Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: "A Tisza hidrológiájának múltja és jövője" (Gondolatok az MHT Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya 1983. április 25-i ülése napirendjéhez)

1.4 A lehetőségek. Az ipari szennyvízkibocsátás napi és napszaki ingadozása, a hétvégi üzemszünet, az előtisztító berendezések havi és negyedéves karbantartási periódusai megnehezítik a városi részbiológia üzemeltetését. Ennek feloldására a műszaki beavatkozások kidolgozása és az üzemeltetés összehangolása folyamatban van. Ezt követően zárható le a Húskombinát előtisztító berendezéseinek és a városi tisztítótelep létesítményeinek próbaüzemeltetése. A közegészségügyi problémák végleges elhárítását a telepen megépült fakultatív és aerob tavak üzembehelyezésével tervezzük, a tavak halas hasznosítását is figyelembe véve. Az 1981— 83. évi kísérleti üzemeltetés tapasztalatai nagyon kedvezőek, mivel az utolsó — halasított tórekesz vize már közegészségügyi szempontból is kifogástalan volt. A városi tisztítótelep biztonságos és zavarmentes üzemeltetését a váratlan szennyezéseket elhárító egyszerű kiegyenlítő műtárggyal biztosítani lehet. A mű alkalmassá tehető a minőségi kiegyenlítésre is, mely lehetőséget teremt arra, hogy a Húskombinát mellett a Tejporgyár is a bírságrendelet határértékénél magasabb szerves oldószer extrakt tartalmú szennyvizet bocsásson ki, természetesen átvállalva e műtárgyak megépítésének és a többletüzemeltetés költségeit. Az ipari szennyvizeket kiszállító nyomóvezeték és átemelő speciális kialakítása és duplikációja maximális biztonságot nyújt az üzemek részére. A nagy élelmiszeripari üzemektől megkövetelhető a reális és méltányos szinten megállapított egyedi határérték betartása, a melléktermékek visszanyerése és hasznosítása. A városi tisztítótelep alkalmas a csatornázatlan területek szennyvizeinek, az előtisztító berendezések iszapjainak fogadására, kezelésére és ártalommentesen, beszántással történő elhelyezésére. Megoldható a telepen a közeli szakosított sertéstelep hígtrágya elhelyezése, sőt a városi szemét komposztálása is. Az erők és eszközök maximális koncentrálásával komplex településhigiéniai szolgáltatások ellátására alkalmas mintatelep lenne kialakítható, ahol széles körű üzemi méretű kísérletek elvégzésére, mintatechnológiák kidolgozására adottak a lehetőségek. 1.5 összegzés. A vízgyűjtő legfelső pontján elhelyezkedő rendkívül kedvezőtlen szennyvízelhelyezési adottságú Gyula városának és iparának szennyvíztisztítása — a vázolt problémák ellenére — megoldottnak tekinthető. A befogadó szempontjából meghatározó jelentőségű tisztítási lépcsők a szaküzemeltető Gyulai Vízművek kezelésében vannak. A városi tisztítómű széles körű variációs lehetőségű kialakításával — mint a próbaüzemeltetés tapasztalatai bizonyítják — még havária esetekben is mentesíthető a befogadó a vízszennyezéstől. A tisztítótelep pufferkapacitása olyan jelentős, hogy az ipar ingadozó mennyiségű és minőségű szennyvízkibocsátását is követni képes, bár az üzemeltetőtől különleges odafigyelést igényel. Az ipar részére előírt határértékek nem nyújtanak garanciát a szennyvízkibocsátásra jelentős összegű bírságkivetés mellett sem. Ezért hasonló helyzetben, ha az élelmiszeripar szennyvízkibocsátása a meghatározó, a városi tisztítótelepen kell mindazon műszaki létesítményeket megvalósítani, melyek üzemietetése garantálja a tisztítástechnológia zavarmentes üzemeltetését, a befogadó védelmét. A Gyulán szerzett tapasztalatok azt is igazolni látszanak, hogy az üzemeltetési biztonságon és a környezeti ártalom megbízható elhárításán túl ez a megoldás beruházási és üzemköltségben is kedvezőbb, mint az üzemi előtisztítás erőltetésével bonyolult kémiai és biológiai szennyvízkezelő létesítmények beépítése az élelmi-i szeripari üzem területére. ,A Tisza hidrológiájának múltja és jövője" DR. VAGAS ISTVÁN Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged Amikor a Tiszáról beszélünk, rendszerint a Tisza szabályozott, vagyis a síkvidéki szakaszáról beszélünk: a Tiszaújlak alatti szakaszról, amely lényegében a ma Magyarországhoz és Jugoszláviához tartozó szakaszok összessége. A Tisza felső szakaszát ebből a szempontból a „vízgyűjtő terület"-hez soroljuk. A síkvidéki szakaszt akár szabályozás előtti, akár az az utáni, tehát a mai állapotában nézzük, megállapíthatjuk, hogy hidrológiai tulajdonságai szélsőségesen egyéniek, úgyannyira, hogy ez a folyó leginkább csak önmagához mérhető, és mindaz, amit szaktudományunk más folyókra, vagy más vízrendszerekre tapasztalatilag, vagy elméletileg levezetett, nem, vagy csak erős fenntartásokkal vihető át a Tiszára. A magyar vízimérnök szakemberek különleges érdeme, hogy a nehézségek, a megismerés útjainak járatlansága, a külföldi szakértők tájékozatlansága ellenére is megtalálták azokat a lehetőségeket, amelyekkel a Tisza kiöntéseit megszüntették, és kényszeríteni tudták a folyót és az egész vízrendszert arra, hogy a mérnökileg megszabott keretek között válassza az meg vízjárásának jellegét. A továbbiakban azzal kívánok foglalkozni, hogy mik azok a hidrológiai tulajdonságok, amelyek a Tiszát Tiszává teszik, megkülönböztetve viselkedését minden más folyó hidrológiai tulajdonságaitól. 1. Természeti adottságok A síkvidéki, szabályozott Tisza rendkívül kis esésű, ugyanakkor viszonylag sok, a főfolyóhoz képest nagyhozamú mellékfolyót vesz fel. A mellékfolyókon a lefolyási idő lényegesen eltér a főfolyón észlelhető lefolyási időtől, így a Tisza alsó felét először a mellékfolyók töltik fel, de a leggyakrabban azok árhulláma szűnik meg a leghamarább. A kis esés minden duzzasztási vagy süllyesztési hatást hosszú tiszai folyószakaszokra továbbíthat alulról-ifelfelé, amely hatásokat a mellékfolyókon kívül még a befogadó, a Duna is előidézheti. 2. A Tisza-szabályozás hatásai A Tisza múlt századi szabályozásának lényege a töltésezés és a vízfolyás átvágásokkal történt megrövidítése volt. A töltésezés kb. 26 ezer km

2 területet mentesített az árvizektől. A kiterülésében meggátolt víztömeget a töltések közt kellett elvezetni. Ez csak a vízállások mintegy 3 m-es megnövekedése árán sikerülhetett. Minél több vizet szorított ki a töltésrendszer a kiterülésből, annál magasabb vízállásokra kellett számítani a töltések között. Ennek hatását ma a nyárigátakkal védett öblözetekben érezhetjük: minél több vizet zárunk 42