Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Oswaldné Bárány Irén: Vízkutató fúrások rétegsorainak alapgyűjteménye a Magyar Állami Földtani Intézetben

mányos geológiai szempontból fontos mélyfúrások kőzetanyagát összegyűjthesse." Az 1913—1916. években 241 helyről származó 541 fúrás anyagát rendezték és dolgozták fel. Az Alföld földtani viszonyainak kutatása — miután erről a területről volt ismert a legtöbb fúrás — előtérbe került. 1927-ben Sümeghy J. írja, hogy „nagy súlyt helyeztem a mélyfúrási adatok összegyűjtésére". 1930ban az Intézet új ügyrendje értelmében megalakult László G. vezetésével a Hidrogeológiai Osztály, majd 1932-ben átszervezés után Hidrológiai és Fúrási Osztály lett, Schmidt E. R. osztályvezetővel. Az Intézethez beküldött artézi kutak fúrásmintáit most már folyamatosan és visszamenőleg is feldolgozza. Ez évben 43 dunántúli és 230 alföldi fúrás anyagát írták le. A feldolgozásból kitűnt, hogy a fúróvállalatoktól és a magánosoktól beküldött fúrási minták igen nagy része teljesen megbízhatatlan és 1933-lban kb. 6500-ra tehető alföldi artézi kút közül csak kb. 3000 fúrásról van valamennyire megbízható feljegyzés és mindössze 450 db fúrás mintaanyaga van meg az Intézetben. Az artézi kutakra vonatkozó vízügyi rendelkezések hiányosságai miatt csak utólag tudnak a szakemberek kutakra vonatkozó adatokat összegyűjteni. 1932-ben Baranya és Somogy megye anyagát sikerült 92 artézi kút adataival kiegészíteni. 1933-ban, ifj. Lóczu L.-nak, a Földtani Intézet igazgatójának előterjesztésére kiadták a 23 963/ 1933. F. M. rendeletet, amely kötelezően kimondja, hogy minden artézi kút fúrásához a Földtani Intézet véleményét ki kell kérni. A Hidrológiai Osztály kiépítette az artézi kutak engedélyezése körüli szakvéleményező munkásságát. A vízügyi hatóságokkal való együttműködésének eredményeként az ország vízvagyonát indokolatlanul pazarló engedélynélküli fúrások száma csökkenőben volt. A régen, engedély nélkül fúrott artézi kutak adatainak begyűjtése szintén folyamatosan történt. Schmidt E. R., ki a Békésvármegye új artézi kútkataszterét készítette a térképezési munkával egyidejűleg, megállapította, hogy a fúrások közül kb. 60% nem volt bejelentve. Az 1943. Évi Jelentés szerint, a Hidrológiai Osztály Horusitzky F. vezetése alatt, az Intézet legnagyobb ügyforgalmú osztálya volt. Folyik az artézi kutak rendszeres nyilvántartásba vétele és a beérkezett fúrásmintáknak elhelyezése a vízjogi eljárások és a vízellátási kérdésekkel kapcsolatos szakvélemények készítése. A második világháború eseményei idejében ez a fejlődés teljesen megszakadt. 1947-ben Balogh K. vezetése alatt álló osztályban emelkedett a szakvéleményt kérők száma. Az F. M. véleményezésre küldi a vízügyi törvény további módosításának előterjesztését, majd 1948-iban Sümeghy J. áll az osztály élén. Ekkor már 234 fúrás mélyítésére kérnek szakvéleményt az egyéb ügyeken kívül. 1949-ben Szalai T. igazgató az alábbiakat írja az Évi Jelentésben: „Az országépítéssel kapcsolatban megnövekedett vízszükséglet kielégítését számos vízügyi szakvéleménnyel támogattuk." 1950-ben a Vízügyi Osztály hatósági kútengedélyezéseken és a vízügyi nyilvántartás vezetésén kívül a Mélyfúrási Laboratóriummal karöltve összeszedte az Intézetben fellelhető fúrások mintaanyagát. A Mélyfúrási Laboratórium ebben az évben 664 db főleg vízfúrás anyagát is feldolgozta. 1950-ben Schmidt E. R. osztályvezető vezetésével a szakvélemények száma már 1000 fölé emelkedett, 44 db 1:25 000 méretarányú térképlap területén ellenőrizték és kiegészítették az artézi kutak adatait. Ugyanekkor egy ivó-, ipari- és gyógyvizek hasznosításának megjavítását célzó rendelet kidolgozásában is részt vett a Földtani Intézet. 1953-ban az Anyagfeldolgozó Osztály Előkészítő és Fúrásnyilvántartó csoportja 2516 fúrást dolgozott fel, aminek nagyrésze vízkutató fúrás volt. Ezekből készített rétegsorokat mind elhelyezték a már felállított rendszerbe, vagyis megyék szerint, s azon belül helységenként. 1954-ben a Vízügyi Osztály már majd kétezer szakvéleményt adott ki vízbeszerzések tárgyában, folytatta a fúrt kutak térképezését és ezek alapján vízföldtani térképek szerkesztését. 1952—1956 között síkvidéki területeken. 1957—59 között pedig a hegyvidékeken folytak adatgyűjtő, illetve térképező munkák. 1962-ben pedig megjelent a munkák összegezéseként Magyar-1 ország Vízföldtani Atlasza. 1957-ig az Intézet Vízföldtani Osztálya egyedül látta el a vízföldtani szakvéleményező szolgálatot az országban. 1957-től azonban csak a nagyobb tanulmányokat igénylő vízföldtani szakvélemények adásával foglalkozott, mint pl. városok vízellátása, gyógy- és hévízfeltárások, öntözővíz feltárása. Ezt a munkát 1965 márciusig folytatta, s ezzel egyidőben az Intézet Vízföldtani Osztálya is megszűnt, majd 1966 nyarától Víz- és Építésföldtani Osztály néven működött Láng G. vezetésével, más jellegű feladatok ellátására. 1954-ben megalakult az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), mely az általa kiadott utasításban foglalkozott a mélyfúrású kutak létesítésére vonatkozó vízjogi eljárás szabályozásával, majd az 1955-ben megjelent kiegészítő rendelet segítségével, a Beruházási Bank bevonásával, igyekszik gátat vetni a vízjogi engedély nélküli mélyfúrások kivitelezésének. 1957-től az OVF Országos Vízkutató és Fúró Vállalatának Vízföldtani Osztálya látja el a szakvéleményező szolgálatot. 1960-ban OVF utasítás jelent meg, mely a fúrt kutak vízjogi engedélyezési eljárási szabályait állapította meg. Ez a rendelet már előírja, hogy az OVIFUV Vízföldtani Osztálya, illetve Földtani Szolgálata készíti el a mintaanyag feldolgozása után a Vízföldtani Naplót. Közben elkezdték az ország összes fúrt kútja adatainak összegyűjtését, elsősorban a Földtani Intézet Vízföldtani Osztályáról, továbbá a Vízügyi Igazgatóságoktól, a magán fúrómesterektől és a tanácsoktól. Urbancsek J. vezetésével folynak a munkák, aki ezt írja: „... feltétlen időszerűvé vált egy olyan országos felmérést végrehajtani, amely arra hivatott, hogy az ország legkülönbözőbb helyén fellelhető vízfeltáró fúrásokra vonatkozó adatokat egységes szempontok szerint összegyűjtse és a kutak helyét térképezze." A munkák során minden egyes fúrt kutat felkerestek és a kúthelyeket 1:50 000-es térképlapon ábrázolták. Minden kútról 70 rovatos űrlapot kellett lehetőség szerint kitölteni. A kataszterező munka 1961. decem-t bérig tartott. Eddig az országban 34 302 artézi kút létesült. Az adatokat 41 rovatra szűkítve 1963-ban megjelent az első Magyarország Mélyfúrású Kútjainak Katasztere c. kiadvány, amelyet követte a többi, három évenként, 1980-ban a X. kötet jelent meg, ami szerint a kötet kiadásáig 58 564 fúrt kút létesült. A Magyar Állami Földtani Intézet Adattára az Intézet 1965-ig működő Víziföldtani Osztályának tekintélyes alapgyűjteményét (vízföldtani fúrásokra vonatkozó ere-t deti engedélyek, kérdőívek, leírások, levelek, szakvélemények stb.) átvette és azt változatlan rendszerben megyénként, azonbelül helységenként tárolja. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság, illetve jogutódjának az Országos Vízügyi Hivatalhoz tartozó VITUKI Vízrajzi Intézete a vízföldtani naplókat az Intézet Adattárának azóta is rendszeresen megküldi. Ezzel biztosítható, hogy a régi nagy vízföldtani gyűjtemény az újabb adatokkal kiegészülve a vízföldtani kutatás számára rendelkezésre álljon. IRODALOM [1] A MFKI, illetve a MAFI Évi Jelentései az 1882—1967. évekről. [2] Dobos I.: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása. Magyarország Mélyfúrású Kútjainak Katasztere X. kötet, 1981. 97—108. [3] Schmidt E. R.: A vízföldtani kutatások 9 évtizede a M. Ali. Földtani Intézetben. Hidrológiai Közlöny, 44. 4. 1964. 173—176. [4] Urbancsek J.: Az artézikútfúrás történeti áttekintése. A fúrt kutak létesítésével foglalkozó jogszabályok. Az artézikút adatok begyűjtésének régebbi és mai lehetősége. Az országos artézikút kataszter elkészítése. Magyarország Mélyfúrású Kútjainak Katasztere, I. kötet. Az OVF kiadása, Bp. 1963. 7—13. 12