Hidrológiai tájékoztató, 1985
A NITRÁTTAL SZENNYEZETT VIZEK KEZELÉSÉNEK KÉRDÉSEI című ankét anyaga - Dr. Csanády Mihály: A nitrátmentesítési eljárások jelenlegi helyzetének értékelése - Határozati javaslat
A nitrátmentesítési eljárások jelenlegi helyzetének értékelése* DR. CSANADY MIHÁLY Országos Közegészségügyi Intézet Kétségtelen, hogy ma hazánkban — és a legtöbb lejleit országban — a felszín alatti vizek nitrát-tartalmának növekedése az a vízminőségi probléma, amely a legtöbb embert, illetve legnagyobb területet érinti. A növekedés megállítása vagy legalább lassítása csak megelőzéssel: a szerves hulladékok megfelelő helyen és módon való lerakásával, a nitrogén-tartalmú műtrágyák okszerű, a környezetvédelem igényeit is kielégítő felhasználásával, a vízművek vízutánpótlási területén a szükséges mértékű korlátozásokkal valósítható meg. Ahol ez nem oldható meg, más, védett vízbázis igénybevételére, regionális rendszer kialakítására kerülhet sor. Ahol erre sincs mód, és a már elszennyezett réteg vizét kell felhasználni, ott jön szóba nitrátmentesítési technológia alkalmazása. Az elhangzottak alapján jelenleg e módszereket a következők szerint lehet értékelni. Az ioncserés eljárás más vízféleségek (elsősorban kazánvíz) kezelésében elfogadott és bevált módszer. A nitrátmentesítés esetében nehézséget jelent, hogy igazán szelektív gyantát nem sikerült kifejleszteni, így a nitrát kedvéért a szulfátot is minden esetben el kell távolítani, de még a hidrogénkarbonát (illetve klorid) egy hányada is eltávolításra kerül. A klorid formában történő ioncsere hátránya, hogy a túl nagy klorid-koncentráció megelőzésére hosszú öblítést igényel a gyanta regenerálása után, ami a hasznos kapacitást 25—30%-kal csökkentheti. A hidrogén-karbonát forma e hátránytól mentes. Előnye továbbá, hogy a kezelt víz anion-összetétele a tiszta természetes vizekéhez lesz hasonló a kezelés hatására. Hátránya a bonyolultabb és költségesebb regenerálás. Mindegyik ioncserés eljárásnak feltétele, hogy a gyanta maga stabil legyen, ne adjon le kellemetlen ízű vagy szagú, vagy egészségre káros anyagokat, egyszerűen fertőtleníthető legyen. Az eddigi kísérletek a technológiai paraméterekre szolgáltattak adatokat. Rendelkezünk olyan gyantákkal, amelyek egészségügyi szempontból engedélyezettek. A fertőtleníthetőségre hallottunk bíztató adatokat; ezeket üzemszerű állapotban végzett vizsgálatokkal kell még megerősíteni. Az eljárást — mint a legtöbb vízkezelési műveletet — általában követni kell a víz biztonsági fertőtlenítésének (ami a gyanta-ágy fertőtlenítéstől lényegesen különböző művelet). Szennyezett nyers víz esetében előklórozás is szükséges lehet. Lényeges azonban rögzíteni, hogy bakteniológiailag erősen szennyezett víz felhaszná* Előadásként elhangzott a Vízkémiai és Víztechnológiai, valamint a Vízellátási szakosztály 1983. november 9-i ,,A nitráttal szennyezett vizek kezelésének kérdései" című közös rendezésű ankétján. lása nem engedhető meg, mivel a baktériumok toxinjait a klórozás nem roncsolja el, és erre a legérzékenyebb korosztály (a csecsemők) esetében gondolni kell. Az eltávolítható nitrát felső koncentráció-határának megszabása elsősorban gazdaságossági kérdés. Ügy látszik azonban, hogy a lehetőségek eléggé korlátozottak. Komoly nehézséget jelent a regeneráló sós hulladékvizek elhelyezése. Felszíni vízfolyás hiányában csak a legközelebbi közcsatornába szállítás jöhet szóba, vagy az, hogy a regenerálást eleve csatornázott területen végzik (szállítható patronok). Bizonyos környezetszenynyező hatással (és bírságfizetési kötelezettséggel) mindenképpen számolni kell. Egyelőre úgy látszik, hogy az eljárás csak kis méretekben alkalmazható: egy-egy intézmény (óvoda, iskola stb.) ellátására, esetleg kis községi vízműnél, de itt is inkább úgy, hogy a vezetékben marad a pl. 60—70 mg/l NO ;r tartalmú víz, és a vízműgépház előtti egyetlen közkifolyóról kannával hordható a kezelt víz. Feltétele az alkalmazásnak, hogy legyen kapható ioncserélő gyanta, vagyis gyártása folyamatos legyen. A hazai Varion AD—E gyanta egyébként a szóba jövő gyanták közül a legkedvezőbbnek mondható. A szakaszos üzemből, illetve a leállás utáni újraindításból adódó nehézségek megelőzésére a regenerálások közötti ciklus folyamatos lefuttatása látszik célszerűnek (ehhez tároló tér kell). A még nyitott kérdések megválaszolására a kísérletek folytatása, a tapasztalatok összegyűjtése, értékelése és hasznosítása szükséges. A biológiai eljárások fajlagos költsége — legalábbis a közvetlen anyag-költség — kisebbnek látszik, az üzemeltetés azonban bonyolultabb. Csak folyamatos üzem jöhet szóba, komoly szakmai felügyelet kell hozzá, ezért csak nagyobb berendezéseknél lehet majd alkalmazni. A hazai kísérletek eredménye bíztató, az üzemszerű megvalósítástól azonban még messze vagyunk. A biológiai folyamatok fenntartásához szükséges tápanyagok maradékának eltávolítása lényeges beavatkozást igényel, ami a költségeket jelentősen növeli. A kísérleteknek még számos kérdésre választ kell adni. Bizonyos eredményekről, kezdeti sikerekről hallottunk. Nem vagyunk azonban abban a helyzetben, hogy bármelyik eljárás széles körű bevezetését fenntartás nélkül javasolni lehet. Remélhetjük azonban, hogy a kísérleteket folytatva további tapasztalatokat szerzünk, és egy-két év múlva pontosabban körvonalazhatók lesznek az egyes eljárások alkalmazási területei. Csodákat nem várhatunk. Azt azonban igen, hogy egy-egy helyi probléma megoldásában ez vagy az az eljárás a közeljövőben a gyakorlatban is sikert hoz. Határozati javaslat MHT Nitrátmentesítő Ankét, Bp. 1983. XI. 9. 1. A nitrátnak a vízből való technológiai eltávolítása nem teszi szükségtelenné a vizek nitrát-szennyezés elleni védelmét. A felszín alatti vizeknél általában alkalmazott nitrát-eltávolítási technológia költségesebb a hagyományos vízkezelési eljárásoknál, ezért az esetek jelentős részében a megelőzés (védőterület kialakításával, vagy egyéb műszaki beavatkozással), vagy más vízbázis igénybevétele jelenthet kedvezőbb megoldást. 2. Az ioncserés technológia — mind klorid, mind hidrogén-karbonát-ciklusban — a közeljövőben alkalmazható, elsősorban intézmények és kis települések vízellátásának megoldásánál. A technológiai kérdések zöme megoldott. A gyakorlati megvalósításnak feltétele: a) Megfelelő minőségű, egészségügyileg engedélyezett gyanta (pl. Varion AD—E HCO : i~) álljon rendelkezésre; 42
