Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Papp Zoltán: A Zámolyi forrás rekonstrukciós vizsgálata

1. ábra: A Zámolyi források környékének földrajzi, földtani és hegységszerkezeti vázlata fd = födolomit (felsőtriász), d — dolomit (triász), m - mészkő (triász és eocén). 1. feltételezett törés, 2. főbb törés, 3. mezozóos képződmények valószínű felszínalatti határa. északkeletre, illetőleg délnyugatra húzódó, ellentett lejtésű vető mentén lezökkent blokk középvonalában helyezkedik el. A 4., 5. és 6. jelzésű források vonalában egy kisebb, helyi vető tételezhető fel. (2. ábra). A Zámolyi forráscsoport vízföldtana A karsztvíz a középső-felsőtriász képződmények nagy vastagsága és a vízrekesztő fekü mélysége miatt lényegében mélykarsztvíz. Az egész hegységvonulat e mélykarsztvízrendszer vízgyűjtőterülete, amely csak a zámolyi hegységperemi forrásokon, valamint a Tata környéki forrásokon át ad, illetve adott le vizet. A hegység karsztvize részben a Móri-árok, részben az északnyugati peremsáv barnakőszénbányái felé áramlik. A karsztvíz egy része az eocén és a pannóniai rétegvizek táplálására fordítódik, így a térség rétegvizeinek nagyobb része nyomás alatt áll. A hidrosztatikai nyomást a Vértes utánpótlódó karsztvize biztosítja. A Keilhack-féle forrásosztályozás szerint a Zámolyi forráscsoport az ún. túlfolyó típusú források közé sorolható. Ezt igazolja a forrás 1000—1500 1/p-es maximális leadott vízhozama, amely nincs arányban a 160 km

2 nagyságú vízgyűjtőterülettel. A forráscsoport tehát mint természetes túlfolyó működött, időszakos jellege is az előbbi feltételezést erősíti meg. Ha a karsztvízszín a források küszöbszintje fölé emelkedett, a források működtek, ellenkező esetben működésük szünetelt. A források újraindulásának hosszabb csapadékos időszak volt a feltétele, mivel a karsztvíz-rezervoárba lejutó vízmennyiségnek először telítenie kellett a száraz időszakban beállt karsztvízszín és a források küszöbszintje között leürült tárolóteret. Következésképpen, a források működése, vagy elapadása nem a rövid, hanem a hosszabb időszakra jellemző csapadékmennyiséggel állt kapcsolatban, tehát a lehullott csapadék mennyiségére a források hosszabb idő elteltével reagáltak. A VITUKI által kiadott, a depresszionált karsztvízszint 1980. jan. 1-i állapotát rögzítő térkép szerint a karsztvízszint a források térségében eredetileg 155 mBf. volt. Ez az adat összhangban van a források fakadási szintjével (155—160 mBf.). A bányászati vízkiemelések (Oroszlány, Kincsesbánya, Tatabánya) hatására a karsztvíz szintje a források, környékén jelenleg 125 mBf. körüli (kb. 30—35-re a felszín alatt). A források legnagyobb mért hozamára 1476 1/p-et (1956. szeptember 9.), legkisebb hozamára 0 értéket (1951. június 12.) ad meg a Kessler-féle Országos Forrásnyilvántartás (1959). helyszínrajza (Gedeon T. után) 1. erősen buzgó. 2. gyenge forrás feltörés. A Zámolyi forráscsoportra vonatkozó, vagy azzal közvetett kapcsolatban álló helytörténeti adatok A Zámolyi forrásokra vonatkozó — valószínűleg legrégebbi — feljegyzés a Fejérvármegyei és Székesfehérvár városi Történelmi és Régészeti Egylet Évkönyv (1893) 47. oldalán található (Bukovszky György kutatásai nyomán): „ ... Erzsébet 1440-ben az adományozást megújítja Rozgonyi Jánosnak, id. Rozgonyi István fiának ... egy malom, melyek Csákberényhez és Zámolyhoz tartoznak, Pátka az ottlevő nagy halastóval..." A feljegyzés szerint a Zámolyi forráscsoport nagymennyiségben felszínre törő vizét már a kora középkortól kezdődően malom meghajtására használták. A A környék földrajzi nevei — Forráspuszta, Magyarforrás, Forrás-hegység — szintén arra utalnak, hogy a térség régóta forrásos területként volt ismert. A források elapadására, illetőleg működésére vonatkozó, vagy azzal kapcsolatba hozható feljegyzések — amelyek a Fejér vármegye története c. összeállítás V. kötetének 540—542. oldalain találhatók —, az 1755— 1881. évek közötti időszakról nyújtanak ismereteket. Mivel a szóban forgó feljegyzések Gedeon T. tanulmányában (Hidrológiai Közlöny, 1931) — német nyelven — szerepelnek, csak annyit jegyzünk meg, hof*Y az 1755^től 1880-ig eltelt időtartam alatt 15 változásHki-