Hidrológiai tájékoztató, 1984
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Nagy István: Hidrobiológiai vizsgálatok a Fancsika I. belvíztározón
dolgozás. A Bivalykút melletti 30 m-es kutatófúrásban a 3 m vastag negyedidőszaki réteg alattiakat már egyértelműen felsőpannoniainak határozták meg. Az 1. sz. kutatófúrásban a 15 m-es mélység elérése után hosszadalmas rétegvizsgálat következett, és eközben igen csekély gáz- (2,6 m-ben) és vízszivárgást észleltek. Továbbfúráskor a 43,0—57,5 m közötti homoki kőréteget együttesen vizsgálták ki a felsővel (6,5—11,5 m között). A kb. 8 1/p-cel indult vízihozam végül —4,8 m-en 2,2 1/p-ben állandósult. A gyenge utánpótlódásra utal a pihentetés utáni nagyobb vízmennyiség, majd üzemelés közben a hozam fokozatos csökkenése. Kémiai összetétele hasonló a forráséhoz, bár lényeges különb-i ség mutatkozik a szabad szénsav- és a hidrogén-ikarbonát-ttartalomban. Jól szemlélteti ezt az 1980-ban készült OKI helyszíni vegyelemzése, amelyből a leglényegesebb alkotókat emeltük ki: Nagy-Csevice forrás 1. sz. kút mg/l Than-féle eé. % mg/l Than-félt eé. % Na + 460 59,04 680 72,97 Ca 2 + 172 25,32 122 15,02 Mg 2 + 57 13,90 49,2 10,01 Fe 2 + 0,16 0,03 1,48 0,12 HCO 3 _ 1540 78,80 2220 91,07 s 23,4 0,66 3,0 0,47 co 2 2040 — 962 — összes old. alk. rész 4611,4 4221,6 A 2. sz. kutatófúrás igen nagy vastartalmú ásványvizet tárt fel, míg a Bivalykút melletti kutatófúrásból megbízható vízföldtani paramétereket nem sikerült meghatározni. Összefoglalás Az ásványvizek utóvulkáni működés származékának tekinthető gáztartalma a parádsasvári völgy legtöbb helyén több-kevesebb mennyiségben a felszín alatt már néhány m után jelentkezhet. A gáz jellege és főként mennyisége szerkezethez kötődik, migrálását a kőzetek minősége hátráltatja vagy segíti. A viszonylag közel állandó vegyi összetételű ásványvizek vízutánpótlódásában a talajvíz alig vagy egyáltalában nem vesz részt közvetlenül (Nagy-Csevice), míg a változóaknái (Kis-Csevice, Bivalykút) jelentős a talajvíz szerepe. A Nagy-Csevice különleges vízminőségéhez nagymértékben hozzájárul a feltételezett nagy vetőmélység, amely mellett nemcsak gáz, hanem mélységi víz is fel tud áramlani. A víz felszín közeli védelmét a forráskürtő kvarckonglomerátuma biztosítja, a felszíni vizeket pedig a forrásfoglalás zárja ki [2]. Fúrásos kutatást mindenképpen olyan kutatási módszernek kell megelőznie, amely tisztázza a szerkezeti helyzetet és akkor a fúrás biztonságosan vetőre telepíthető. Vízfeltárás esetén is mindenképpen fennállhat az a veszély, hogy a várttól eltérő típusú ásványvizet nyerünk. A jelenleg termelő Nagy- és Kis-Csevice gyógy- és ásványvíz mennyiségét jelenleg — minőségének megtartásával — elsősorban a termelési technológia fejlesztésével (tároló térrel, a palackozási idő célszerű meghatározásával) lehet még kis mértékben növelni. IRODALOM [1] Cziráky J.: Jelentés a parádsasvári „Csevice" források kutatásának helykijelöléséről. Kézirat. Bp. 1953. [2] Cziráky J.—Schifner K.: A Mátravidéki szénsavas források. Hidrológiai Közlöny, 42. 5. 1962. 439—449. [3] Dobos I.: A parádi gyógyvíz. Vízkutatás, 2. 1982. 7—11. [4] Dobos /.: A parádi ásványvíz. Nyomás alatt. [5] Karácsonyi S.: Kútvizsgálati eredmény. Kézirat. Bp. 1957. [6] Papp K.: A parádi csevice forrásairól. Földrajzi Közlemények, 33. 2. 1905. 46—58. Hidrobiológiái vizsgálatok a Fancsikai—I. belvíztározón NAGY ISTVÁN Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, Debrecen 1975-ben a Debrecen környéki Erdőspuszta környezet fejlesztési programjának keretén belül létesítették a Fancsikai tavakat azzal a céllal, hogy belvizes időszakban visszatartsák a víztömeg egy részét, aszályos évszakokban pedig a tőlük délre eső tavak vízutánpótlását biztosítsák. A víztározás mellett a szabad vízfe-J lület a szabadidő hasznos eltöltését (horgászat, vízisport stb. is lehetővé teszi. E népszerű, jól megközelíthető tavakban a MOHOSZ Területi Szerve 1979. őszétől telepítéssel pótolta a kifogott halállományt. A Fancsikai—I. tóba (1. ábra) 1979. őszén 12,0 t amurt (76 dkg), 1980. őszén 7,3 t amurt (8 dkg), 8,5 t pontyot (80—90 dkg) és 1981. májusában 10,8 t fehér busát (85—90 dkg) helyeztek ki (zárójelben az átlagsúlyt tüntettük fel). Az amur és busa állomány betelepítésével a túlzott hínár, illetve alga produkciót (bentonikus és planktonikus eutrofizációt) kívánták csökkenteni. A tavak vízminőségét igazgatóságunk laboratóriuma havonkénti gyakorisággal, rendszeresen ellenőrzi a hivatalos előírások alapján. A Fancsikai—I. tó 4 mintavételi helyén (Kati-éri befolyó, Cserei-ág befolyó, tó közép és Fancsikai—I. a leeresztő műtárgynál (1. ábra) végeztünk elemzéseket. A felszíni víz általános vízvizsgálati mutatói mellett néhány nem szokványos, de nagyon fontos tényezőt is mértünk. A fitoplankton elsőleges termelését oxigén indikálásos sötét-világos palack módszerrel mértük. Ezzel párhuzamosan a betelepített halállomány környezetére gyakorolt hatásának megállapítása érdekében mértük a gyökerező hínár mennyiségi és minőségi változásait, N, P, szárazanyag és hamu tartalmát. Jelen dolgozat az 1981. évi vízminőségi változásokat és a hínárnak a vízminőségre gyakorolt hatását tárgyalja. 1981-ben májustól—júliusig a nagyhínár alkotói voltak: 1. Myriophyllum spicatum L. (80%), 2. Polygonum amphibium L. (5—6%), 3. Potamogeton crispus L.. 4. Potamogaton gramineus L., 5. Potamogeton pectinatus L., 6. Potamogeton pectinatus var. dichotomus Vallr., 7. Ranunculus (Batrachium) circinatum Sibth. (3—7— 14%). A tó litorális régiójában a Typha latifolia L. és T. angustifolia L. alkotott kisebb állományt. A vegetáció időben a gyökerező hínár összetételében jelentős faj és egyedszám csökkenés történt. Július végére, az amur állomány legelése miatt csak a Myriophyllum spicatum L. (94%) Polygonum amphibium 3' 35
