Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK, ISMERTETÉSEK, HÍREK - Dr. Dobos Irma: Környezetvédelmi Szakmai Napok (Budapest, 1982. szeptember 22-23.)

vitatását tűzte ki. Elsőként az 1972-ben Stockholmban megrendezett világkonferenciáról emlékezett meg, amely egy nagy környezetvédelmi akció elindítását jelentette ugyan, de a világgazdasági válság miatt a feladatok vég-) rehajtása megtorpant. Ez azután felszínre hozott olyan nézeteket, hogy pl. a fejlődés nem engedi meg a fokozott környezetvédelmet, vagy megoldásához jelentős anyagi bázis szükséges, míg mások azt a nézetet vallják, hogy elegendő az előírásokat betartani, és már akkor is sokat tettünk környezetünk védelmében. A társadalomra háruló feladatok azért is olyan súlyosak, mivel az előrejelzés szerint — amennyiben semmit nem teszünk a környezet védelme érdekében, úgy még békés időszak esetén is — 2000-re olyan lesz Földünk, mintha háború söpört volna végig rajta. Az elmúlt 10 év alatt hazánk sem dicsekedhet sok eredménnyel. Általában a környezetvédelem fontossága nem aktivizál, inkább közönyösséggel találja magát szemben. Annak ellenére, hogy az állami és társadalmi szervek rendkívül sokat tesznek az ismeretek széles körű terjesztésében, ezek jórésze nem, vagy alig válik cselekvéssé. A konferencia célja éppen ezért a környezetvédelem összefüggéseinek elemzése, főként a szenynyező tényezők ártalmatlanításával, illetve hasznosításának megoldása révén. A VI. ötéves terv környezetvédelmi programja Gonda György (OKTH) államtitkár szavai szerint minimális, éppen ezért végre is lehet hajtani. Eszerint a jelenlegi állapot további romlását meg kell akadályozni, a kritikus helyek felszámolását pedig gyorsítani kell. Jelen1 leg a levegő tisztaságának védelme érdekében igen sok a tennivaló. Súlyos és egyre fokozódó károkat a közlekedés, azon belül az autóbuszforgalom okoz. Emellett nem kisebb gond a toxikus hulladék tárolása és megsemmisítése. A zajártalom csökkentése érdekében mindeddig csak irodai szinten történik valami. Jellemző viszont, hogy pl. Budapesten a lakások 27%-a, országosan 17%-á elviselhetetlenül zajos. Kapolyi László (IM) államtitkár előadásából kitűnt, hogy az ipar aktív környezetvédelmen alapszik, és főként a levegő és a víz védelmére, valamint a szilárd hulladék káros hatásának megakadályozására helyezi a hangsúlyt. Hosszú ideig komoly nehézséget jelentett a bauxit feldolgozásakor visszamaradó vörösiszap tárolása. Ez ma már nem gond, hiszen az építőanyagipar teljes egészében hasznosítja. Nem megoldott viszont a kohászatban az elavult technológia miatt a füst-* gáz tisztítása. Az ipari víz felhasználása a villamosenergia-iparban növekedett leginkább, de megnyugtatóan javult a felhasznált víz mechanikai, biológiai és kémiai kezelése, mivel ez ma már az összes kibocsátott víz 84%-át érinti: A mezőgazdaság időszerű környezetvédelmi feladatai közül Soós Gábor (MÉM) államtitkár a növényvédőszerek szakszerű tárolását és a vízrendezés megoldását emelte ki. A termőföld védelme indokolja minden művelési ágban a technológiai fegyelem betartását, a változtatások kizárását és az új környezetvédő technológia támogatását. Miután az erdő pozitív védelmet biztosít, ezért az erdőterület és összetételének növelését központi feladatnak kell tekinteni. Ezek mellett úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen lesz a hatósági fegyelmezési eszközök hatékonyabb alkalmazása is. A településrendezők és -tervezők elsősorban a környezetszennyezés megelőzésében tehetnek és tesznek sokat, mondotta Jantner Antal (ÉVM) miniszterhelyettes. Már a tervezéskor különös figyelmet kell fordítani a zajártalom és a légszennyeződés elkerülésére, amelynek egyik módja pl. a forgalom-elterelés. A zajszint lényegesen csökkenthető, ha az új lakótelepek magas, sima falfelületeit — akár még utólag is — díszítő-elemekkel megtörik. A települések köztisztasága általában kedvezően alakult, és míg 1975-ben a lakások 40,2%-át, addig 1980-ban már 50,9%-át vonták be a rendszeres szemétgyűjtésbe. Nem kielégítő mértékben ugyan, de állandóan nő a parkok területe is. A plenáris ülést a három szekció másfél napos programja követte. Az ipari szekcióban 19, a mezőgazdaságiban 17 és a kommunálisban 18 előadás hangzott el. Az előadások a környezetszenyezés okát és a környezetvédelem számos lehetőségét tárták fel. A legtöbb előadó az ipari és a mezőgazdasági termelés folyamán keletkezett toxikus és hasznos hulladék kezelésével, elhelyezésével és hasznosításával foglalkozott. Az országos felmérés bizonyítja, hogy 1980-ban mintegy 14 millió m

3 folyékony települési, 19,5 millió tonna ipari, 20 millió tonna mezőgazdasági hulladék és 42 millió tonna hígtrágya keletkezett. Ez a mennyiség évente mintegy 90 millió tonna, így az egy lakosra eső hulladék 9 tonna. A hulladékok közül elsősorban a veszélyes hulladékok helytelen kezelése és elhelyezése idéz elő súlyos környezetszenyezést és egészségkárosodást. A káros hatások megelőzése érdekében 1981-ben a Minisztertanács rendeletet adott ki a veszélyes hulladékok keletkezésének és ártalmatlanításának ellenőrzéséről, amelyet meg kell előznie a veszélyessé minősítésnek és osztályba sorolásnak. Ezt a feladatot a Környezetvédelmi és az Országos Közegészségügyi Intézet közösen végzi. A környezetvédelmi tevékenység — sokrétűsége elle1 nére — minden esetben az embert helyezi a védelem középpontjába. A munka és a táplálkozás során — amelyhez az ivóvíz is tartozik — valósul meg leginkább az ember és környezete közötti kapcsolat. A biológiailag hatékony hasznos vagy káros anyagok nemcsak az élelmiszerek útján kerülhetnek felvételre, hanem légzéssel, illetve még bőrön keresztül is. Ismeretes, hogy a világ élelmiszer-termelését a műtrágyázás mintegy 25%-kal növelte. A nitrogén műtrágyák termelése 6 évenként megkétszereződik ugyan, de a felhasznált mennyiség 13—80%-a a talajvízbe vagy felszíni vízfolyásba kerül. Az állattenyésztés révén ugyancsak jelentős mennyiségű nitrogén jut a talajba és onnan az ivóvízbe. Növeli a talaj és a víz nitrogén készletét a gépkocsiforgalom is. Különösen nagy gépkocsiparkkal rendelkező országokban évente és hektáronként több mint 20 kg nitrátnak megfelelő nitrogén kerül a gép-' kocsikból a talajba. Vizsgálatok igazolják, hogy a nitrogént tartalmazó vegyületek (nitrit, nitrát, aminovegyületek) toxikus hatású és rákkeltő vegyületekké alakulhatnak. Az ivóvíz nitrit és nitrát tartalma hazai megfigyelések szerint az emésztőrendszer rosszindulatú daganatait eredményezhetik. A főzelékfélék nitrátja csecsemőknél és kisgyermekeknél közvetlen toxikus veszélyt jelent különösen akkor, ha az ivóvíz is nagy nitrát tartalmú. A rákkeltő anyagok mennyiségét még növelheti a levegő nitrogénoxidokkal való szenyezettsége is (Bíró Gy.—Cielevszky V.—Gaál O.). A nitrogén és vegyületeinek káros hatását azért hangsúlyoztuk itt ki, mivel ehhez szorosan illeszkedik Szlabóczky Pál „Talajvizek nitrátosodásának okai és csökkentési lehetőségei" c. sokoldalú és részletes elem-l zést tartalmazó előadása, amellyel a vízellátás egyik legsúlyosabb és megoldásra váró feladatára kivánt rámutatni. A szerző vizsgálatát a borsodi vízműkutakon végezte, és megállapította, hogy az ivóvíz-szennyezésnek itt 3 fő forrása van. Az iparból, a mezőgazdaságból és a településből származók közül a legnagyobb mennyiségben a települési hulladék 20—30%-kal, a műtrágyázás 60—80%-kal vehet részt a víz nitrát szennye-! zésében. Számítások szerint a települési hulladékból származó szerves eredetű nitrát évenként elérheti a 100—400 mg/l mennyiségű beszivárgást, míg a műtrágyából származó nitrát mennyisége 75—265 mg,/l lehet. Ez a kétirányú vízszennyezés meghaladja a 20 mg/1 megengedhető határértéket, így az ivóvíz szennyezett volta kétségtelen. A részletes vizsgálatok még arra is fényt derítettek, hogy az oxidatív talajvizű mezőben a nitrát, reduktív közegben viszont főként nagyobb vas- és mangántartalommal az ammónia dúsul fel. A talajvíz rendkívül nagymértékű nitrátosodásának megszüntetésére aligha lehet gondolni, de műszaki beavatkozással esetleg a folyamat csökkenthető vagy megállítható. Ilyen lenne a nitráttartalmú műtrágyázás viszszaszorítása, illetve csapadékos hónapban (márciusban) való alkalmazása. Megoldást jelentene még a meglevő vízműterületeken a talajvíz alatti rétegvizek feltárása, kis nitráttartalmú felszíni víz közelsége esetén talajvízdúsítással már a rétegben elvégezhető hígítás, a községekben pedig a szennyvíz-szikkasztók felszámolása. Na53