Hidrológiai tájékoztató, 1984
1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Siposs Zoltán: Bazaltos kőzetterületek vízföldtani térképi értékelése és ábrázolása
A meghatározáshoz szükséges oldatok és reagensek Gázmosó folyadék. 10 M NaOH oldat. Roncsoló keverék. 1 1 0,1 M H 2S0 4 oldatot 60—70 °Cra melegítünk, majd feloldunk benne 5 g K>S,0 8-ot és 5 g Hg(NO 3) 2-0t. Indikátor oldat. a) Puffer oldat. 1 1 ionmentes vízben feloldunk 3,56 g H : iBC>3-at és 1,70 g NaOH-iot. Az oldat pH-ját — ha szükséges — NaOH vagy H 2SO/, oldattal 9,6-re állítjuk be. b) Timolkék oldat. 1 g timolkék indikátort 40 ml 0,05 M NaOH-lban feloldunk, majd az oldat térfogatát ionmentes vízzel 1 literre egészítjük ki. c) Nedvesítő oldat. 30 ml Brij—35 oldatot ionmentes vízzel 1 literre hígítunk. Az indikátor oldatot úgy készítjük, hogy 6 ml Puffer, 20 ml Timolkék és 40 ml nedvesítő oldatot összeöntünk, majd ionmentes vízzel 1 literre hígítjuk. Az oldatot széndioxid elnyelő feltétellel ellátott üvegbe töltjük és 10 °C alatt tárolják. Savas nedvesítő folyadék. 100 ml Timolkék oldathoz 50 ml 1 M HiSO/.-at adunk, majd az oldatot ionmentes vízzel 1 literre hígítjuk. Standard oldat. 2,125 g 105 °C-on szárított káliumbiftalátot (C 8H 50JK) ionmentes vízben feloldunk, majd az oldatot normál lombikban 1 literre töltjük fel. Az így kapott alap-standard oldat koncentrációja 1000 mg/l. A munka-istandard oldatok az alapoldat megfelelő hígításával készíthetők. A mérési adatok értékelése A készülék, illetve a módszer méréstartományát a 0—20 mg C/l koncentráció intervallumra állítottuk be, és a módszer linearitását, valamint a mérési adatok szórását vizsgáltuk. A mérési adatok értékelése alapján megállapíthatjuk, hogy a módszer linearitása és a mért értékek reprodukálhatósága jó. Az UV roncsolódó oxidációs hatásfoka meghaladja a 95%-ot. A vizsgált felszíni és szennyvizekben jelen levő egyéb oldott anyagok a meghatározást nem zavarják. Készülékünk adatai jól összevethetők a Beckman elemző adataival. A módszer kimutatási határkoncentrációja 0,5 mg C/l. Összefoglalás Az ismertetett DOC meghatározási módszer és az autoanalizátor elemek felhasználásával kialakított mé J rőkészülékek sikerrel alkalmazható a felszíni és szennyvizek oldott szervesanyag tartalmának meghatározására a 0—20 mg C/l koncentráció intervallumban 20 minta/óra elemzési gyakoriság mellett. A készülék méréstechnikai tulajdonságai igen jók, lehetővé teszik a DOC gyors, pontos meghatározását. Az egyébként szintén jónak mondható kimutatási határkoncentráció hoszszabb dializátor alkalmazásával és a dializátor akceptor ágának fűtésével tovább javítható. IRODALOM [1] Bortlijz, ].: Instrumental TOC analysis, Vom Wass., 46. 1976. 35—63. [2] Jirka,, A. and Carter, M. J.: Alternatives for measuring organic carbon in water, Presented at the lth Technicon International Congress, December 13—15, 1976. New York, In: Advances in automated analysis, Technicon International Congress, 1976. Vol. 2., Industrial Symphosia, 27—32. [3] Briggs, R., Scholfield, J. W. and Gorton, P. A.: Instrumental method of monitoring organic pollution. Wat. Pollut. Contr., 1976. 47—57. [4] Billido, J.: On line monitoring for organic carbon detection. Presented at the 7 th International Congress, December 13—15, 1976. New York, In: Advances in automated analysis, Technicon International Congress, 1976, Vol. 2, Industrial Symposia, 1976. 22—27. [5] Kovács Sz„ Princz P.: TOC Detection by CO a Gas-sensing Electrode, First International Environment and Safety Conference and Exhibition. London, 1980. [6] Csőreaktor fotokémiai reakciók céljára, VITUKI szabadalmi bejelentés 1234/80, 1980. [7] Steenderen, R. A., Lin, J. S.: Determination o£ Dissolved Organic Carbon in Water. Anal. Chem., 53. 1981. 2157—2158. [8] Gravelet-Blondin, L. R., Van Vliet, H. R. and Schoones, B. W. H.: An automated method for the determination of totál inorganic carbon in fresli water. Water SA, Vol. 6, No. 3. 1980. 138—143. Bazaltos kőzetterületek vízföldtani térképi értékelése és ábrázolása DR. SIPOSS ZOLTÁN Magyar Állami Földtani Intézet A bazaltos kőzetek elterjedésének, vastagságának, a kőzetkifejlődés változatainak és az esetleges különféle fekvő képződményeinek víztároló tulajdonságai nehéz feladat elé állítják a vízföldtani térképek szerkesztőjét. Az ábrázolás megköveteli a kőzeteknek vízföldtani szempontból való szétbontását, illetve összevonását. Meghatározandó a terület fővíztároló képződménye. Általános az a módszer, hogy az első fővíztárolót tüntetik fel és az alatta levő többi víztároló vagy vízzáró kőzetet egyéb módon jelölik. Az általános földtani térképeken körülhatárolt egyegy bazalt előfordulást a térképek kőzettani [3, 4, 5, 6] és morfológiai tulajdonságok [9] alapján ábrázolják. A földtani adatokat a vízföldtani térképen szükséges kiegészíteni [1, 2, 16] a vízföldtani megfigyelésekkel [10, 11]. A bazaltos kőzetterületeken, ahol aránylag vékonyabb a kifejlődés és a kőzetek különféle változatai (pl. bazalttufa, bazaltomlás stb.) ismertek, ott a fekvő képződmény víztároló, vízvezető tulajdonsága az uralkodó. így a vízföldtani térképeken nem elegendő a bazalt vagy a bazalt változatainak, bazalttufáknak kőzettani alapon való vízhatósági minősítése. A fekvő képződmények beható vizsgálata is szükséges (1. ábra). 20
