Hidrológiai tájékoztató, 1985

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Kristóf János: A Balaton térségében keletkező szilárd és folyékony hulladékok együttes kezelése

© ® © 19) = 2. ábra. A komposztálás technológiai vázlata 1. Hídmérleg, 2. Levegő szűrő, 3. Komposztálási maradék elszállítás, 4. Iszap átemelő, 5. Iszap-víztelenítő, 6. Gyorskomposztáló, 7. Iszap szállítás (alternatív), 8. Záportározó, 9. utóérlelés, 10. Komposztelszállítás, 11. Szemét útja, 12. Iszap útja, 13. Szennyezett levegő útja, 14. Csurgalékvlz útja, 15. Záporvíz útja, 16. Szennyezett csapadék útja, 17. Komposztálási maradék útja, 19. Szennyvíztisztító telepre. A régiók kialakításánál a Keszthelyen létesülttel azonos kapacitású gyorskomposztálók (100—130 t/d) telepítésére törekedtünk. így alakult ki a Balaton térség négy komposztálási régiója: 1. Keszthelyi, 2. Boglárlellei, 3. Siófoki és 4. Balatonfűzfői. A régiók elhelyezkedését az 1. ábra szemlélteti. A települési szilárd hulladékok és a szennyvíziszap együttes komposztálására számos eljárás ismeretes. A korábbi vizsgálatok szerint a DANO eljárás a világpiacon fellelhetők közül az egyik legbiztonságosabban működő, emellett mérsékelt energiaigényű berendezés megvalósítását teszi lehetővé. Magyarországon már létesült egy DANO eljárást megvalósító gyorskomposatáló, Keszthelyen. Próbaüzemeltetése már befejeződött, 1983 augusztusa óta üzemel. A technológiát a Jászberényi Aprítógépgyár szállítót- . ta az osztrák MUT céggel együttműködve. Üzemgazdasági szempontból nyilvánvaló, hogy az adott térségben, azonos üzemeltető (DRW) esetén nem célszerű eltérő technológiai megoldásokat alkalmazni, törekedni kell az egységesítésre. Javaslatunkban ezért MUT—DANO típusú gyorskomposztálók létesítését feltételeztük és a régiók körülhatárolásánál arra törekedtünk, hogy a berendezések nagysága is azonos legyen a Keszthelyen üzemelővel. Mind a négy régiót az I. kiépítési ütemben (1987—95) azonos, max. 130 t/d kapacitású berendezéssel látják el. A technológiai berendezés: — szemétfogadó és feladó rendszerből, — biostabilizátor dobból, — komposztfinomító rendszerből és — járulékos berendezésekből áll. A komposztálási technológia három jól elkülöníthető műveletsort tartalmaz (2. ábra). Első lépés a gyorskomposztálás. Ez a biostabilizátorban történik, amely 3,60 m átmérőjű kb. 30 m hosszú, vízszintes tengelyű forgó dob. A dobba adagolt szemét és iszap elegy a forgás következtében elkeveredik és aprózódik. Az aerob lebontása folyamathoz szükséges oxigént a dob palástján elhelyezett, azzal együtt forgó ventillátorok biztosítják. A dobban levő nagy mennyiségű friss komposztban levő baktériumtömeg beoltó hatására az elegyben megindul a lebomlás, miközben a hőmérséklet mintegy 60 °C-ra emelkedik. Az anyag, terheléstől függően, 24—48 óráig tartózkodik a biostabilizátorban. A dob üzeme folyamatos. Az alapanyagok betáplálása és a friss komposzt elvétele naponta több alkalommal, kisebb adagokban történik. A friss komposzt további kezelése a finomítás. Ennek lépései a durva, majd finom rostálás, vas kiválasztás és végül a keményanyag kiválasztás. Az így nyert friss finom komposzt gyorsan bomló anyagokat nem tartalmaz, a benne előforduló nehezebben bomló alkató-i részek (pl. cellulóz) továbbkezelésére az utóérlelés szolgál. Az utókezelés érlelőprizmákban történik. Időtartama kb. 6 hét. Ezalatt a prizmákat három alkalommal átrakják a levegőztetés érdekében. Az utóérlelési idő letelte után kialakult érett komposzt minden további beavatkozás nélkül alkalmas mezőgazdasági hasznosításra. A tervezett négy régióban évente kb. 60 000 t komposztot fognak előálítani. A Balatonfüred és Szigliget közötti területen a viszonylag kis létszámú, nagy területen szétszórtan elhelyezkedő települések miatt regionális rendszerben történő hulladékgyűjtés nem látszik gazdaságosnak. Ezen a területen a különféle hulladékok kezelését más módon, egyedileg ltell megoldani. — A szennyvíziszapot mezőgazdasági területen fogják elhelyezni. — A szippantott szennyvizet illetve iszapot előkezelő telepen végrehajtott manipulációk után, a regionális szennyvíztisztító telepre vezetik, végleges kezelése itt történik a csatornahálózaton szállított szennyvízzel együtt. — A szilárd hulladékok elhelyezésének módja a rendezett depóniába való lerakás. Az ütemezhető kiépítés érdekében, a Mt. h-nak megfelelően, foglalkozni kell az 1987-ig („A" fokozat) szükséges ideiglenes megoldások meghatározásával is. Ezeket a tennivalókat természetesen úgy irányoztuk elő, hogy illeszkedjenek a végleges koncepcióhoz. 67 i