Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dunka Sándor: Öntözési tervek a Tiszántúlra

amely a Tisza és a Körös vízrendszerét összekapcsolja s olyan területekre juttatja el az öntözővizet, mely ter­mészetes vízfolyásokkal nem rendelkezik. A Tisza és Körös vízrendszerét összekötő csatorna első terve 1855-ben, kizárólag hajózási célra készült. Öntözőcsatorna tervezésére az indítást kétségtelenül az 1863. évi aszály adta meg, mely arányaiban és kö­vetkezményeiben felülmúlt minden csapadékszegény évet. Ezt az ínséges esztendőt Jókai szomorú képekkel festi le „Szerelem bolondjai" című művében. De Érkövy le­írása is megdöbbentő. Említi többek között, hogy Deb­recen város küldöttsége 1863. május 28-án „felmérte" a határt és már ekkor az ondódi és hegyesi pusztákon talált őszi vetésekhez kötött minden remény meghiúsult. „Már akkor úgy néztek ki a mezők, mintha szalmával lett volna bedugulva a föld. A tavasziak alig voltak 3 hüvelyk magasak, s a legjobb kaszálókon nem volt any­nyi fű, amennyi egy kaszavágást érdemelne. A kadarcsi kocsmától kezdve pedig 45 000 katasztrális holdnyi le­gelő annyira kiégett, hogy a legtelkesebb helyeken sem volt zöldség látható, a szikesebb részeken pedig a föld a szó legszorosabb értelmében sivatag. Az elhagyott bir­kaszállásokon helyenként 4—500 darab juhcsontváz, az éhen elesett állatok hullái voltak összegarmadolva, s a még legelőkön lézengő emlős szarvasmarhákból napon­ként 8—10 darab döglött el éhség miatt." A bizottság megállapításai nem túlzottak, mert a királyi biztos jelentése szerint is a környéken, Kun­hegyes, Madaras, Kisújszállás, Karcag, Túrkeve és Kun­szentmárton határában a szarvasmarha, ló, juh- és ser­tésállománynak csak mintegy 22 százaléka élte túl az 1863. évi aszályt. A kétségbeejtő helyzet hatására a Helytartótanács elrendelte egy öntözőcsatorna tervének sürgős elkészí­tését. A tervezéssel Herrich Károly miniszteri osztály­tanácsost bízták meg. A rendelet előírásainak megfelelően három tervvázlat készült. A kiindulópont mindhárom változatban Tiáza­löknél volt, a körösi alsó torkolat Öcsödnél, Mezőtúrnál és Gyománál. Herrich a gyomai torkolatú csatornát ajánlotta kivitelre (1. ábra). Mivel ez a csatorna a Tisza­lök és Hajdúböszörmény közötti magasabb fekvésű te­^ * ? 0 Szoboszlo £ Nádudvar j Szolnok Csongrád> 1. ábra. A Tisza—Körös csatorna Herrich által javasolt vonalvezetése (1867). A terület jelentős részét ekkor még víz borította. 31

Next

/
Thumbnails
Contents