Hidrológiai tájékoztató, 1982

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Andrikovics Sándor: XXIII. Hidrobiológus Napok

egyéni befizetés alapján, illetve a tőkés országokba irányuló tanulmányutaknál egyéni valutakeretük terhére utaztak. A munkából mind a szakosztályok (108 fő), mind a területi szervezetek kivették részüket (50 fő) (2. táblázat). A kiutazók sok esetben előadásokat is tartottak. A felkért előadók témaköreinek változatosságát érzékelteti a 3. táblázatban összefoglalt előadások címe. Az egyéni kiutazások zöme tudományos konferenciákon való részvételre irányult (62 fő), szocialista (43 fő), illetve nem szocialista országokban (19 fő) rendezett konferenciák esetén egyaránt (4. táblázat). Egyéb célú kiküldetésekre (10 fő) társegyesületi koordinációs értekezleten, illetve egyéni tanulmányúton való részvétel céljából került sor. Az egyéni kiutazók 11 országban átlagosan 4,83 napot töltöttek. , A beutazók, hasonlóan a magyar kiutazókhoz, egyéni és csoportos utakon látogattak Magyarországra (5. táblázat). A tanulmányozott témák a vízügy és egyes kapcsolódó tudományok területét érintették, A nagy számú előadó által megtartott előadások címe tükrözi a Magyarországon érdeklődésre számot tartó külföldön művelt tudományos munkát (6. táblázat). A 17 országból egyéni beutazóként érkezők zöme konferencián vett részt (90 fő), az egyéb beutazások célja egyéni tanulmányút, vagy az egyesületek közötti kapcsolatok kialakítását, fejlesztését céltozta (7. táblázat). Dr. Csekő Géza az MHT Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának titkára i XXIII. HIDROBIOLÓGUS NAPOK (Az 1980—1981. évi hazai hidrobiológiái kutatások) Tihany, 1981. október 1—3. A magyar hidrobiológusok hagyományos nagyrendezvényén az 1981. évben 104 résztvevő előtt 44 előadás hangzott el vagy került bemutatásra. Tekintettel a bejelentett előadások nagy számára a Hidrobiológus Napok Rendező Bizottsága bevezete a külföldi rendezvényeken már jól bevált poszteres előadási formát. Ezáltal lehetővé vált, hogy a hallgatóság valóban a hazai hidrobiológia szinte teljes keresztmetszetéből kapjon áttekintést. Az előadássorozatot elnökünk dr. Hortobágyi Tibor nyitotta meg, majd a tihanyi Biológiai Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese, dr. Máté Ferenc üdvözölte az egybegyűlteket. Az előadások tartalmi kivonatait a dr. Bíró Péter által gondosan szerkesztett kiadvány tartalmazta, melyet a résztvevők a rendezvény kezdete előtt kézhez kaptak. A szakmai program kezdetén értékes tájékoztatók hangzottak el a kisvízgyűjtők átfogó hidrobiológiái kutatásáról, az ivóvízrendszerekben kialakuló élőbevona-í tok vizsgálatáról, a gyomirtószerek az algák szaporodására és oxigéntermelésére gyakorolt hatásáról, a mikrofauna és ionösszetétel kapcsolatáról, valamint a különböző vízminőségi területek kialakulásáról a Fertő magyar medencéjében. Ezekután a vízminőség fogalomrendszerénék új megközelítéséről hangzott el nagy érdeklődést kiváltó előadás. A szerzők kimutatták, hogy a Felföldy Lajos által kidolgozott, és a gyakorlati vízminősítésben ma már széles körűen használt négyes mutatócsoport (halobitás, trofitás, szaprobitás, toxicitás) egyfelől túl szűk értelmezési lehetőséget biztosít, másfelől nem „egyenrangú állapotjelzőket" fog egy csoportba, ezáltal nem mindig elegendő az egyes vízterek élővilága közötti természetes eltérések magyarázatára. Az előadás szerzői a Felföldy-féle rendszert kiegészítve és továbbfejlesztve többek között a hidrofizikai tényezőket is magába foglaló, új mutatórendszert dolgoztak ki. Az ezután következő 3 előadás • a potamobiológia tárgykörébe tartozott. A Duna fő és mellékágának öszszehasonlítása kapcsán megtudhattuk, hogy alacsony vízállásnál mellékágban az addig áramló víztömeg állóvíz-jellegűvé válik. A fokozódó biológiai aktivitás következtében horizontális eltérések alakulnak ki a mellékág hosszában, a mélyebb mederszakaszon pedig kifejezett vertikális rétegzettség jön létre. A Dunában élő Crustacea fauna folyóvizekben még kevéssé ismert, fajonként, sőt stádiumonként is eltérő, vertikális rétegzettséget mutat. A következő előadásból értesülhettünk, hogy a bükkhegységi Szalajka patak különböző élőhelyei fölé helyezett Illies-féle fóliasátrakból gazdag vízirovaranyag került elő, melynek feldolgozása már részben megtörtént, és módszertani, valamint ökológiai tekintetben máris több eredményt adott. A Velencei-tóval 1981-ben mindössze két előadás foglalkozott. A Velenced-tó planktonikusan eutrofizálódott víztereire kis fitoplankton, fitotekton és zootekton diverzitás és egyenletesség a jellemző, a fitoplankton egyedszámának növekedése a zootekton egyedszámának növekedését vonja maga után, ugyanis a planktonalgák nagy száma miatt kedvezőtlenné váló fényviszonyok a bevonatban az autotrof szervezeteket háttérbe szorítják. A Velencei-tó nyugati részén elterülő úszólápvilág tanulmányozása kapcsán általánosítható tapasztalatokkal foglalkozott a következő előadás. Megállapításai szerint az úszóláp-szukcesszió alapvető stádiumai, a lebegő gyepképződés, majd a tulajdonképpeni úszóláp kialakulása. Az esti órákban került sor a poszterek bemutatására. A tetszetős kivitelben elkészített, gazdagon illusztrált „faliújságok" értékes hidrobiológiái információkat szolgáltattak. Ekkor a hallgatóság már érdeklődő csoportokra oszlott, melyek középpontjában a szerzők álltak, akik szorgalmasan válaszoltak a felmerülő kérésekre. A posztereken bemutatott előadások a sekély tavak víz üledékhatárán levő tápanyag nitrogén és foszfor gradiensekkel, a P, N, és globálsugárzás oxigénháztartásra kifejtett hatásával, a tápanyag P és N kompartmenek napi és szezonális változásaival foglalkoztak. A fertői makrofauna társulások diverzitás és clustenanalízise több új, a primer adathalmazból közvetlenül le nem vonható következtetésre vezetett. A Gerje-Perje vízgyűjtő területén végzett sorozatos hidrobiológiái vizsgálatok néhány eredményét is poszteren tárták elénk. A tanácskozás második napján a balatoni fitoplankton szezonális változási tendenciáiról, a Cyclops vicinus és a Daphnia cuculata táplálkozásáról, valamint a Cyclops vicinus egyedfejlődéséről hallottunk előadásokat. A foszforterhelés és az eutrofizálódás kapcsolata a Balatonban azt mutatta, hogy az elsődleges termelés Kenesétől Keszthely felé monoton növekszik. Az elsődleges termelés kb. a Szigligetnek megfelelő foszfor terhelési szintig a terheléssel egyenes arányban nő, majd telítési görbe szerint változik. A fitoplankton ortofoszfát felvételének vizsgálata P—32 módszerrel pedig azt sugallja, hogy tavunkban a valóságos ortofoszfát koncentráció lényegében kisebb, mint a vízkémiában általánosan elterjedt molibdenátos módszerrel kapott érték. Az üledék foszfor-visszatartásáról szóló előadás hasznosan egészítette ki az előzőeket. 28