Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Kiss Klára: Vízkutatás Petőházán

Az oldott anyagmérleg Vp Cp = (Vr + V;) V, c VK + V, CP ahol Cp mg/l az oldott anyag koncentrációja a pótvízben, c mg/l pedig ugyanezen anyag koncentrációja a cirkuláltatott illetve leiszapolt vízben. A lebegőanyag mérleg felírásánál figyelembe kell venni a levegőből a vízbe jutó lebegőanyag mennyiségét is. Ennek nagysága: G g/h, melyből meghatározó a V cirkuláltatott vízmennyiségre vonatkozó koncentráció: G SL= „ 3 V g/m

3 Ezzel a lebegőanyag mérleg: VP SP + VSi = (V

t + V#) S V, (S—S

R) Célszerű az egyes vízmennyiségeket V-re vonatkozó relatív értékükkel kifejezni, így V-vel osztva és (l)-ből: V. , „ VE 1 V* — S, + St = S + (S-S

R) (2) majd bevezetve a VP/V = P; VE/V = E; V

R/V = R relatív mennyiségeket a kialakuló lebegőanyag koncentráció: S = cES

p + (c—1) S

L + (c—1) RSn E + (c—1) R (3) illetve, ha Ss, a megengedett lebegőanyag koncentráció, a részáramszűrés szükséges aránya: R = CE Sp + (C—1) S,. — E Su (C—1) (SM—SP) (4) A szűrőhatásfok bevezetésével, S

B = (1—ij

R) S a 3. illetve a 4. következő alakú lesz: S = CE SP + (C—1) SÍ illetve: R = E + (C—1) y

R R CE S

p -f- (C—1) S,. — ES„ (C—L)R]

RS

U (5) (6) Abban az esetben, ha nincs részáramszűrés cs a mért lebegőanyagtartalom S* meghatározható az S„ eléréséhez szükséges részáram aránya: (5-ből ill. 6-ból): E (S*—S

u) R = (C—1) r)

R S„ Ha van lehetőség a részáramszűrés arányának gazdaságos változtatására, akkor mindig csak a megkívánt lebegőanyag-tartalom biztosításához szükséges vízmennyiséget célszerű a részáramszűrőn átvezetni. Ilyenkor ha egy ismert részáramarány R* mellett S* a mért lebegőanyagtartalom, az S

u eléréséhez szükséges új részarány: (C—1) R* V

rS* + E (S*-S

u) R = (C—1) rj

K S„ Részáramszűrőként általában a szokásos nyomásalatti homokszűrők használatosak. Tapasztalataink szerint azonban az ilyen célra használt gyorsszűrők szűrőhatásfoka alacsonyabb a megszokottnál, 45—55%-os értékek érhetők el. Ennek oka valószínűleg a diszpergálószer hatása, illetve a szokásosnál általában nagyobbra megválasztott (35—50 m/h) szűrési sebesség. Nagyobb vízmennyiségeknél, — különösen ha a hűtőrendszer ellenállása lényegesen nagyobb a szűrőellenállásnál — gazdaságos lehet a részáramszűrőket külön szivattyúval táplálni. Ilyenkor különösen kedvezőek a részáram mennyiségének szabályozási lehetőségei. Nagyobb pótvíz lebegőanyag tartalom esetén célszerű a pótvizet szűrés után bevezetni a rendszerbe. Ez mindaddig gazdaságos, amíg (azonos szivattyúzási munkát feltételezve): Spt]p> S ?/

R ahol r/

r a pótvízszűrő szűrőhatásfoka. A levegőből a vízbe jutó szenyezőanyag mennyiség változó, erősen függ a környezeti és meteorológiai viszonyoktól. Közvetlen mérése bizonytalan mint a mintavétel, mint a mérési pontosság szempontjából. Leginkább használható eredményt a rendszer egyensúlyából való meghatározás ad, természetesen megfelelően nagy számú vizsgálat eredményeként. Tapasztalataink szerint S,. értékére 0,2 és 0,5 g/m

3 közötti érték adódik, amely tervezési adatként is felhasználható, a 0,2-es érték a kevésbé, a 0,5-ös érték erősen szennyezett környezetben. Ezek az adatok összhangban levőnek tekinthetők a levegő oldalról meghatározható adatokkal is. Összefoglalás Tapasztalataink szerint a hűtővíz rendszer jó működésének egyik feltétele, hogy a keringetett víz lebegőanyag tartalma ne lépje túl az 5—10 g/m

3-t. Nagyobb betöményedés, szennyezett pótvíz, illetve kedvezőtlen környezeti viszonyok esetén ez részáramszűrő beépítésével érhető el. A szennyezőanyag koncentrációra, illetve a szűrés mértékére felírt összefüggések könnyen mérhető, rendszerint rendelkezésre álló adatokra épülnek, így azok a gyakorlatban közvetlenül felhasználhatók. Lehetőséget adnak a hűtővízrendszernek ilyen szempontból való gyors ellenőrzésére, illetve tervezésben a várható viszonyok jó becslésére. Vízkutatás Petőházán Kiss KLARA Magyar Állami Földtani Intézet Petőháza község a Kisalföld nyugati szélén, a Fertő ló süllyedéke, a sopronkörnyéki kristályospala röghegység és a medence déli peremén kiemelkedő pannóniai magas hát között terül el. Petőháza térségében, a Rába vonaltól északra és északnyugatra kristályospala, illetve mélységi kőzetekből álló medencealjzatot találunk. A Kisalföld harmadidőszakinál idősebb medencealjzata meredek medenceszegélyi törések mentén süllyedt le. A süllyedés mértéke nem egyenlő, észak és nyugat felől lépcsős leszakadás mutatkozik. Néhány területen azonban magasan fennmaradt rögöket tártak fel. Ugyancsak elkülöníthető egy-egy medencerész, ahol az átlagosnál nagyobb mélységben található az alaphegység. A medencealjzatot alkotó kőzetek anyaga vízfeltárás szempontjából meddőnek mondható, így a továbbiakban csak a medencét kitöltő üledékes kőzetekkel foglalkozunk. 22