Hidrológiai tájékoztató, 1986

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Bidló Gábor: Megemlékezés dr. Vendl Aladárról, születésének 100. évfordulóján

munka minőségi hiányosságain kívül elmaradt sok elméletileg szükséges értékelés, a hálózatfenntartás, az adatkezelés sem volt mindig és mindenben gondos. A baj az volt, hogy a megnövekedett tevékenységi körben az értékelés és a feldolgozás időrabló, hagyományos, manuális módszerekkel konzerválódott, s a felbővült kiszolgáló létszám képzettségi hiányait az esetleges szorgalmuk sem hidalhatta át. Az elmaradás, a több évtizedes hátrány veszélyét Lászlóffy már 1954ben észleli és óvatos figyelmeztetéseket ad: a hidrológiai kutatás tartós elmaradását „bűnös ál-takarékosság"-nak nevezi, de a szolgálatot akkor már nagyon nehéz határozottan előre mozdítani. Talán a mélypontot jelzi egy személyes emlékem 1956 tavaszáról. A katasztrofális dunai jeges árvízről visszatérőket a szolgálat egyik vezetője elismerés helyett azzal fogadta, hogy „alaposan lemaradtunk az évi terv időarányos részének teljesítésével". Mintha a vízügyi szolgálat, vagy a kutatás képviselőinek — megfelelő feladattal — nem a töltéseken lett volna a helyük, s mintha lett volna akár az „évi terv" részeként, akár azon kívül szebb és fontosabb feladat az árvízvédekezésnél, ha nem a rendkívüli mérés, vagy a gátak védelme ... Gazdasági viszonyaink konszolidálódása, majd javulása után a vízrajzi szolgálat színvonala korántsem javult rohamosan. A kísérleti területek erőteljes fejlesztése — mennyiségi fejlesztése — vitt el sok energiát, s az alaptevékenység elmaradottsága nagyon nehezen enyhült. Megszakadt az összhang a mérőhálózat fenntartása, az adatbeszerzés és áramlás, a feldolgozás, továbbá a gyakorlat számára is fontos elméleti értékelés között. A leghátrányosabb talán az volt, hogy az „új gazdasági mechanizmus" aranykorának rövid 6-7 évét a vízrajzi szolgálatnak egyáltalában nem sikerült kihasználnia úgy, hogy több évtizedes elméleti és felszerelésbeli elmaradását behozza. A számítógép alkalmazása is óriási tanulópénzbe került addig, amíg értékelhető hasznot hozhatott, de a modern matematikai módszereknek — így pl. a valószínűség-számításnak — az elterjedést is sokáig húzta-halasztotta az erős ál-prakticista szellem, úgyannyira, hogy térhódítása csak „a téma-fegyelem eklatáns megsértése" árán vehette kezdetét. Alapvetőnek deklarált feladatait a vízrajzi szolgálat a „szűk" esztendőkben is el tudta látni. Korszerűsítések, ésszerűsítések a szolgálatnak jóformán minden időszakában akadtak. Csakhogy ezeket mindig a meglevő rendszerre értelmezték — nemcsak emberek csináltak szisztémákat, hanem a szisztémák is a maguk hasonlatosságára teremtettek embereket —, így mindez rendszerint nem jelentett más végeredményt, mint „ugyanúgy csinálni". Ez okozta, hogy a hidrológiai kutatások területén hazánkban már rég nincs központosított szervezet, hiszen a műszaki egyetemektől a vízügyi igazgatóságokig számosan foglalkoznak hidrológiai kutatással. Itt szabad a verseny, s a vízrajzi szolgálatnak törekednie kell arra, hogy munkájában mindig legyen olyan többlet, ami a műszaki közvéleményt irányában képes befolyásolni. A fejlődést az abban érdekelteknek kell mindenkor kikénysz.eríteniük. Ha a vízrajzi szolgálat fejlődését kívánjuk, akkor ezért a szakmai társadalom minden érdekeltjének tennie kell valamit. Jó célokra, végrehajtható programokra, nemkülönben a fejlesztés szellemének kedvező általános feltételrendszer szükséges. Ha az első száz év nem mindenben váltott be minden lehetőséget, akkor sokunkon áll, hogy a második száz év pótolja azt, amit az első még nem volt képes megadni! Dr. Vágás István Megemlékezés dr. Vendl Aladárról születésének 100. évfordulóján Dr. Vendl Aladár Kossuth-díjas akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének volt tanszékvezető professzora száz éve, 1886. november 18-án született Ditróban (Csík vármegye). Fiatal gyermekként már Sopronba került, ezt a várost szerette élete végéig szülővárosként, benszülött soproninak érezte magát. Érettségi vizsgája után Budapesten, a Tudomány Egyetemen folytatta tanulmányait, mint a híres Eötvös-Collégium tagja. Középiskolai tanári szakvizsgája letétele előtt 1308. április 1-én megkezdi oktatói működését a Műegyetemen dr. Schafarzik Ferenc professzor mellett, mint tanársegéd. Doktori fokozatát „sub auspiciis regis" kitüntetéssel szerzi meg 1911. június 22-én, ásványtan, kémia és állattan tárgyakból. Doktori értekezése a Duna homokjának ásványtani vizsgálatával foglalkozik, ezzel megalapítója lett Magyarországon a szedimentpetrográfiai vizsgálatoknak. Sven Hédin, Stein Aurél és Milleker Rezső kéri fel, hogy ázsiai expedícióikon gyűjtött homokminták ásványtani vizsgálatát végezze el. A Földtani Intézet munkájába 1910-ben kapcsolódik be, első munkája a Velencei-hegység térképezése és kőzeteinek leírása. A Déli-Kárpátok térképezését 1912ben kezdi meg Liffa Auréllal közösen. Térképező munkája mellett az oktatással is tovább foglalkozik, a Műegyetemen 1914-ben a „Technikai geológia" című tárgy magántanára lesz. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesít, 1915. június 8-án orosz fogságba esik, 1918-ig különböző fogolytáborok lakója. Hazakerülése után újra bekapcsolódik a Földtani Intézet és az Ásvány- és Földtani Tanszék munkájába. A meginduló szénhidrogén előfordulások kutatásában is résztvesz. Dr. Vendl Aladár 1886—1971.