéseket szereltek fel az I. és II. sz. vízműtelepen, ahol a szabványban megengedett érték alá csökkentették a vízben levő CH

4 tartalmát. 1977-ben Gyula város és Gyulavári község egyesítésekor az utóbbi vízellátását szolgáló III. sz. vízműtelep és, a hozzátartozó elosztóhálózat is a Gyulai Vízművek kezelésébe került 1000 m

3/d kapacitással. Jelenlegi kiépítettségében Gyula város vízellátását 3 db vízműtelep — gáztalanító és csírátlanító berendezéssel — 26 db 120 m és 300 m körüli mélységben elhelyezkedő vízadó rétegekre telepített víztermelő kút, 4050 m

3-es felszíni víztároló medence, 1 db 1000 m

3-es víztorony és 170 km hosszú elosztóhálózat oldja meg. Az érvényben levő vízjogi üzemelési engedély — mely egyezik a tényleges helyzettel — a vízmű mértékadó napi kapacitását 16 000 m

3/d-ben állapítja meg. A vízmű átlagos napi kihasználtsága 1984-ben 12 500 m

3/d (78%) volt, viszont a nyári csúcsfogyasztási idényben (jún. 1.—szept. 1. között) ez az érték 14 200 m

3/d (89%)-ot tett ki, ezen belül 40 napon át, a vízmű a mértékadó kapacitásának közelében dolgozott. A város — hasonlóan a többi üdülőkörzethez — nyári idényjellegű többletvizet igényel, jelentős idegenforgalma miatt. Gondot okoz az ivóvízben levő As tartalom is, ezért a vízmennyiségi és vízminőség javító intézkedés mielőbbi megtétele soron levő feladat. Megoldásként a jelenleg épülő Délkelet-magyarországi regionális vízellátó rendszerhez való csatlakozási lehetőség megteremtése látszik a legcélszerűbbnek. A csatornaellátottság kialakulása, jelenlegi helyzete A vízmű építése igényként vetette fel a szennyvizek összegyűjtésének, tisztításának és elhelyezésének a szükségességét. A megvalósítás első üteme 1970-re készült el, azóta a csatornaművet a Gyulai Vízművek folyamatosan üzemelteti. A csatornahálózat az üzembehelyezéstől napjainkig folyamatosan bővült. Jelenleg a 7000 m

3/d mennyiségű szennyvizet 30 km-es elválasztó rendszerű gravitációs csatornahálózat gyűjti össze. A 4 db átemelő telep szivattyúit 80 mm pálcaközű kézi tisztítású rácsok védik. A rácsszemetet zárt tartálykocsival a szennyvíztisztító telepre szállítják, ahol azt fertőtlenítés után elföldelik. A csatornahálózat és átemelőtelepek kapacitása 10 000 m

3/d. A Húskombinát az 1977 évtől, közvetlen a szennyvíztisztító telepre dolgozó 3000 m

3/d teljesítményű üzemi átemelő telepet is működtet. A szennyvizek mechanikai tisztítására 1978-ig 3400 m

3/d kapacitású 12 db vízszintes átfolyású ülepítő medencét alkalmaztak, melyek az ülepítésen kívül homokfogási és iszaprothasztási feladatot is elláttak. Ezt úgy érték el, hogy egyszerre 2 db medencepárt működtettek. A sorbakapcsolás révén az első medencepárban a durvább, a másikban a finomabb szennyeződések ülepedtek ki. Amikor az *első medencepár iszappal feltöltődött, azt az üzemből kizárták és a továbbiakban 90— 120 napig anaerob iszaprothasztóként használták. Az üzemelési rend újabb medencepár bekapcsolásával állt helyre. Tapasztalataink szerint ez az egyszerű eljárás hatásosan védte a további szennyvíztisztítást ellátó nyárfaültetvényt a káros terhelésektől. 1978-tól 4000 m

3/d kapacitású kétszintes ülepítőmedencék váltották fel ezeket a medencéket, melyeknek a megépítésére az 1981-ben üzembelépett biológiai résztisztító műtárgysor technológiai kialakítása miatt volt szükség. 1981-ig a csak mechanikailag előkezelt Húskombináti és egyéb városi szennyvizek ettől kezdve a részben biológiailag is megtisztított szennyvíz a nyárfa32