Hidrológiai tájékoztató, 1985

MEGEMLÉKEZÉS - Hrenkó Pál: A szenci Collegium Oeconomicumból és a tatai Studium Cameraticumból kikerült geometrák, hidraulák

Az árajánlatban és a leltárjegyzékben felsorolt műszerek közül a legjelentősebbek: Astrolabium: csillagászati műszer, a földmérésben a trigonometriai, (háromszögelési) méréseknél a földrajzi helyek koordinátáinak meghatározására szolgáló szögmérő műszer, Compass: mágneses iránytűvel, mikrocsavarral ellátott tájoló. A mágneses északi irány (meridián) megállapítására használták, Quadrat: geometriai quadratum (négyzet), a négyzet oldalai osztással vannak ellátva s egyik sarka körül diopterekkel felszerelt vonalzó forog, (1. Révai lexikon), Mérőlánc: a hosszmérés eszköze, tíz öl hosszú volt, egy láncszem 0,1 öl, a mért hoszakat a szögek számával is ellenőrizhették; mérőkötelek a leltárban nem szerepelnek. Mérőasztal: (mensula pretoriana) már a rómaiak által is használt terepfelvételi eszköz, vízszintesre állítható, a függőleges tengely körül a megfelelő irányba fordítható rajztábla, Tubus libellationis: szintező távcső, a tereppontok szintkülönbségének megállapítására szolgált; szintezésre használták azt az Astrolabiumnak nevezett készüléket „ ... mely nagyobb távolságokra a közönséges vízmérlegnél nagyobb pontossággal eszközlendő lejtmérésekhez használható. Részed egy vízszintes, fonalkereszttel és libellával ellátott távcső, mely négy csavar segítségével pontosan beállítható. Kövesligethy". (1. Pallasz lexikon). Egyéb mérőeszközök külső mérésekhez: jelző és kitűző rudak, mérőrudak, jelző és mérő póznák, méretre állítható körzők, a felvételek rajzolásához: körzők, szögfelrakók, transzportőrök stb. A kétszáz év előtti geodézia korszerű műszereinek neve és használati módja ma már ismeretlen. A mérőasztalt a két világháború között a kataszteri földmérés még alkalmazta. A manuális eszközök közül fennmaradt a mágneses iránytű, a libellák (nivellen), dioptriák szerepe és jelentősége. Az 1780-as évektől -ezek voltak Bedekovich Lőrinc jászkun kerületi földmérő mérnöki műszerei, melyekkel pontos vízrajzi térképeinek felvételeit készítette. (A régi műszerekről dr. Bendefy László szerk.: „Magyar geodéziai irodalom 1498—1960. Bibliográfia" 1. köt. Bp. 1964. Műszaki Könyvkiadó. Szegedi nyomda Vállalat (Szeged), c. munkája tájékoztat.) Nemes Gerzson . az MHT tiszteleti tagja 4 A szenei Collegium Oeconomicumból és a tatai Studium Cameraticumból kikerült geometrák, hidraulák Az első hazai mérnökképző intézet, a szenei Collegium Oeconomicum (gazdasági kollégium) 1764-től 1776-ig működött eredményesen. Miután épülete leégett, a kurzust Tatára helyezték át és az ott létrejött Studium Cameraticumban további négy évig folyt a tanítás. Ez a piaristák vezette gazdasági kollégium másfél évtizedes működése folyamán közel 200 hallgatóját vezette be a kamerális szakismeretekbe, és ezen belül a matematika—geometria, a föld- és bányamérés, a polgári építészet, valamint a térképszerkesztés és rajzolás ismereteibe. Különösen kiemelte a földmérés és térképkészítés jelentőségét Valero Jákob Antal, a geometria tanára ünnepi megnyitóbeszédében — utalva a hegyi patakok szabályozásának, a mocsarak kiszárításának, a folyószabályozásoknak, a vízvezetékeknek, a vízesések kihasználásának, a nagyobb malmoknak, az utak javításának, hidak építésének fontosságára az ország jóléte és a kereskedelem szempontjából. A végzett hallgatók a helytartótanácsi, kamarai és a helyi hivatalokban magas tisztségeket értek el; de közel félszázra tehető azok száma, akik a földmérő és vízépítő mérnöki munkálatokban, tervezésekben és térképkészítésben jeleskedtek. E kiváló geometrák, hidraulák munkásságát a levéltárakban térképek, helyszínrajzok, műszaki-építési tervek és iratok ezrei tanúsítják, egyelőre még jórészt feldolgozatlanul. A szenei és tatai főiskola története meglehetősen ismert már — elsősorban Hegyi (Gorenz) Ferenc (1912— 1983) piarista tanár szorgalmából. Ezúttal is az ő megkezdett kutatásai alapján bátorkodom az iskola hallgatóinak sorából kiemelni azokat, akik szakterületünkön tevékenykedve figyelmünkre elsősorban érdemesek.

1 A névsor közel teljesnek mondható, nem kizárt azonban, hogy újabb adatok, alapján módosítás válik szükségessé. A nevek után álló számok a kurzus évszámát jelentik. így az I. kurzus 1764—1766-ban, a II. 1766— 1769-ben, a III. 1769--1771-ben, a IV. 1771—1774-ben, az V. 1774—1776-ban folyt, ekkor a tűzvészt követően a hallgatók Tatára mentek át és ott fejezték be tanulmányaikat. A tatai kurzusok kevésbé ismertek, 1780-ig követhetők, de közülük nem sok földmérő került ki. 1 A Hegyi-hagyaték felhasználásában nyújtott segítségéért Csányl Lászlónak, a Központi Piarista Levéltár vezetőjének ezúttal mondok hálás köszönetet. A földmérő és vízépítő mérnökök jegyzéke Andrássy Antal: 1774—7777. Tatán fejezte be tanulmányait. Fejér megye földmérője lett, 1780-ban felmérte a székesfehérvári püspöki telket és részletes felméréseket végzett, elkészítette a megye úttérképét. 1785-ben a Heppe-féle országos folyófelmérésben is a megyében dolgozott, 1787—1788 körül a Sárvíz lecsapolásában tevékenykedett. Bánóczy Sándor: Tatán tanult. Ungvárott kancellista volt, az 1790-es években Ung és Ugocsa megyékben hitelesített térképeket. Bittó László (de Sárosfalva): 1764—1766. Batthyány József kalocsai érsek földmérője lett, majd 1769-ben Batthyányi Ádám tárnokmester bízta meg Jánoshida felmérésével, utóbb Szatmár megye aljegyzője és ügyésze lett. Bittó Titusz (de Sárosfalva): 1769—1771. 14 testvére volt. 1822-ben a Dráva-szabályozás vegyesbizottsági ülésén Baranya megye törvényszéki ülnökeként működött. Bodó János (bodófalvai): Árva gyermek volt. Oklevelét Königsacker rektor írta alá 1774. március 2-án, miszerint 2 év és 4 hónapi tanulmányai során különösen a geometriában tanúsított dicséretes előmenetelt. Kamarai földmérő lett, 1781-től Arad megyében Máriaradnánál a Maroson végzett felméréseket, majd 1793-tól a Helytartótanácshoz került. Bukovics Antal (sóvári, palocsai): 1769—1774. Zemplén és Ung megyében térképezett 1775—1778 körül. Fia hadmérnök lett. Dlholuczky János (vágújhelyi): 1771—1774. A kamara szolgálatába lépett, talán Máramarosban térképezett. Több Dlholuczky (Ferenc, Mihály) volt, ő Nepomuki Jánosnak is írta magát, munkáik nehezen választhatók szét. Eperjessy Ferenc: Tatán tanult, Pozsony megye földmérője lett, az 1785-ös Heppe-féle f oly óf el mérésben is ott dolgozott. 1789-ben elkészítette a megye térképét, 1792-ben a Dudvágot mérte fel. 10