Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Góg Imre: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1983. évi erdélyi tanulmányútjáról

1. kép. A Fintinele víztározó távlati képe (Dr. Vitális György felvétele) Régen után a Kelemen- és a Görgényi-havasok tűn­tek elénk. A Borszéki-hágón a Székelytető 1105 m-es vízválasztóján haladtunk át. Leértünk a Borszéki-me­dencébe. A hegyekkel övezett festői tájban épült Bor­szék fürdőhelyen kóstolgattuk a borvízforrások vizét. Étkezéseink során végigkísértek bennünket a Bor­sec, Hargita, Biborteni, Bodoc, Tusnád stb. feliratú ás­ványvizek. A Beszterce-havasok vonalához érve a Putna vizé­vel megnövekedett Kis-Beszterce patak mentén Gyer­gyótölgyes település után elhagytuk Erdély területét. A Radnai-havasokban eredő Aranyos-Beszterce fo­lyót követve meglepve vettük észre a Békás tározóhoz érve, hogy annak északi része teljesen üres Volt. A tá­rozó tó —melynek legnagyobb része kréta időszaki képződményeket áraszt el — 5000 ha felületű, térfogata 1,23 milliárd m 3. A legnagyobb vízmélység 82 m. Végighaladtunk a 36 km hosszú víztározó keleti ol­dalán, jobb oldalán az 1904 m magas Csalhó-hegy ural­ta a környéket. A tározó vizével villamos erőművet táplálnak. A vizet a tározó déli sarkától a hegységet átfúrva vezetik át a villamos erőműhöz, melynek tel­jesítménye 22 MW és 210 MW-os. Áthaladtunk a be­tonból készült 127 m magas gáttesten, melyből 25 m az alapozás. A gát szélessége alul 118 m, felül 30 m, hosszúsága 480 m. A völgyzárógátas víztározótól Békás (korábban Gyergyóbékás) községen áthaladva a Békás-patak völ­gyében a 4 km hosszú Békás-szoros hatalmas méretei ragadták meg figyelmünket. Az átlagosan 300 m ma­gasságú, függőleges sziklafalú völgyben számos karszt­forrás fakad. A szoros legszűkebb része a „Pokol". Igen látványos a „Pokol tornáca" nevű sziklaszoros és a csaknem függőleges falú oltárkő (1121 m), a Békás­patak vízesése és a sziklakapu. Rövid utazás után eljutottunk a 995 m magasságban levő Gyilkos tóhoz. A tó a Nagy Cohárd (1507 m), a Kis Cohárd (1357 m) és a Gyilkos (1384 m) hegy lábá­nál festői környezetben terül el, mely a földtani erők jelenkori működésének tanúja. A Gyilkos-hegynek egy 2 km-es hosszú kiszögelése az 1837. év tavaszán lecsúszott a völgybe és elzárta a Békás-patak útját. A lecsúszott földtömeg 2,2 km hosszú, 150 m széles tavat alkot. A völgyben élt fenyőfák törzsmaradványait a vasoxidos meszes víz konzerválja. A tó vize 10—12 m mély. Utazásunk során az út bal oldalán a Csiki-havasok vidéke tárult elénk. Télen csikorgó hideg van ezen a vidéken. A Kárpátok északra néző árnyékos lejtőit nyáron is hótakaró borítja. A Székelyföld egyik legrégibb' településén, Gyer­gyószentmiklóson áthaladva, Marosfő után megtekin­tettük a Maros folyó forrását. A Maros Erdély legje­lentősebb, végig nagy esésű folyója. Teljes hossza: 749 km. Vízgyűjtő területe: 30 137 km 2. Néhány km-es út megtétele után áthaladtunk a víz­választón. A Maros eredetétől északkeletre, 15 km tá­volságban a Gyergyói-havasokban a Magas-bükk hegy lábánál ered az Olt folyó. Esése nagyon egyenlőtlenül oszlik meg, az egyes szakaszok között. Folyása elég sebes, nagy vízálláskor vad, rohamos és vészthozó. A folyó hossza: 530 km, vízgyűjtő területe: 20 000 km 2. Az Olt folyó a Déli-Kárpátokon át, a Vöröstoronyi­szoroson át hagyja el Erdély területét. További útun­kat e két folyónak, illetve mellékvizeinek szenteltük. Csíkszereda után a székelyek „szent hegyén" a Har­gitán át a Tolvajos hágón (975 m) keresztül vezetett útunk, székelykapus falvak között. Székelyudvarhelytől kis kitérővel felkerestük azo­kat a helyeket, amelyeket minden erre járó magyar turista felkeres. Farkaslakán: Tamási Áron kopjafás, Szejkefürdőn pedig Orbán Balázs kettős kopjafás sír­jára mi is virágot helyeztünk. Visszatérve a főútra, a Nagy-Küküllő folyó mellett áthaladtunk az egykori fehéregyházi csatatér színhe­lyén. Megálltunk az Ispán kútnál, ahol utoljára látták Petőfi Sándort 1849. július 31-én. Fehéregyházán (a szabadságharc óta ez a település összenőtt Segesvár­ral és most annak egyik kerülete), az 1848—49-es sza­badságharc emlékoszlopát is megtekintettük. Segesvár után a Nagy-Küküllő völgyében utaztunk tovább, 500—600 m magas dimbes-dombos vidéken, gondosan művelt szőlők között, a nevezetes küküllői borok vidékén. Nagyszeben után ismét találkoztunk az Olt folyó­val. A Vöröstoronyi-szoroson átkeltünk a Déli-Kár­pátokon. A Vöröstoronyi-szoros sok történelmi esemény szín­helye volt, fontos szerepet töltött be hazánk ellen dél­ről jövő támadásokban. A szoros erődítményei után ismét elhagytuk Erdély területét. Az Olt folyó mellett haladva, láttuk azokat a nagy munkákat (vasút- és alagútépítés, útépítés, duzzasztó stb.), amelyeket itt hosszú évek óta folytatnak. A Szub-Kárpátokon keresztül az Arges folyó völ­gyében a déli oldalról jutottunk fel a Fogarasi-hava­2. kép. A tanulmányút résztvevői (Reskovits Miklós felvétele) 50

Next

/
Thumbnails
Contents