Hidrológiai tájékoztató, 1985

A NITRÁTTAL SZENNYEZETT VIZEK KEZELÉSÉNEK KÉRDÉSEI című ankét anyaga - Dr. Bulkai Lajos: Vizek nitrátmentesítése - lehetőségek és törekvések külföldön

levegőztető 1 f r ,

0 foszfor széntorra!,Lr L ! __ _J I öblítő levegő levegő j öblítővíz kezelt víz I oxidáló szer ' fertőtlenítés 1. ábra. A Degremont vállalat módszere kihajtja a töltetszemcsék között megszoruló nitrogéngáz zárványokat, s a kolmatációs ellenállást is könnyebben legyőzi. Lehet azonban a vizet lefelé is áramoltatni (2. ábra) szivattyús nyomással. öblítővíz levegőzteti 2. ábra. Az OTV vállalat módszere A költség-összehasonlításban elég sok az ellentmondás. Egyöntetű, hogy a fordított ozmózis és elektrodialízis kb. 3—4-szerese az ioncsere költségének. Egyesek szerint a heterotrof biológia fajlagos üzemköltsége olcsóbb, mások szerint drágább az ioncserénél. Beruházás tekintetében a biológiai módszer drágábbnak látszik. Az ioncsere költség-megállapításánál nem veszik tekintetbe a regenerátum elhelyezésével járó környezetvédelmi problémát, a biológiánál viszont az iszap hasznosíthatósága nincs az önköltségben. A biológiai megoldásra az alábbi összehasonlító táblázatot sikerült összeállítani az önköltség tekintetében: (1982) v NSZK 6—700 m

3/d 0,5—0,6 DM/m

3 kb. 10 Ft/m

:

l Degremont 2400 m

3/d 0,5 F/m

3 3 Ft/m

3 OTV 2400 m

3/d 1,0 F/m

3 6 Ft/m

3 Svájc 3000 m

3/d 0,4 svF/m

3 8 Ft/'m

3 Az adatok közül a Degremonté nem látszik reálisnak. Ami az egyes országokban kialakult véleményt illeti, az alkalmazandó technológiára vonatkozóan az alábbiakat lehet kiolvasni. Franciaországban az egészségügy nem engedélyezi az ioncserét. így ott a biológiai megoldás marad. Az NSZK-ban, ahol a vízművek 10%-a nitrátos, megoszlanak a vélemények, de hajlandóság mutatkozik a francia példa átvételére. Az NDK és Csehszlovákia ioncsere mellett van. Angliában a 99%-os közüzemi ellátottság miatt a probléma nem jelentkezik élesen, de az ioncserét tartják helyesnek. Az USA környezetvédelmi szerve (EPA) a biológia ellen foglalt állást, mivel az a vízbe szerves anyagot visz be. A fix ágyas ioncseiét látják célszerűnek viszonylagos egyszerűsége miatt a kisebb kapacitású üzemekben. Hogy a biológiai folyamatban mi történik, még nem teljesen tisztázott. Így az azt leíró egyenletek a későbbiek során valószínűen módosulnak. Gyakorlati képletekkel azonban számítható az adagolandó szervesanyag (szénforrás) és a vele együtt vízbe juttatandó foszfor mennyisége. A töltet iszap-eltávolítása a gyorsszűrők öblítéséhez hasonló, azaz levegős lazítás és vizes kimosás. A biológiailag kezelt vizet levegőztetni kell, majd szűrni (esetleg aktív szénen is a szerves anyagok és metabolitok miatt), valamint fertőtleníteni. A Degremont módszerében külön tartályban történik a levegőztetés és külön tartályban a szűrés. Az OTV kettős szűrőt alkalmaz, mégpedig fölül levegőztetett aktív szenet, alul pedig homokot. A heterotrof biológiai folyamat sokkal gyorsabb, mint az autotrof s az optimális szűrési sebességet 8 m/h körül találták. A Degremont cég még csak kísérleti üzemről adott számot [4], az OTV viszont már megkapta a francia egészségügyi hozzájárulást [1] és 15—200 m

3/h kapacitás között zárt tartályos előregyártott sorozatot hozott a paicra. Az ezen felüli teljesítményekre betonfalu nyitott szűrőket javasol. Max. 120 mg/l nitrátot vállalnak eltávolítani, s mivel a kezelt vízben 25—30 mg/l nitrátot megengednek, így a kezelhető nyersvíz nitrát-tartalma 150 mg/I lehet. Nem törekszenek tehát a 100%-os nitrát-eltávolításra. Első üzemi megvalósításuk Eragny-ban van, ahol az üzem kapacitása 1600 m

3/d, s a 100 mg/l nitrát-tartalom 25-re csökken. A nitrátmentesítő töltet vastagsága 2,5 m, a víz áthaladási sebessége 8.2 m/h, azaz a kontaktidő 15—20 perc közötti. A BIOCARBON-nak elnevezett kettős szűrőn az áthaladási sebesség 6,5 m/h. IRODALOM [1] Divet L.: Nitrát eltávolítása ivóvízből: a Franciaországban alkalmazott biológiai eljárás. Bp-i Francia Műsz. és Tud. Tájékoztatási Központ 1982. E 447 sz. [2] Ginococchio J.: Denitrifikation des Trinkwassers. Wasserwirtschaft, 1980/12. [3J Höll W.—Kiehling B.: Nitrát- und Sulfatentfernung aus Roliwassern durch Anionenaustauch. Vom Wasser, 53. 1979. [4] Leprince A.—Richárd Y.: La biotechnique au service de l'eau de consommation. Aqua, 1982/5. [5] Lhcureux—Ballay: Les programmes de reduction de la concentration en nitrát de l'eau potable. Génié Rural, 1982/12. [6] Martin—Sibony: Réduction des teneurs en nitrates dans les eaux de consommation. Aqua, 1983/2. [7] Philipot: Une voie biologique pour la dénitrification des eaux potables. Tribüné du CEBEDEAU, 1982. I. |8] Richárd Y.—Leprince A.: Pollution par les nitrates, traitements disponibles. Tribüné du CEBEDEAU, 1982. I. [9] Richárd Y.: Efficacité de certaines filieres de traitement vis-a-vis des parametres de la norme de la C. E. E. Techniques et Sciences Municipales, 1982/12. [10] Roennefahrt: Nilrat im Trinkwasser. Entwicklungsstand der Verfahrenstechnik zur Nitrat-Entfernung. BBR, 1983/1. [11] Scholze—Stolz—Wiesel—Wiegleb: Die Nitratelimination im Trinkwasser-Aufbereitungs-Anlagen. Eine neue Verfahrensstufe zur Qualitatssteigerung. Mitteilungen des Insütútes für Wasserwirtschaft. Berlin. DDR 1977. 2. Sonderheft. [12] Scholze—Stolz—Wiesel—Wiegleb: Die Nitratelimination in der Trinkwasser-Aufbereitung. Acía hydrochimica et hydrobiologica, 1978/6. [13] Sibony : Traitement physieo-chimique des nitrates et de l'ammoniaque. Techniques et Sciences Municipales, 1979/6. [14] Sorg T.: Compare nitráté removal methods. Water and Wastes Eng., 1980/12. [15] Wiegleb K.—Baeck H.: Das Ionenaustauseliverfahren zur Nitrateliminierung aus Trinkwasser und dié Beseitigung der Abwásser. Acta hydrochimica et hydrobioloyica, 1981/1. 29