Hidrológiai tájékoztató, 1987

1. szám, április - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Szerdahelyi István: Olajtartalmú szennyvizek és iszapok kezelése és elhelyezése

azt mutatta, hogy bármilyen kedvező is a mechanikai olajfogók kialakítása, a továbbfolyó szennyvízzel átlagosan 100 g/m

3 olaj távozik. Mivel a befogadók megengedett értéke csupán 0,3 g/m

3 általában további tisztítás is szükséges. Utótisztítóként célszerű előkezelt olajos szennyvíztározó tavak létesítése. Tározás közben nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változás is bekövetkezik az olajkiválásban. Az emulzióban levő szennyeződések egy része is felbomlik, az olaj cseppekké áll össze és a felszínre úszik. A hosszabb tárolási időnek biológiai hatásai is vannak. A kőolaj feldolgozó üzemekben a fajsúlykülönbség hatására elvált vizet a tartályok aljáról olajfogóba vezetik. Erre azért van szükség, mert még ez a víz is tekintélyes mennyiségű olajat tartalmaz, ami a befogadó víz felszínén záróréteget képezhet, és a víz oxigénfelvételét gátolja, továbbá a visszanyerhető olaj jelentős népgazdasági értéket képvisel. Az olajfinomítás egyes fázisaiban, valamint a szállítóeszközök mosásából ismét keletkeznek olajos szennyvizek. Az olaj és más szennyező anyagok egy része emulzióban van jelen. Az emulzió megbontására világszerte folynak kísérletek, melegítéssel, centrifugálássai és egyes koaguláló anyagok adagolásával próbálkoznak. Az olajkiválás eredményességét légbefúvással lehet növelni. A szennyvizet finoman elosztott légbuborékkal telítve, az olajrészecskék a víz és a légbuborék határfelületéhez tapadnak és a felszínre kerülnek. A módszert vegyszeres kezeléssel együttesen is alkalmazzák. A vegyszeres kezelésnek kettős célja van. Egyrészt a szennyvízben levő emulziók bontása, másrészt a koaguláció következtében keletkező pelyhek az olajszennyeződés egy részét magukkal ragadva azt az iszapba juttatják. Hazai és külföldi kísérletek nyomán vegyszerként elsősorban a mész, alumínium- és vassók, továbbá polielektrolitok jöhetnek szóba. Utótisztításra alkalmazható az ún. cseppesítő szűrő, melynek lényege, hogy a mechanikai olajfogó elején vagy közepén valamilyen darabos anyagból álló szűrőtestet építenek be, amely az apró olaj szemcséket olyan nagyságúvá egyesíti, hogy azok a szűrő utáni olajfogó részben a víztől elválva a felszínre úsznak. Kis olajtartalmú szennyvizek utótisztítására a cseppesítő szűrőn kívül már évtizedek óta alkalmazzák a lassúszűrők és gyorsszűrők kavics- és homokanyagból, valamint antracitból, esetenként műanyag szivacsból készült fajtáit. Alkalmazható még a diatoma földszűrő, mely számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Ilyen pl., hogy az olajfogással együtt elvégzi az 1 mikronnyi szemcsék, valamint a baktériumok 90—95%-ának visszatartását. Helyszükséglete is kisebb, mint a többi szűrőké. Egy másik eredményes utótisztító a biológiai berendezés, mely lehat csepegtetőtestes és eleveniszapos egyaránt. Hátránya, hogy csak kommunális szennyvizekkel való keverés esetén alkalmazható. A gépjárműtelepek, valamint szervizek ipari szennyvize nagyrészt mosásból, akkumulátortöltésből, festésfényezésből keletkezik. A befogadóba vezetés előtt a szennyvizet iszapfogóban ülepíteni, olajfogókban a szénhidrogéneket felúsztatni, majd a szennyvizet szűrni, esetleg még kémiailag is tisztítani kell. Célszerű a szűrőanyagot az iszap- és olajfogó tartályban elhelyezni, valamint légbefúvással segíteni a felúszást, illetve a felúszott olaj bukóélhez terelését. Alvázmosásra megfelel a kocsimosásból származó mechanikailag megtisztított szennyvíz is, melyet a jobb vízgazdálkodás érdekében teljesen vagy részlegesen visszaforgatnak. Ha az iszapfogó egyben olaj- és benzinfogóként is működik, akkor a berendezés méreteit úgy kell megállapítani, hogy a szennyvíznek a medencén való végigáramlása alatt a még visszatartásra kerülő legkisebb benzin- vagy olajcsepp is elérje a víz felszínét. A berendezéshez vezető csatornába más, különösen fekáliás szennyezést tartalmazó vizet vagy csapadékvizet hozzávezetni nem szabad. Az üzemanyagtöltő állomásról benzin- és olajtartalmú szennyvizek távoznak. A benzinfogókban általában a nagyobb fajsúlyú és szemcsenagyságú anyagok jelenlétével is számolni kell, ezért ezekben a műtárgyakban az iszap visszatartásáról, ülepítéséről és eltávolításáról is gondoskodni kell. Autóbusz- és autógarázsokban a kocsimosásból keletkező szennyvíz dominál, ezért a leglényegesebb műtárgy az olaj- és iszapfogó berendezés. Az olajos szennyvizek kezelése során nagy víztartalmú iszap keletkezik, melyben az olaj a szilárd szennyező és tisztítási segédanyagokhoz kötődik, illetve adszorbeálódik. Az iszap kezelése lényegében 4 fázisban hajtható végre: ülepítés, előkezelés, víztelenítés, elhelyezés. Az olajos iszap kezelési módozatai közül elősorban az olaj visszanyerését eredményező eljárásokat kell alkalmazni. A fázisszétválasztást gravitációsan, vagy mechanikus eljárások alkalmazásával kell megoldani. Az olaj hasznosítása után visszamaradt még jelentős mennyiségű olajat tartalmazó iszapot olajmentesíteni kell, majd depóniába helyezni, vagy elégetni. Égetés előtt célszerű az iszapot vízteleníteni. Az olajos iszap visszasajtolása fúrásokba vízvédelmi szempontból kedvező megoldás. Ennek alapfeltétele, hogy a csőrakatok állapota ép és biztonságos legyen, valamint a földtani viszonyok a felszín alatti vizek elszennyeződését kizárják. Az olajos iszapot az iszap olajtartalmának lebontása, vagy szervesanyagként való hasznosítása céljából lehet a talajra kihelyezni. Kihelyezés előtt az olajos iszap összetételét meg kell vizsgálni, valamint talajtani szakvéleményt kell készíttetni. A talajon történő olajlebontás céljára mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területet kell kiválasztani. Az olajos iszap természetes körülmények között, talaj baktériumokkal való lebontására, hasznosítására olyan területet kell kiválasztani, ahol javítani lehet a talaj termőképességét, de a legmagasabb talajvízszín a művelt réteg alatt 1 m-nél mélyebben helyezkedjen el. Az olajos iszapot csak akkor lehet deponálni, ha az egyéb ártalmatlanítási módszerek gazdaságosan nem valósíthatók meg. Az olajos iszapot oly módon kell depóniába elhelyezni, hogy az iszap olajtartalma bemosódás, vagy szivárgás útján felszíni, vagy felszín alatti vizekbe ne jusso/i. A deponálás során a terület kiválasztására vonatkozó előírásokat be kell tartani. IRODALOM [1] Fedák D.—Markó I.: Ipari vízgazdálkodás. 9. Közlekedési üzemek vízgazdálkodása. Országos Vízügyi Hivatal, Bp. 1976. [2] Illés I.—Kelemen L.—Ollós G.: Ipari vízgazdálkodás. VlZDOK, Bp. 1983. [3] Horváth /.: A csatornázás és a szennyvízkezelés hidraulikája könyv és példatár. VÍZDOK, Bp. 1976. [4] Fehér L. (szerk.): Veszélyes hulladékok. Műszaki Könyvkiadó (Környezetvédelem), Bp. 1984. [5] Benedek P.—Valló S.: Víztisztítás — szennyvíztisztítás zsebkönyv. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1982. [6] Bohdan—Cywinski et al.: Oczyszczanie, Sciekow, Arkady, Warszawa, 1983. [71 Fehér Gy.: Települési hulladékok eltávolítása és hasznosítása. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1977. [8] Az olajos iszap elhelyezésének vízvédelmi követelményei. MI—10. 293—83. [9] A Minisztertanács 56/1981. XI. 18. sz. rendelete a veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzéséről és azok ártalmatlanításával kapcsolatos tevékenységekről. 14