Hidrológiai tájékoztató, 1985

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Véha Jenő Endre-Bodnár Judit-Obert Ferenc: A Hárma-Körös mentett ártéri holtágán tervezett felszíni vízkivételi mű

Összefoglalás A parádfürdői-vasas-arzénes-timsós (VAT) gyógyvíz a gyógyító eljárásokban kiemelkedő szerepelt tölt be. A VAT mesterségesen előállított gyógyvíz, amely a hozzáférhető adatok alapján Európában egyedülálló. Az elmúlt két évszázados felhasználása sok értékes tapasztalatra adott lehetőséget. Az utóbbi évtizedekben a timsógyártás megszűnését követően áztató medencék beállításával nyerik a gyógyvizet. Ez a rendszer az 1982-es rekonstrukcióig nyitott formában működve elhasználódott és a kapott VATvíz minőségében is romlott. A felújítás megoldotta a szükséges mennyiségű és minőségű zártrendszerű gyógyvíz előállítását. A tanulmánnyal kapcsolatos kérdések cs válaszok Kérdéséic: 1. A VAT-vizet hidegen, vagy melegítve használják? 2. Milyen mértékben hígítják a 15, illetve 7 ezer mg/l összes oldott anyagtartalmú vizet? 3. A recirkuláció bakteriológiailag kifogástalan gyógyvizet eredményez-e? Ha nem, milyen szűrést alkalmaznak? Válaszok: 1. A VAT-vizet nem melegítjük, de a hígításhoz meleg vizet használunk és így a kívánt hőmérsékleten (36 °C—38 CC) kerül alkalmazásra. 2. Jelenleg csak a 15 ezer mg/l összes oldott anyagtartalmú vizet használjuk l:10-es hígításban. A 7 ezer mg/l ö.a. tartalmú vizet tartalékként tározzuk. 3. Egyelőre recirkulációt nem végzünk, mivel a berakott kőzet sok vízoldékony anyaga a fenti összetételű vizet tudja biztosítani, reméljük éveken át. Néhány év múlva szükséges lehet a recirkuláció (felújítás előtt kellett!), de ekkor sem a már. használt VAT-vizet, hanem a tartalékként tároltat tervezzük a kőzetre visszajuttatni, így bakteriológiai gondokkal nem kell számolni, bár fogjuk ellenőrizni. A Hármas-Körös mentett ártéri holtágán tervezett felszíni vízkivételi mű VÉHA JENŐ ENDRE—BODNÁR JUDIT—OBERT FERENC Vízgépészeti Vállalat — Budapeati Műszaki Egyetem — Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság Békés megye északi részén levő nagyközségekben az utóbbi 10—15 évben bekövetkezett dinamikus városiasodás egyre súlyosabb közművesítési gondok közepette folytatódik. A térség felszín alatti vízkészlete a vízigények helyi kielégítését már nem teszi lehetővé. A vízművek fejlesztése — a regionális vízműrendszer kiépítéséig — új, eddig ivóvízellátási célokra nem hasznosított vízkészletek igénybevételét teszi szükségessé. A tervezési munkát alapos előtanulmányok, az üzemeltetési tapasztalatok elemzése, vízkezelési technológiai kísérletsorozatok előzték meg. 1. Vízigény—vízkészlet Gyoma és Endrőd több mint 10, illetve 7 ezer lakosú nagyközségek. Az 1982-től hivatalosan is egységes Gyomaendrőd közel 18 000 lakosával Békés megye hatodik legnépesebb települése. A közművesítés 1959-ben kezdődött, és már ekkor felmerült a közös felszíni vízbázisra telepített törpevízmű gondolata. A kedvezőtlen rétegvízbeszerzési lehetőségek és pénzügyi nehézségek miatt a figyelem a Hármas-Körös menti 10—20 m közötti felszínközeli homokrétegekre irányult. A régi közkutak bekötésével és a ma I. sz. vízműtelepként ismert területen 5 sekély mélységű kút létesítésével az 1130 m

3/d kapacitású vízmű 1973-ban csak a lakosság egyharmadát látta el. A lakosság és vezetői megértették, hogy a városiasodás érdekében korszerű vízmű építése csak a helyi anyagi eszközök mozgósításával lehetséges. A társulati program az OVH támogatta széles körű rétegvízfeltárásra támaszkodva 1980ra 3000 m

3/d kapacitású, gyakorlatilag új vízmű építését irányozta elő. A hálózatfejlesztéssel azonban a víztermelőkapacitások kiépítése nem tudott lépést tartani. Már 1977-re beigazolódott, hogy a vízfeltárásra fordított több mint 15 millió Ft ellenére a tervezett termelőkapacitás nem lesz biztosítható, sőt az üzemeltető még a meglevő kapacitásokat sem tudta fenntartani, állandósultak a vízhiányok. A rétegvízbeszerzés kedvezőtlen tapasztalatai és az a tény, hogy a Békés megye északi részére is kiterjedő regionális vízmű építése 10—15 éven belül nem teszi lehetővé Gyomaendrőd vízellátásának megoldását, új, eddig ivóvízellátási célokra nem hasznosított vízkészletek feltárását tette szükségessé. Erre a Hármas-Körös, mint határainkon belül befolyásolható felszíni víz kínálkozott, felhasználva a Körösökön DEVIG víztisztító berendezéssel szerzett kedvező kísérleti és a gyulai üzemi tapasztalatokat. 2. Nycrsvízbázis 2.1. A Hármas-Körös. Mértékadó vízminősége Gyománál II. osztályú, kissé szennyezett. Az időnként III. és IV. osztályú kategóriák zömmel a mangánra és vasra, az utóbbi években a duzzasztás következtében erősödő eutrofizációra vezehetők vissza. Az elmúlt 2—3 évben határozott vízminőségromlás figyelhető meg a III. osztályú időszakok tartósságának növekedésével. 2.2. A Torzsási holtág. Gyomától keletre található, szivornyás vízpótlású külterületi, mentett ártéri holtág természetes előtározóként kínálkozik a folyó kedvezőtlen vízminőség-változásainak kiegyenlítésére. Vízfelülete 7,54 ha, hossza 1,5 km, átlagos szélessége 55 m, mélysége 3—3,5 m hasznosítható víztérfogata 60 000 m

3. Vízgyűjtő területe jelentéktelen, egyértelműen lehatárolható, a kellő védőtávolságok biztosíthatók, töltések, erdő és gyümölcsös határolják. A holtág vizét a foszfortól eltekintve kis szervesanyag-tartalom és jó öntisztulóképesség jellemzi. A tavaszi és őszi időszakban az algatartalom megnő, ezzel együtt az íz és szagrontó anyagok is feldúsulnak. A lebegőanyag-tartalom általában kicsi, kivéve az árhullámok levonulásakor végzett szivornyázást. A feliszapolódás nem jelentős, az iszap jól stabilizált. A víz öntisztulását jellemzi, hogy nyitott üvegedényben 48 óra eltelte után a KOI 70, a lebegőanyag-tartalom 40, a foszfáttartalom 60, az ammóniatartalom 20%-kal, a 254 mm-en mért extinkció 15%-kal csökkent. A tisztítandó víz minősége két határérték közötti vízminőségi értékkel jellemeahető: 77