Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Horváthné Ambrus Erzsébet: Közműalagút-közműfolyosó rendszerű közműépítés előkészítése Kaposváron

A vízügyi kutatások jelentős résre megalapozza az A) alatt ismertetett környezetvédelmi kutatásokat, több téma pedig része annak. A kutatási témák többségére a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközponttal ötéves szerződést kötöttek. A vízügyi kutatásokban a már említett intézmények mellett részt vesz több kutatóintézet és egyetem. A Balaton vízügyi kutatására és a műszaki fejlesztésre — nem számolva a beruházási költségeket — a VI. ötéves terv időszakában közel 45 millió Ft-ot terveznek felhasználni. Az ismertetés nem teljes, hiányzik belőle a Balatonnal foglalkozó azon intézmények tervei, amelyek nem részei a környezetvédelmi kutatási programnak és a vízügyi kutatásoknak. IRODALOM 1. OKTH: A Balaton regionális környezetvédelmi kutatási programja. 1981—1985. OKKFT A/12, program. 1980. 2. KDT VÍZIG: Balatoni kutatások és műszaki fejlesztések a VI. ötéves tervben, 1981. 3. OMFB: A Balaton-térség környezetvédelmi figyelő, adattároló és adatszolgáltató rendszere. Nysz.: 20—7703—T, 1980. Közműalagút—közműfolyosó rendszerű közműépítés előkészítése Kaposváron* HORVATHNÉ AMBRUS ERZSÉBET Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat, Kaposvár Kaposvár városban várhatóan a következő tervidőszakban épülő Kisgáti városrész részletes rendezési tervében a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet még nem döntött a közművesítés kialakításának módjáról. Kidolgozták mind a hagyományos, mind a közműalagút-közműfolyosó rendszerű közművesítés nyomvonaltervét és a két módszer építési költségeit hasonlították össze. Mivel-e rendezési terv korábban készült, mint ahogy a közműalagút-közműfolyosó- (KAF) rendszer hazai alkalmazása szélesebb körben elterjedt volna, feltétlenül szükséges a további tervkészítést megelőzően viszszatérni és újra gazdaságossági szempontok szerint öszszehasonlítani a hagyományos és új közművesítési módot. Az új összehasonlítást és értékelést megelőzően fontosnak tartjuk, hogy a nem kimondottan szakemberek számára is — akiknek a döntésben jelentős szerep jut — ismertessük a modern közművesítési módszert. A modern, új lakótelepek építése során egyre nagyobb igény a közművek korszerű, gyors kivitelezése. Ennek érdekében fejleszteni kellett az építési technológiákat és a fejlesztésnél fontos célkitűzés volt, hogy megteremtsék a mélyépítés iparosításának feltételeit. E feltételeknek megfelelő módszer — mellyel kapcsolatban már jól elemezhető külföldi és hazai tapasztalatok is vannak — a közműalagút-közműfolyosó rendszer, másként KAF. E rendszer lényege, hogy a lakótelep ellátásához szükséges víz, szennyvíz, eléktromos-, gáz-, távfűtés, távközlés vezetékeket egy közös alagútszelvénybe helyezzék el az egyes épületek közötti szakaszon, az épületek alatt pedig azok pinceterében vagy fogadószintjében kialakított közműfolyosóban legyenek beépítve. A KAF tervezéséhez kiadott műszaki előírás szerint. Három lényeges szerkezeti eleme van: a közműalagút, a közműfolyosó és az ügyeleti központ. A lakótelepek tervezése során — legalább a részletes rendezési terv készítésének időszakában dönteni kell a módszer alkalmazásának lehetőségéről. A KAF rendszer építésének jelenleg egyik legnagyobb akadálya az, hogy a gazdaságossági elemzéseknél csak az egyszeri beruházás költségét hasonlítják össze a hagyományos építési móddal készült, tehát külön nyomvonalon vezetett közművezetékek fektetési költségével. Emiatt nem domborodhat ki a korszerű közművesítés műszaki és gazdasági, valamint társadalompolitikai előnye. A gyakorlat ugyanis bebizonyította, hogy a közművezetékek hálózatában bekövetkező meghibásodásoknál nemcsak a megsérült cső környezetében válik szükségessé a föld kiemelése a javítás elvégzéséhez, majd annak visszatöltése, illetve a burko* Előadásként elhangzott az MHT Somogy megyei Területi Szervezete 1981. március 17-i kaposvári előadóülésén. lat felbontása és heyreállítása, hanem a felszíni forgalom számára is akadályt jelent a terelőutakon való haladás. A burkolatbontás és helyreállítás, a földkiemelés és visszatöltés, valamint a cső javításának költségeit az illetékes üzemeltető vállalat fedezi, de a forgalom eltereléséből adódó üzemanyagköltségek és időkiesések a lakosságot, illetve a vezetékeket üzemeltető vállalatoktól eltérő szektorba tartozó, különféle vállalatokat terhelik. Mivel a KAF rendszer gazdaságosságát egyes esetekben már az első beruházás költségénél is ki lehetett mutatni, ezért ha a felsorolt különféle veszteségeket összegezzük, és a hagyományos közművesítési módszer számlájára írjuk, akkor egyértelművé válik a KAF rendszerű közműépítés előnye. Az alagútban és folyosókban elhelyezett vezetékek javítása ugyanis a felszínen közlekedők zavarása, sőt tudomása nélkül elvégezhető, sokkal rövidebb időn belül. A közműalagütak és közműfolyosók építésének nemcsak a vezetékek meghibásodásakor jelentkeznek az előnyei, a hibaelhárítás kulturált módon való elvégzésével, hanem az alagutaknak és folyosóknak kiépítéséhez is lényegesen kevesebb élőmunka szükséges. Ugyanakkor az összes közművezeték egy-egy lakótelepen egyidőben építhető; de lehetőség van arra is, hogy egyes később létesítendő közművezetékek számára a helyet előre biztosítsák. Az alagút, illetve folyosó szelvényének megfelelő méretezésével biztosítható, hogy újabb szomszédos területek beépítésekor az igényelt közműkapacitás-növekedést csupán az adott vezetékek kicserélésével, illetve nagyobb átmérőjűek behelyezésével elégítsék ki. Rendkívüli előnyt jelent, hogy a hibahelyek szabadon láthatók, azonnal rögzíthetők, javíthatók. A KAF rendszer alkalmazásával az előközművesítés az egész lakótelepen megoldható. Az előnyök sorolásánál nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az alagutak, vagy a folyosókban levő csővezetékek, amelyek zömében acélanyagúak, kisebb korróziós károsodást szenvednek, mint a földbe fektetett vezetékek, még akkor is, hogyha azokat előre szigetelten szállítják, mert ma még igen gyakori eset a szigetelések megsérülése szállítás, rakodás közben. Valamennyi csővezeték szerelhető, javítható az időjárási viszonyoktól függetlenül, téli időszakban is. A döntés szempontjait szeretnénk elemezni, melyet részben az eddig megvalósult KAF-os rendszerek tanulmányozása alapján, részben a kiadott Műszaki Előírások (ME 130) (1—80; ME 130/2—80) alapján sorolok fel. — Előírás szerint minimum 500 lakás nagyságrendű lakótelepnél lehet alkalmazni. Biztosítani kell a lakások és létesítmények olyan elhelyezését, koncentrá16