Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Szepesfalvy Ákos: Nyomás alatti csatornázás - Üzemállapot vizsgálatok

0 5 [km] 1 , — 1 1 o 2 3 2. ábra. Q = 1000 m

3Jnap rácspont. A Rábából történő talajvízpótlás és talajvíz kitermelés együttes hatásaként előadódó talajvízszín változás 1. Vízkitermelés; 2. Folyő; 3. Talajvízszint-emelkedés cm-ben; 4. Talajvizszln-sülíyedés cm-ben Az adatok összeállításakor nem álltak rendelkezésre pontos adatok a függőleges vízforgalom, a folyó mederellenállás értékére, így a további vizsgálatok számított adataiból csak minőségi megállapításokat lehet tenni. A következő lépésben az előzőekben ismertetett alaphelyzetre szuperponálva a Rába folyóból a felszín alatti víztartóba szivárgó vízmennyiséget szimuláltam, melyből a különböző mértékű vízpótlások eredményeire lehet következtetni. A Rába mentén levő csomópontokon beadagolt vízhozamok 100—1000 m

3/ruap csomópontonként, értékek között változtak. Ennek a vizsgálatnak egyik fontos megállapítása, hogy a felszín alatti utánpótlódás mértékét tízszeresére növelve, a távolhatás csak közel másfélszeresére nőtt. Ebből következik, hogy csak a Rába folyóból történő talajvíz utánpótlódás a vizsgált területeknek csak egy részére hatna ki. Ezt az 1. ábrán is jól megfigyelhetjük. Többek között vizsgálatot végeztem a koncentrált talajvíz kitermelés hatásának megállapítására is. Ekkor 9 db egymás melletti rácsnégyzetből egyenként 30 l/sec vízhozamú vízkitermelést tételeztem fel. A szimulációt elvégeztem a folyóból történő különböző mértékű vízpótlással és anélkül is. Az 1000 m

3/nap csomópontonkénti folyóból a víztartó rétegbe történő beszivárgást feltételezve, az ez idő alatt kitermelt összesen kb. 2,8 millió m

3 víz hatását mutatja be a 2. ábra. A szimulációs vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a vizsgált terület felszín alatti víztartó rétegeiből jelentős mértékű vízkitermelést lehet folytatni, amelynek csak kismértékű talaj vízszín változás a következménye. A programok fejlesztése és összeállítása során nagyon sok segítséget kaptam dr. Ijjas István egyetemi docenstől és dr. Molnár György aspiránstól, amelyet itt is megköszönök. Nyomás alatti csatornázás Üzemállapot-vizsgálatok* SZEPESFALVY AKOS Üt- Vasúttervező Vállalat, Budapest Hazánkban az elkövetkező időszak feladatai közé tartozik a települések szennyvíz-elvezetésének nagyarányú kiépítése és fejlesztése. A mai napig szinte kizárólag hagyományos módon, gravitációsan oldották meg ezt a feladatot. Adódnak olyan terep-, talaj-, talajvíz- és települési viszonyok, amikor az imént említett gravitációs elvezetés megvalósítása műszaki és gazdasági akadályokba ütközik. Ilyen esetekre új megoldásokat kell ker resni, ennek alapján két eljárás alakult, a vákuumos és a nyomás alatti szennyvízelvezetés. A vákuumos elvezetés elve az, hogy a befogadónál levő vákuum alatt tartott tartályra kapcsolják a csőhálózatot. A csővezetékben szennyvíz és levegő kétfázisú elegye halad, amely a tartályba érkezéskor szétválik. A vákuum alatt levő tartályból a vizet vagy szivattyúval, vagy a vákuum megszüntetése után gravitációsan távolítják el, illetve a kompresszor szívásirányának megváltoztatásával nyomás alatti rendszerbe juttatják. A vezetékben a szennyvíz folyadékdugóként mozog, de szétterülésre hajlamos, ezért bizonyos távolságonként zsebszerű csapdát építenek be, amely a folyadékdugót ismét helyreállítja. A szennyvíz csapdárólcsapdára halad a rendszer végpontja felé. A gravitációs szennyvízgyűjtő és a szennyvíznyomó vezeték előnyeinek egyesítési gondolata az 1960-as évek * A MHT 1980. évi Diplomaterv Pályázatán főiskolai kategóriában I. díjat nyert diplomamunka kivonata. A diplomamunka az Ybl M. Építőipari Főiskola Közműépítési Tanszékén készült. második felében vetődött fel, melynek lényege, hogy az épületek szennyvíz-bekötővezetékébe visszacsapó szelepet építenek. Ez lehetővé teszi a nyomás alatti szennyvízvezetékre a rácsatlakozást, és megakadályozza a szennyvíz visszaáramlását a betáplálás megszűnte után. Ennek az elvezetési rendszernek két vállfaja ismeretes: — a kisnyomású rendszer, amelynél általában 15 m emelőmagasságú centrifugáiszivattyúkat alkalmaznak, ennek megfelelően területi kiterjedése viszonylag korlátozott, valamint — a nagynyomású rendszer, melynél rugalmasan működő pneumatikus átemelőket alkalmaznak, a szennyvíz továbbítása kb. 400 kPa nyomással történik, így kiterjedtebb hálózat kialakítását teszi lehetővé. Hazai alkalmazásra a kisnyomású rendszer látszik a legmegfelelőbbnek, mivel ennek ipari háttere biztosított. A csövek — melyek a legnagyobb tételt képviselik, és itt egyértelmű a műanyag csövek prioritása — hazai gyártása megoldott. A hazai gyártású szivattyúk közül a FLYGT és Országos Bányagépgyártó Vállalat kooperációjában készülő búvár rendszerű gépek tudják biztosítani az itt megkívánt rendkívüli üzembiztonságot. A tervezési előírások nem határozzák meg a napi szennyvízingadozást óráról-órára, csupán a maximumot adják meg, így szükség volt szennyvízelosztási görbe megszerkesztésére (1. ábra). Ehhez a MÉLYÉPTERV 29