Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dunka Sándor: Öntözési tervek a Tiszántúlra

A segédderítő-csatlakozón keresztül polielektrolit adagolás történhet. Az ún. előkezelt víz alulról bevezetve a hengeralakú gyorsderítőbe jut, ahol 1,5—2,5 mm/s felszálló sebesség révén a zeolit és a vas/mangán-hidroxid csapadék a felületén kötött arzén szennyeződésekkel együtt lebegésben van. Ez a lebegő iszapfüggöny, mely a szervesanyagok egy részét is visszatartja, fokozatosan megvastagodik és felső része lefölöző nyíláson át kifolyik. A tisztított víz vízszintszabályozón keresztül jut a homokszűrőre, amely a kolloid méretű lebegőanyagot csaknem teljesen eltávolítja. A már kis lebegőanyagtartalmú víz gravitációs úton aktívszén szűrőn halad át megközelítőleg 5 m/h lineáris áramlási sebességgel. Az aktívszén felületén a huminanyagok, a nehézfémnyomok Cu (II), Hg (II), Cd (II) és az ammónia egy része kötődik, illetve eliminálódik. Az aktívszén szűrőről távozó víz a természetes zeolitot tartalmazó ioncserélőre jut, ahol az ammónia nagy része eltávolítható. A felsorolt szennyezőket ekkor már igen kis koncentrációban tartalmazó víz vízszintszabályozón keresztül a vízgyűjtőtartályba jut, ahonnan a fertőtlenítő egységbe kerül. A fertőtlenítés történhet klórozással, ózonozással, hypoklorit adagolással stb. Az egyes technológiai egységekben a vízkémai paraméterek %-os változását (csökkenését) a 2. táblázatban tüntettük fel. 2. táblázat A berendezés részegységeinek hatásfoka Technológiai lépések Szennyező komponensek %-os csökkenése Technológiai lépések Fe+ Mn

2+ A

s3+(5+> NH/.+ KOI gyorsderítő 80—95 80—95 80—90 0—10 20—30 homokszűrő 5—20 5—20 5—15 0—5 10—20 aktívszén-szűrő 0 0 0—5 0—5 50—70 ioncserélő 0 0 0 80—100 0 A tisztítandó víz kiindulási adatait 100%-nak tekintjük. Az aktívszén-szűrőn a vas (II) és a mangán (II) megkötését nem tartjuk kívánatosnak, mivel az aktívszén regenerálás utáni minőségét erősen lerontja. Az ioncserélő oszlop aktívszén utáni beiktatását az ioncserélő szervesanyag érzékenysége indokolta. A gyorsderítőbe történő zeolitpor beadagolásnak a szükséges lebegőanyagkoncentráció biztosítása az elsődleges célja, emellett az ammóniumionok egy részét is eltávolítja, az ioncserélő oszlopot tehermentesíti. Folyamatos üzemeltetés során a homok-, az aktívszén és zeolitszűrétegeken kialakuló biofilm a szerves és szervetlen anyagok egy részének eliminálását fokozza. A nehézfémnyomok így a Hg (II), Cu (II), Cd (II) ionok megkötését az aktívszén oszlop biztosítja, melynek fajlagos adszorpbciós kapacitása 1—10 mg ion/g aktívszén. Következtetések, összefoglalás Az ismertetett berendezés előnyei a következők: — részegységekből állítható össze, így a helyi és időbeli vízkémiai paraméterváltozásokhoz a legmesszebbmenőkig adaptálható, — meghibásodás esetén könnyen bontható, — az egyes technológiai lépések horizontális és vertikális elrendezésben is követhetik egymást, — az egyes egységek többszörözhetőek, — az egész berendezés nagymértékben automatizálható. IRODALOM [1] Csanddy M.—Kelemen B.: Kísérletek arzénnek ivóvízből történő eltávolítására. Hidrológiai Közlöny, 1982. 8. 378—380. [2] Abwasserkonferenz. Tokio, 1965. f3] Remacle, J. 1983. Microorganism tliat trap metals. Biojuture, 9. 35. [4] Jorgensen, S. E.—Libor O.—Lca Craber, K. and. Barkács K.: Water Research, 1976. 10. 213—224. [5] Hlavay S.—Vigh Gy.—Oiaszi V.—Inczédy S.: Investigations of natural Hungárián zeolite for Ammónia Removal. Water Res. 1982. 16. 417—420. [6] Mc Creary, J. J.—Snoeyink, V. L.: Characterization and arcitavated Carbon adsorption of several humic substances. Water Res. 1980. 14. 151—160. [7] Yosida H.—Xamegawa, K.—Arita A.: Adsorption of Heavy Metál Ions on Activated Carbon Kyushu Kogyo Gijutsu Shikken-sho Hokuku. 1982. 28. 1828. [8] Sigen P. C.: ,,Trace Metals and Metalorganic Interaction in Natural Waters". Ann. Arbor Science Publishers Inc., 1973. 325. öntözési tervek a Tiszántúlra DR. DUNKA SÁNDOR Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, Debrecen Az öntözés a Tiszántúlon sohasem vesztett fontosságából, a múlt évek csapadékszegény időjárása miatt pedig különösen előtérbe került. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén 1982. szeptember 1. és 1984. március 31. között a sokévi átlaghoz képest 191— 283 mm volt a csapadékhiány, s ha a tenyészidőben nem hull megfelelő mennyiségű csapadék, a várható terméskiesést csak öntözéssel lehet megakadályozni, illetve csökkenteni. A múlt század vízimérnökeit sokszor érte az a vád, hogy a Tisza völgyéből a szabályozásokkal és a lecsapolásokkal a vizet elvezették, s ezzel kedvezőtlenül befolyásolták a terület csapadékviszonyait. Ez az állítás támadható, hiszen a szabályozási és lecsapolási munkákat megelőző években az aszály ugyanúgy sújtotta az Alföldet, mint a munkák elvégzése után. Brkövy Adolf, aki részletes ismertetést adott az 1863. évi aszályról is, * Előadásként elhangzott a MTESZ Hajdú-Bihar megyei Szervezetének agrárnyugdijasai előtt. írja többek között, hogy 1790 és 1863 között, — tehát 73 év alatt — 22 ínséges esztendő volt, s ebből a sok eső csak háromszor okozott kárt, a szárazság viszont 19 évben idézett elő ínséget. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar Alföld éghajlata a vizek levezetése előtt éppen olyan kontinentális jellegű, csapadékszegény és aszályokkal sújtott volt, mint napjainkban. Amint a továbbiakban látni fogjuk, a múlt század vízügyi szakembereit az ávízmentesítésekkel és vízrendezésekkel egy időben foglalkoztatta az Alföld öntözése is. De természetesen be kellett tartani a munkálatok sorrendjét, amit Széchenyi István 150 évvel ezelőtt így határozott pieg: „A vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözéseknek kell betetőznie." Nem a vízügyi szakembereken múlott, hogy a vízkárelhárítási munkákat évszázados késéssel követte az öntözés. A munkát az igazgatóság területén egy olyan főcsatorna tervének elkészítésével kellett kezdeni, 30