Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Pálfai Imre: Tanácskozás a belvizek előrejelzéséről

de a mezőgazdaság szempontjából is nagyon lényeges, mert végülis a belvízvédekezés fő célja a, mezőgazdaságot sújtó belvízkárok megelőzése, illetve csökkentése, ez pedig a mai gazdasági helyzetben, amikor a mezőgazdasági termelés erőteljes növelése szükséges, nem elhanyagolható tényező. Az előadó — a belvízi előrejelzés múltját áttekintve — emlékeztetett arra, hogy az 1965. október 15-i szegedi belvízvédelmi értekezletnek bár címében nem szerepelt — a várható belvízhelyzetről való tájékoztatás volt elsődleges célja, amivel az érdekeltek műszaki-szervezeti felkészülését kívánta előmozdítani. A kellő időben való felkészülés hasznosnak bizonyult, mert 1966 tavaszán rendkívüli belvíz keletkezett, s megfeszített védekezésre volt szükség. A 1965. évi szegedi értekezlet a belvizet előidéző okok feltárása és értékelése révén bizonyos lendületet adott a belvízelőrejelzési kutatásoknak is, ennek ellenére csak napjainkban jutottunk oda, hogy kidolgozott előrejelzési módszerekről tanácskozhatunk. Dr. Csipai Imre (Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság) „A belvizek előrejelzése a talajok vízháztartás-vizsgálata alapján" című előadásában kifejtette, hogy a belvízelőrejelzésre felhasználható egyik legfontosabb paraméter a talaj mindenkori vízitározó képessége, mivel belvíziképződés csak a szabad tározótér feltöltődése után várható. Az előadó a talaj víztározó képességét a vizkapacitásnak megfelelő nedvességi állapothoz viszonyított nedvességhiány és a vízkapacitás feletti, a teljes telítettség eléréséhez szükséges vízmenyiség összegeként értelmezte. Előbbit számítással, utóbbit talajvízállás-> észleléssel határozhatjuk meg. A számítást nehezíti a vízháztartási egyenletben szereplő mennyiségek számszerű értékének megállapítása. Az előadás egy olyan számítási módszert mutatott be, amelyben a tározótér feltöltődésének ideje talajvízállás-észleléssel ellenőrizhető, így a számítást terhelő hibák javításával végül is megbízható eljáráshoz jutunk, amellyel folyamatosan nyomon lehet követni a talaj vízháztartását. Dr. Pálfai Imre (Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság) a télitavaszi belvizek előrejelzésére kidolgozott numerikus módszert ismertette. Vizsgálataik során a belvizet előidéző hidrometeorológiai tényezők értékeit összevetették a keletkezett belvíz legfontosabb jellemzőivel, a téli-tavaszi maximális elöntés és maximális napi lefolyás nagyságával, s több változatban végzett regreszsziós számításokkal megkeresték a legszorosabb kapcsolatot mutató matematikai összefüggéseket. A vizsgálatokhoz az ATIVIZIG területére vonatkozó 1956—1982. évi adatokat használták fel. A hosszútávú (egy-két hónapos időelőnyű) előrejelzési módszernél, amellyel 1931 óta végeznek rendszeresen előrejelzést, független változóként a november—december—január havi csapadékok súlyozott összegét és a talajvízszín felszín alatti mélységét szerepeltették. A rövid távú (4—7 napos) előrejelző modellnél összesen 11 tényezőt vettek számításba, melyeket két fő változóba vontak össze: a vízterhelési mutatóba és a vízbefogadóképességi mutatóba. Előbbit a maximális és a kritikus hóvastagság, az elöntés kezdete előtti 30 nap csapadéköszege és pái'olgása, a hó tömörödési ideje, a hó olvadásának üteme és az olvasztó eső mennyisége, utóbbit a talajvíz mélysége, a fenti 30 napos időszak előtti 60 nap csapadékösszege és párolgása, valamint a talajfagy mélysége alapján határozták meg. A rövid távú előrejelzés a belvízi előrejelzés kezdetekor készíthető, amikor a felsorolt tényezők közül 9-nek az adatai már ismertek, s csupán az olvadás ütemét és az esetleges olvasztó eső mennyiségét kell meteorológiai előrejelzésre támaszkodva felvenni. A kidolgozott módszerrel számított és a ténylegesen mért elöntések, illetve lefolyások elég jó egyezést mutattak, ami a módszer megbízhatóságát, használhatósá1 gát bizonyítja. Vajk Ödön (Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság) a nagytérségi viszonyok között lejátszódó folyamatokat elemezte, két belvízi tájegység 26 éves dekádadatsorának vízháztartási elemzésére támaszkodva. Vizsgálatai szerint a talajvíz és a felszíni víz közötti vízforgalom általában egy dekádon belül lezajlik, ezért elegendő a megelőző dekád végjellemzőit és a vizsgált dekád adatait figyelembe venni. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a belvízi jelenségek kialakulását elsősorban a rövid idejű hidrometeorológiai események befolyásolják, a belvízi előrejelzést tehát rövid időtávra, a meteorológiai előrejelzések függvényében célszerű kialakítani. Ennek megbízható időelőnye jelenleg 7—10 nap. Mivel a keletkező belvíz nagyságát emberi beavatkozások is befolyásolják, e zavaró hatás kiküszöbölésére — az elöntés nagysága helyett — az elvezetendő és a tározott vízmennyiség összegét javasolta előrejelezni, melyből a várható elöntések mértékét az emberi beavatkozások hatékonyságának figyelembevételével lehetne megállapítani. A továbbiakban az előadás a megoldandó hidrometriai feladatokat vettette fel. így a talaj átnedvesedési folyamatának, valamint a talajfelszín és a talajvíz közötti vízmozgások figyelemmel kisérését a talaj roncsolásáa nélkül, a felszíni elöntések és a túlnedvesedések nagyságának gyors meghatározását stb. Fehér Ferenc (VITUKI) a belvízelőrejelzés lehetőségeit taglalta, megállapítva, hogy a determinisztikus hidrológiai modellek alkalmazásánál általában a számszerűsítés a fő probléma, vagy a túlzottan nagy számítógépi igény, a regressziós modellek pedig az emberileg befolyásolt folyamatok miatt csak korlátozottan alkalmazhatók. A VITUKI-ban a két fő lehetőségből egyaránt merítve, egy vegyes módszer kidolgozásán munkálkodnak. Adatbázisul a VIZIG-ek által összeállított belvízi dekádjelentéseket használják fel. A már korábban kidolgozott EXPRE modellt továbbfejlesztették, lényegesen egyszerűbbé tették, s megvizsgálták a belvizet kiváltó elmek és a belvízi jelelmzők többváltozós kapcsolatát. Előrejelezni a belvíztömeget, illetve a belvízi elöntésben bekövetkező növekményt kívánják. Az előadó a belvízi előrejelzés egyik alapvető nehézségének azt tartja, hogy nem ismerjük eléggé a talaj átnedvesedési folyamatot. A hiányosságok csökkentésére a VITUKI-ban javaslatot dolgoztak ki a belvízi dekádjelentések megújítására. Az előadó végül a meteorológiai előrejelzés fontosságát hangsúlyozta, mondván, hogy addig nem lehet konkrét belvízelőrejelzést adni, amíg a meteorológiai előrejelzés nem jó, csupán feltételes előrejelzés lehetséges. Az elhangzott előadásokat — felkért hozzászólóként — Pusztai Pál az OVH Vízrendezési Osztályának vezetője értékelte és egészítette ki. Megállapította, hogy az árvízi előrejelzés jóval előbb jár, mint a belvízi, de remélhetőleg ezek után a belvízi előrejelzés is megfelelő hangsúlyt fog kapni a vízügyi szolgálatban. Felhívta a figyelmet a belvíz fogalmának korszerű értelmezésére, ti. arra, hogy nemcsak a felszínen, hanem a talajban jelentkező vizet is belvíznek tekintjük, s a belvíz nem feltétlenül káros víz. Az előrejelzési vizsgálatokra rátérve alapvetőnek tartotta annak eldöntését, hogy mit akarunk, illetve mit kell előrejelezni: a legnagyobb elöntést, a legnagyobb lefolyást, magát a belvízi jelenséget, a belvíz tömegét, a belvíz területi megoszlását, vagy egyéb paramétereket? Fontos volna — amiről az előadók nem tettek említést — a belvízi elöntés tartósságának előrejelzése, de ismerni kellene a túlnedvesedett terület kiterjedését is. A hozzászóló megállapította, hogy a bemutatott módszerek mindegyike vízháztartási megfontolásokon nyugszik, s ebben az irányban — fizkai alapokon — fejlődhet tovább. A továbbfejlesztésnél szem előtt kell tartani, hogy az előrejelzés minél jobban segítse elő az optimális védelmi stratégia kialakítását, vagyis végeredményben azt, hogy a károk és a védekezés költségeinek összege minimális lehessen. A hozzászóló véleménye szerint a meteorológiai előrejelzés hiányosságai nem tragikusak, mert a belvízelőrejelzés időpontjában számos elem már ismert, csak a folyamat utolsó elemét kell meteorológiai előrejelzésből venni. Végezetül arra kérte a VITUKI-t, hogy a tanácskozás tapasztalatait, de a máshol folyó kutatások eredményeit is, próbálják hasznosítani, saját modelljükbe beépíteni. Dr. Pálfai Imre 41