Hidrológiai tájékoztató, 1986

2. szám, október - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Fekete Balázs: A Duna-Tisza közének tókatasztere

kodásának, de a helyi vizek fokozottabb kihasználására is növekszik az igény [2], A fokozottabb hasznosításhoz a korábbinál részletesebb információ szükséges az egyes tavakról. Ezek az információk két csoportba sorolhatók: — gyakorlatilag nem változó adatokra, — időben változó adatokra. Az adatok kétfélesége meghatározza, hogy a tavak nyilvántartásának is két fő részből kell állni. Az egyik rész a gyakorlatilag nem változó adatokat kell, hogy tartalmazza (pl.: tó neve, helye, helyszínrajza, morfológiai adatai stb.). A második részben pedig folyamatosan kell vezetni az időszakonként észlelt vízállás-, vízminőség stb. adatokat. A tókataszter készítés hagyományos módszerek (helyszíni bejárások, mérések) alkalmazásával rendkívül munkaigényes feladat. A jelenlegi nyilvántartási rendszer sok szempontból hiányos. A tavak térképi nyilvántartása nem teljesen kielégítő, mert a térképek felújítása időszakonkénti bejárással (légifényképezéssel) történik, ami azoknak a tavaknak az esetében, amelyeknek az évszakonkénti vagy évenkénti változása jelentős, nem biztosítja a legjellemzőbb állapot rögzítését. A térképek számos tavat egyáltalán nem, vagy csak mocsárként jelölnek, ugyanakkor mocsarakat, időszakos vízborításokat tavakként jelölnek. A térképi adatok összefoglalásaként 1962-ben a VITUKI készítette el a 0,5 ha-nál nagyobb tavakat tartalmazó Állóvizek Kataszterét. A számbavétel az 1951. évi állapotot tükröző M = 1:25 000 méretarányú térképlapok alapján készült. Napjainkra ez elavult. A Vízgazdálkodási Intézetben (VGI) folyamatosan vezetnek nyilvántartást a 10 000 m

3-nél nagyobb mesterséges tavakról és néhány jelentősebb természetes tóról. A tavak mindegyikéről 4—5 oldalas anyag áll rendelkezésre, amely az általános adatok (helyszínrajz, térfogat stb.) mellett a hidrológiai méretezés rövid leírását stb. tartalmazza. A VGI nyilvántartás a Vízügyi Igazgatóságoknál található adatok összefoglalása. A Vízügyi Igazgatóságok a területükön létesített, illetve hasznosított tavakat tartják számon. Ez tartalmazza a vízjogi engedélyek és tervdokumentációk egy részének másolatát. A nyilvántartás a nem hasznosított tavakra nem terjed ki. A VGI és a VIZIG-ek nyilvántartásai nem terjednek ki minden tóra, így számos tavunkról szinte semmilyen információnk sincs. 2. A távérzékeléses módszerek alkalmazása tókataszterek készítése során 2.1. A távérzékelés alkalmazásának előnyei. A tókataszterek készítése és karbantartása során a távérzékeléses módszerek alkalmazása jelentősen csökkenti a szükséges helyszíni bejárások számát, a feladat munigényességét. Főként az űrfelvételek nagy területekről nyújtanak jó áttekintést, így a tavak számbavétele könnyen megoldható. Az idősoros felvételekről kiválasztható a legjellemzőbb állapot, a kis méretarányú térképek helyesbítése megbízhatóan megoldható. A különböző időpontban készült felvételeken az időbeni változások is jól megfigyelhetők. A légifelvételek referencia adatokként jöhetnek számításba. 2.2. A Landsat űrfelvételek feldolgozása. A Duna— Tisza köze tókataszterének elkészítéséhez Landsat 1 és 2 MSS felvételeit használtam fel. A 12 különböző időpontban készült MSS felvétel 4, 5 és 7 sávokról készített színes színkompozit l:1 000 000-ós és 1:200 000es méretarányú másolatai álltak rendelkezésre. A 12 felvétel 1973 és 1981 között különböző évszakokban készült, így lehetőség volt az időszakonkénti és az évszakonkénti változások megfigyelésére. A felvételek feldolgozásához egyszerű eszközöket használtam: kézi nagyítót, Zeiss légifénykép-átrajzolót. A feldolgozást a tavak azonosításával kezdtem. Ehhez l:25 000-es és 1:100 000-es méretarányú topográfiai térképlapokat, 1:150 ()00-es méretarányú megyetérképeket és 1:500 000-es méretarányú autótérképet használtam. A tavak azonosítása után kísérletet tettem a tavak felületének becslésére. A becsült értékeket a VITUKI Állóvízkataszterével és a térképi adatokkal összehasonlítottam. Ennek alapján bebizonyosodott, hogy az űrfelvételek alapján jól becsülhető a szabad víztükör felülete. Jelentős eltérések a térképi ábrázolás és az űrfelvételek között bányatavak és növényzettel részlegesen vagy teljesen benőtt tavak esetén mutatkoztak. A bányatavak kiterjedése a folyamatos művelés során állandóan változik, a növényzettel benőtt tavak esetén pedig a víztükör határa nehezen határozható meg. Egyes tavakon jelentős évszakonkénti változások figyelhetők meg (a Duna—Tisza közén számos tó a nyár derekára teljesen kiszárad). Ezeknél a térképi ábrázolás és az űrfelvételek összehasonlítása értelmetlen, de az űrfelvételek jó lehetőséget adnak az aktuális vízfelület becslésére. Az Üjhartyáni tározó esetén a tározó teltsége jól nyomonkövethető, mivel erről a tóról a térfogati és a felszíngörbe is rendelkezésre áll. így a tározott térfogat is jól becsülhető. A feldolgozást a vízminőségre vonatkozó jelenségek vizsgálatával folytattam. A Duna—Tisza közének tavai túlságosan kicsik ahhoz, hogy a Landsat MSS felvételek alapján direkt vízminőségi megállapításokat lehessen tenni. Az MSS felvételező rendszer pixel mérete ugyanis kb. 0,5 ha és egy pixel intenzitás értékeit a 17x17 pixel-nyi környezet befolyásolja, így néhány ha-os tavak esetén nem biztosítható, hogy legyen olyan pixel, melynek intenzitás értékei csak a víz spektrális tulajdonságait tükrözi. Ennek ellenére lehet bizonyos minőségi megállapításokat tenni. Az űrfelvételeken jól látható a tavak növényborítottsága. A nyári felvételeken az élő vegetáció spektrális tulajdonságai érvényesülnek így a színkompozit felvételeken a növénnyel borított vízfelületek élénk bíbor színben jelentkeznek. A" téli felvételeken a víz spektrális tulajdonságai érvényesülnek, így a vízzel borított és a vizenyős területek sötét tónusban jelentkeznek. Egyes felvételeken néhány szikes tó fehér színben jelentkezik. Ezekről biztosan állítható, hogy az adott időpontban kiszáradtak. A Bugactól nyugatra levő Szekercés szék tó esetében szokatlan, az irodalomban nem szereplő jelenséget lehetett megfigyelni. A szikes tavak elöregedésük során úgynevezett fehér szikes tóból a feltöltődés, a parti növényzet térhódítása, szerves anyagok felhalmozódása következtében először fekete szikes tó, majd mocsár, később láp, végül nedves rét lesz. A Szekercés széktó esetében ez az elöregedési folyamat az emberi tevékenység hatására igen gyorsan következett be. Az 1950-es években még nagy kiterjedésű fekete szikes tavat a szakirodalom szerint 1979-re már teljesen benőtte a növényzet. Az 1979-es felvételeken ennek ellenére nagyobb kiterjedésű szabad vízfelület látszik, amely a nyárvégi, kora őszi felvételeken teljesen kiszáradt és fehér színben látszik. A fehér szín a tó szikes voltára utal, ami a fentiek után nem új megállapítás, de a fehér színű meder és a nagyobb vízfelület némiképpen ellentmond a tó elöregedésével kapcsolatos megállapításoknak. 3. A Duna—Tisza közének Délegyháza—Solt—Bugac— Albertirsa közé eső területének tókasztere A tókatasztert a Duna—Tisza közének a Délegyháza—Solt—Bugac—Albertirsa négyszög által körülhatárolt területére készítettem el. A területen található 38 tavat nyolc csoportba soroltam: I. A Csepel—Solti síkság kavicsbánya tavai II. Az Üjhartyányi tározó III. Dömsödi halastavak IV. A Duna—Tisza közi hátság Kecskeméttől északra levő tavai V. A Fülöpházi szikes tavak VI. Szikes tavak Szabadszállás és Fülöpszállás határában VII. Belvíztározók Ágasegyháza és Izsák környékén VIII. A Duna—Tisza közi hátság Kecskeméttől délre levő tavai 7