Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Tétényi-fennsík keleti részének vízföldtani viszonyai

A Tétényi-fennsík keleti részének vízföldtani viszonyai DR. SCHEUER GYULA Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1. Bevezetés Budapesten és környékén a bonyolult földtani és változatos morfológiai adottságok miatt egyes területeken olyan vízföldtani viszonyok alakultak ki, amelyek nem tekinthetők szokványosnak és általánosnak. Ilyennek értékelhetők a legismertebbek közül a keserűvizes telepek vagy a méltán híres karsztos hévforrások. Ezeken túlmenően természetesen találhatók még nem annyira ismert és jellegzetes „vízföldtani érdekességek", amelyek leírása teljesebbé teszi ismereteinket a fővárosra vonatkozóan. Ilyennek értékelhető a Tétényi-fennsík keleti része is, ahol olyan helyi vízföldtani adottságok alakultak ki, amelyek jelentősen eltérnek a tágabb környezet vízföldtani viszonyaitól. Ezt a vízföldtani helyzetet színesíti még a Duna, amelynek több irányú kapcsolata és befolyásoló szerepe van a felszín alatti vizekre. 2. Geomorfológiai és földtani viszonyok A vizsgált terület a főváros déli részén helyezkedik el. A Duna közelében meredek lejtővel vagy függőleges sziklafalakkal — részben mesterségesen kialakítva — orrszerűen, előreugorva végződik el a Tétényifennsík, amely nyugati irányban jelentős kiterjedésű. Északról a Kelenföldi-öblözet és a Hosszúréti-patak völgye határolja, délről pedig a Nagytétényi-öblözet zárja le. E két fiatal (felsőpleisztocén — holocén) sülylyedék között a folyó a fennsík lábánál folyik. így a Duna és a fennsík között csak egy keskeny részben mesterségesen átalakított sáv húzódik (1. ábra). A terület északi részén a Hosszúréti-árok völgy oldalában ismeretesek a felsőoligocén képződmények aleuritos homok, homokkő kifejlődésben. A fennsík északi szegélyén találjuk meg az idősebb miocén hoci o o 10 11 ? 1. ábra. A vizsgált terület áttekintő helyszínrajza 1. Kelenföldi-öblözet, 2. Budafoki parti sáv, 3. Nagytétényiöblözet, 4. A Tétényi-fennsík pereme, 5. Szarmata mészkő felszíni elterjedési területe, 6. Szarmatánál idősebb (miocén és oligocén) képződmények, 7. Vízáramlási irányok, 8. Szelvényvonal, 0. Szarmata mészkő fiatal dunai üledékkel eltakart helyzetben, 10. Vízszín észlelési helyek, 11. Feltételezett források a Dunában. mok, kavicsos homok, konglomerátum rétegeket. A középsőmiocén lajta mészkő a felszínen csak kisebb előfordulásban ismeretes. A feltárásban a kőzet erősen porózus, likacsos. A vizet jól vezeti. A felsőmiocén szarmata, durva mészkő a legjobban elterjedt képződménye á vizsgált területnek. A fennsíkon nagyrészben fedetlenül vagy csak 20—30 cm-es talajtakaró alatt található. A Rózsa R.—Nagytétényi út nyugati oldalán 10—30 m-es függőleges falakban is tanulmányozható. Elterjedési határa észak felé a Péter-Pál utca közel K—Ny-i irányú völgyével adható meg. Itt érintkeznek a vető mentén a fiatalabb és idősebb miocén rétegek. A szarmata mészkő keleti irányban lesüllyedve folytatódik a Dunába, és a Csepel szigeten is [7] kb. 15 m vastagságú dunai kavicsos összlettel fedetten. A negyedidőszaki üledékek közül a legjelentősebb a Duna által felhalmozott, nagy részben durva törmelékes üledékösszlet, amely csak a keskeny parti sávban található meg. Vastagsága 10—15 m-ben adható meg. A folyóvízi üledékanyag közvetlenül a szarmata mészkőre vagy az idősebb miocén képződményekre települ. A Tétényi-fennsík meredek budafoki szarmata mészkő peremének kialakításában a negyedidőszaki mozgásoknak jelentős szerepük volt. Mivel két felsőpleisztocén-holocén süllyedék között helyezkedik el, ez azt igazolja, hogy a folyót nyugati irányba vonzó süllyedő mozgásokból kimaradt és a különböző magasságban kimutatott idősebb Duna terasz roncsok utalnak arra [4], hogy emelkedő mozgást végzett. A meredek peremet létrehozó törések elvetési magassága kb. 80-ra becsülhető és kialakításában a tektonikus mozgásokon túlmenően a Duna oldalazó eróziójának is szerepe volt. 3. Vízföldtani viszonyok A Tétényi-fennsík és keleti peremvidéke a Dunával vízföldtanilag egy teljesen nyitott hidrodinamikai egységnek tekinthető. A kiemelt helyzetű fennsík a tápterület, ahol a beszivárgás történik, a folyó környezete pedig annak megcsapoló helyeiként működik, mert itt lép ki a víztartó kőzetbe bejutott vizek egy része. Színesíti a vízföldtani helyzetet a Duna jelenléte és azt a körülmény, hogy medrét a víztartó szarmata mészkő alkotja, így ezzel közvetlen hidrológiai kapcsolat alakult ki a folyó és a víztartó rendszer vize között. A Dunának a főváros területén lényeges befolyásoló szerepe van a felszín alatti vizekre, ezért a vízföldtani viszonyok egyik lényeges hatástényezőjeként értékelhető. A vizsgálatok és megfigyelések szerint a folyónak alapvetően kétirányú kapcsolatát és hatását lehet kimutatni. Közvetlen hidrológiai kapcsolatként értékelhető az az eset, amikor egy adott víztározó rendszerrel a folyó vize szoros összefüggésben van. Ilyen helyzet akkor alakul ki, ha a folyó az adott víztartó képződményekbe bevágódott vagy azokkal közvetlenül érintkezik. A főváros területén egyértelműen kimutatható az előzőekben vázolt közvetlen kapcsolat a talajvizekkel és karsztos hévizekkel, a felsőpannoniai rétegvizekkel továbbá a vizsgált szarmata mészkőben tárolt vizekkel. Közvetett dunai kapcsolatként különíthetők el azok a hidrológai esetek, amikor az egyes víztartókkal nincs ugyan közvetlen érintkezése a folyónak, de a talajvizén keresztül áttételesen hatást fejt ki azokra. Ilyen közvetlen kapcsolat mutatható ki egyes karsztos hévforrásoknál (Lukács fürdő) és Soroksár térségében a felsőpannoniai rétegvizeknél. A Duna hatására a talajvíznél bekövetkezett változások — vízszínemelkedés vagy csökkenés — kihatnak, természetesen csökkenő mértékben mint a közvetlen kapcsolat esetén azokra a víztartókra, amelyekkel a talajvíz kommunikál. Tanulmányozva a Tétényi-fennsík vízföldtani adottságait, a következők állapíthatók meg. 25