Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Palla György: A tiribesi széndioxid előfordulása és gazdasági hasznosítása

cm-es falvastagságú belső törzs, liftakna van. Abban a lépcsőkarok elhelyezésére szolgáló ajtónyílások, a külső törzsben természetes világítást biztosító ablakok készültek. A két törzs között közbenső födémek technológiai és szerkezeti (merevítési) szerepet töltenek be. A külső törzs tetejére 90 cm vastag — konzolosan túlnyúló — ún. emelőfödém támaszkodik. A kehelyemeléses technológia szempontjából elsődleges fontosságú. 2.33. Kehely. A kehely egy összetett lemez, illetve héjszerkezet. Funkcionális szempontból két részre tagolható. A már említett csepegőtér a határoló falaival, a tartályfenékkel, valamint a takaréküreges vasbeton gyűrűvel egy rendkívül nagy merevségű tartószerkezet. Már a kehely építése alatt is, a térszinti vízpróba idején, a kehely emelése közben, de a véglegesen rögzített állapotban is azonos szerepet tölt be. A kehely ezen keresztül kapcsolódik a törzshöz. Ez a szerkezeti egység — koncepcionális alapkérdésként — az építéstechnológia szempontjából döntő jelentőségű. A csepegőtérd „tartószerkezetre" támaszkodnak, s ahhoz sarokmereven csatlakoznak a tartályrekeszek falai. Az egész „víztartó edény" szerkezettel szemben támasztott igény, hogy az állékonysági követelmények kielégítése mellett egyben vízzáró is legyen. Ennek érdekében a falszerkezeteknek és tartályfenéknek a szabványok repedéstágassági követelményeit is ki kell elégíteniük úgy, hogy a repedések a jellegzetesen húzott szerkezetekben a 0,1 mm-t, a hajlított elemekben pedig a 0,2 mm-t ne haladják meg. A kehely üzemi előregyártású vasbeton elemekkel kombinált monolit vasbeton kivitelű. A zsaluzó elemek befektetett, vagy befüggesztett tartókként hordták a friss beton terheit. A tartályok lefedését körgyűrű alakú — előregyártott elemekből kialakított — lemezfödém is biztosítja, mely szerkezetileg Gerber-rendszerű. 3. A víztorony építéstechnológiája A szerkezeti ismertetésben már több utalás történt a technológiai megoldásokra. A résalapok készítése, a nagy merevségű alaptest, valamint a törzs építése lényegében hagyományos módon történt. Újszerűség a kehely térszinti megépítésében, annak néhány részmegoldásában és a teljesen kész állapotbeli felemelésében van. Természetesen a ,,különleges" méretű szerkezeti egységek hagyományos építési módja is számtalan új probléma megoldását igényelte. Kiemelésre mégis leginkább a kehely építése, emelése és rögzítése érdemes. 3.1. A kehely építése. A kehely teljes külső, látható, valamint a csepegőtéri hengerfal törzs felőli felületét bentmaradó zsaluelemek (előregyártott vb., illetve acél) alkotják. A csepegőtéri és tartálytéri belső henger és kúpfelületek — a VIZÉP által kialakított — egyedi főtartós, NOE zsalutáblás acél zsaluzattal készültek. A zsaluzási módszer nagyon szép beton felületet eredményezett, de legfőbb értéke a betonozás közbeni folyamatos kiépíthetőségben van. Ebből adódott a réiegenkénti betonbedolgozás és a jó tömöríthetőség lehetősége. A külső vasbeton felület kétféle elemből kialakított. A 36 db alsó elem megtámasztását acél állvány biztosította, mely az alaptest peremére támaszkodott. A 72 db felső, 12 m hosszú, 5,5 t/db tömegű elem pedig ún. szabadszereléses technológiával került elhelyezésre és acél segédszerkezetekkel a már elkészült vasbeton egységekhez befüggesztésre. Különleges pontosságú geodéziai mérésekkel történt azok beállítása. A kehely építése 2 db MB 80-as toronydaruval történt. A beton betonszivattyús technológiával került bedolgozásra. A víztartó edények falai folyamatos betonozással, munkahézag nélkül készültek. 3.2. A kehely emelése. A kereken 3400 tonna töme'gű kehely a sikeres vízpróba után a nyugatnémet DYWIDAG cégtől megvásárolt emelőberendezéssel került felemelésre. A berendezés lényegében 72 db — egyenként 100 tonna emelésére alkalmas — hidraulikus sajtóból, s a hozzájuk tartozó 72 db 36 mm átmérőjű nagy szilárdságú vonórúdból, valamint 3 olajkompresszorból és egy vezérlőpultból állt. A vonórudak kb. 54 m hosszúak, végig menetesek, s 9,10 m-es darabokból belsői ' menetes hüvelyekkel összeszereltek voltak. Az emelés kettős zárású, s közel kétszeres biztonságú. A kehely emelése 17 cm-es emelések sorozatával, nappali műszakokban, folyamatosan kb. két hét alatt történt. 3.3. A kehely rögzítése. A felemelt kehely rögzítése, a törzzsel kialakított kacsolata szerkezeti szempontból kettős. Az emelőrudak csepegőtérbe bebetonozott, s az emelőfödémen átnyúló részei megfeszített állapotban bennmaradtak, s a kehelytalp alatt vasbeton tartószerkezet épült. A törzsbe e célból kihagyott 18 db nyílásba ferde oszlopok támaszkodnak, melyek zárt külső megjelenésűek. Az alátámasztó szerkezet a kehellyel együtt emelt, arra függesztett, s három csörlővel mozgatható csüngőállvány alkalmazásával készült. A tiribesi széndioxid előfordulása és gazdasági hasznosítása PALLA GYÖRGY Nógrádi Szénbányák, Salgótarján A címben szereplő témáról legutóbb 1982. szeptemberében készült tanulmányterv, melyet itt kivonatosan ismertetek. Szerzői Forgách Ferenc oki. kohómérnök, Sütő János villamosipari technikus és Palla György oki. geológusmérnök. A Nógrádi Szénbányák műszaki vezetői fontosnak, szükségesnek tartották a téma további vizsgálatát, napirenden tartását és gyakorlati lépések megtételét. Ez utóbbit ez idáig megakadályozta a szűkre szabott kutatási és beruházási lehetőség. A kutatófúrás mélyítéséhez, kútkiképzéshez, a szénsavas ásványvíz palackozásának beindításához 2,5 mFt kellene. Földtani felépítés Az alaphegységre vonatkozóan a Nagybátony—324. sz. fúrás adataira támaszkodhatunk, mely 1973-ban mélyült szerkezetkutató, hévíz vagy szénhidrogén-kutató céllal 1965,8 m-ig, 1825 m-től a fúrás talpáig a Mátra-hegység miocén vulkánosságához tartozó, a piroxénandezitnek megfelelő magmatit volt. 1548—1825 m között triász mészkövet, dolomitot fúrtak, mely nem karsztosodott, nem bizonyult víz vagy gáztároló rétegnek. 140—1548 m között oligocén kori rétegek voltak, mégpedig 660—1548 m között finomszemcséjű, agyagos üledék, 140—660 m között pedig glaukonitos homokkő. Az eddig felsorolt rétegek várhatók Tiribes környékén is, de minden réteghatár kb. 700 m-rel mélyebben, hiszen a Nagybátony—324. sz. fúrás szándékosan kiemelt helyzetű területen mélyült (költségkímélés, boltozat kutatása). Tiribesnél az oligocén képződmények fölött kb. 300 m eggenburgien homok, homokkő, konglomerátum várható, melynek felső néhány m-es része tarkaagyag. Ezt a homok—homokkő réteget a mizserfai kutatás során a Ht—203. sz. fúrásiban harántoltuk, kompresszoroztuk. Rossz víztárolónak, vízvezetőnek bizonyult. Ugyancsak elérte ezt a réteget a Szuha—40. sz. fúrás is, ahol vízvizsgálatot nem tartottunk szükségesnek. Ottnangien riolittufa következik, a bányászat vezérszintje. 50—100 m-re tehető a vastagsága. A szén-i kutató fúrások ebben a rétegben állnak le. A barnakőszéntelepes csoport következik, mely Tiribesen legtöbb-