Hidrológiai tájékoztató, 1985

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Szabó László: Debreceni vízellátás fejlesztésének tanulmányterve

— Méréseiftk alapján a fajlagos vízhozam értéke kisebb mint a szakirodalomban, illetve a Műszaki Irányelvben közölt. Kötött talajú területeken a mélylazítás hatását is figyelembe véve a szívótávolság 20—25 m-re növelhető, a szívók céljára az 50 mm-es cső alkalmazható szemben a mai gyakorlatban elterjedt 30 mm-essel. — Kötött talajú területeken, ha a talajtani adottságok megengedik az árokszűrőzés elhagyható, mivel ennek hiányában is kialakulnak megfelelő áramlási viszonyok. Ennek végleges eldöntése további vizsgálatokat igényel. — A vízben könyen oldódó műtrágyák alkalmazásakor új műtrágyázási rendszert kell kidolgozni talajcsövezett területekre. Ezeknek a javaslatoknak a felhasználása a tervezésnél a beruházási, illetve az üzemeltetési költségek to-. vábbi csökkentését eredményezheti. Debreceni vízellátás fejlesztésének tanulmányterve SZABÓ LASZLO Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat, Debrecen A víz létfontosságú természeti javak egyike, az élet és a gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen, mással nem pótolható faktora. E faktornak, fő összetevőnek jelenét, jövőjét mutattam be szakdolgozatomban, távcsövem fókuszába állítva szűkebb hazámat — Debrecent és kör• nyékét. Debrecen hazánk harmadik legnagyobb városa, sajátos történeti, földrajz,i társadalmi-gazdasági okok következtében évszázadok óta fontos szerepet tölt be a magyar településhálózatban. A világméretű és a népgazdasági folyamatok figyelembevételével hosszú és nagy távlatban is számolni kell a város dinamikus fejlődésével. Debrecen vonatkozásában az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikai elemzései kimutatták, hogy a városban és Hajdú-Bihar megyében a víz hiánya fejlődést akadályozó tényezővé vált. Ugyanakkor a belvizek jelentős károkat okoznak. Ezeknek a problémáknak a megszüntetése helyi beavatkozással csak részben oldható meg, ezért a vízigényeket összehangoltan területi, többcélú vízgazdálkodási rendszerrel lehetne nagytávon kielégtíeni. Ugyanakkor a helyes stratégia kialakításának, a helyes irány kijelölésének alapvetően medert kel, hogy szabjon: — gazdasági helyzetünk és lehetőségeink, az ésszerű takarékosság kritériumai, valamint a meglevő művek jobb, észerűbb kihasználásában rejlő tartalékok kiaknázása a cél érdekében. Debrecen vízellátó rendszere ma kétféle víztermelő egységet tartalmaz: — Az I., II., IV. sz. Vízműtelepek felszín alatti vízbázisra települtek. A mélyfúrású kutak a 100—200 m mélyen levő ún. „Vízműves réteg"-ből nyerik a vizet. Mind a három telepen üzemel vas-mangántalanító berendezés, melyek kapacitása azonban kisebb, mint a víztermelő berendezések teljesítménye, így a vízműtelepek mértékadó vízszolgáltató képességét e szűrők kapacitása határozza meg. A három telep a csúcsidőszak mennyiségi igényeit egyelőre még ki tudja elégíteni, ily módon a városban vízhiány nincs, azonban a tavaszi, nyárvégi időszakban a megnövekedett vízigények miatt az ivóvíz minőségének romlásával kell számolni. — A város vízigényeinek stabil kielégítése érdekében felszíni víz is érkezik a városba a Keleti Főcsatornából. A KFCS tisztított vize az I.—II. sz. Vízműtelep rétegvizével keverve kerül a városi hálózatba. < Mivel Debrecen csúcsvízigénye a távlatban 170 000— 210 000 m

3/d körül várható, felmerül a kérdés: a jelenlegi vízműtelepek fejleszthetősége eléri-e arányaiban ezt a szintet? A terület hidrogeológiai viszonyainak beható elemzése alapján — melyet a szakdolgozat részletesen tartalmaz — a kérdésre nem-mel kell válaszolnunk. A gazdaságosan kitermelhető felszín alatti vízmennyiséget más vízbázisból kell biztosítani! A meglevő kutakból csak a jelenlegi vagy ennél kisebb felszín alatti víztermeléssel számolhatunk. Ezek * Az MHT 1983. évi Diplomaterv pályázatán egyetemi kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata. alapján égető feladatként jelentkezik a szűrőkapacitás optimális növelése mind a három vízműtelepen, mely a rétegvíztermelés mennyiségi és minőségi követelményeinek magasabb szintű kielégítését, illetve a gazdaságosság és energiatakarékoság időszerű elvárásait elégítené ki. —• Mint az előzőekből kitűnt, a vízbeszerzés legvitatottabb témája a távlatban igénybevehető rétegvízmennyiség. Két nagy változat (a rétegvíz, illetve a felszíni víz távlati szerepe a rendszerben) ütköztetésével, kompromisszumaival juthatunk el a végső megoldáshoz. A város fejlődésének kulcskérdése marad továbbra is a termelés fizikai feltételeinek kielégítése, így többek között a vízgazdálkodás körébe tartozó szolgáltatások reális igényekhez igazodó teljesítése. A téma elemzése során a következő kérdéseket kell megvizsgálnunk: — Van-e Debrecen hidrogeológiai védőidomán kívül, de még reális, gazdaságos közelségben olyan rétegvíz készlet, mely mennyiségileg és minőségileg is alkalmas lenne az igények kielégítésére? — Milyen mértékben valósítható meg a gyengébb minőségű felszíni víz mennyiségének további növelése, megoldható-e a többcélú hasznosítás, vagy az ivó és ipari víz szétválasztása? — Van-e létjogosultsága a településhálózatot, vagy az ennél is nagyobb egységet magába foglaló regionális rendszernek? A TIVIZIG kutatófúrásai alapján megállapítható, hogy a Debrecentől délre eső területek — Derecske és környéke — rendelkeznek olyan víznyerő bázissal, melyek bekapcsolhatók lennének a város vízellátó rendszerébe. Szintén rétegvíztermelő vízbázisként vehetjük figyelembe a jövőt illetően Hortobágy térségét. A terület bekapcsolása esetén különösen kedvező helyzet alakulhatnak ki, hiszen a Keleti Főcsatorna és a város között már üzemel távvezeték, így a terület rétegvizét csak a KFCS vízkivételi műig kellene elvezetni. A város igényeinek kielégítése érdekében a jövőben is vízbázisként vehető figyelembe a Keleti Főcsatorna. A meglevő felszíni vízmű 80 ezer m

3/d kapacitásig fejleszthető gazdaságosan. A vízellátás távlatban történő tervezése az elmúlt évtizedek fejlődési mutatóira épülve, az iparfejlesztés, a lakossági és mezőgazdasági igényeinek ismeretében lehet csak reális. Bár véleményem szerint a takarékossági törekvések a következő két évtizedet is jellemezni fogják, hosszú távon mégiscsak az átfogó regionális vízellátó rendszerek lesznek képesek betölteni rendeltetésüket, még akkor is, ha az egyes részek, elemek csak montázsszerűen (térben és időben egymástól függetlenül, de előre beilleszve, bekapcsolódásra képesen) készülhetnek vagy készülnek el. Végül a szakdolgozatom elemzi a vízellátó rendszer fejlesztésének néhány közgazdasági vonatkozását, kiemelve a víz és a társadalom kölcsönhatásait, egységét és ellentmondásait. 24