Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Májerné Szlatkovszki Judit: Háziszemét és szennyíziszap együttes kezelése

vője meghaladja még az almostrágya tápértékét is. így alkalmazásával jelentős műtrágya- és szervestrágya megtakarítás érhető el. 4. Szagtalan, humuszszerű külső megjelenése miatt a mezőgazdaságban szívesebben fogadják, mint a szennyvíziszap más formáit. A komposztálásnak azt a fajtáját, amely gépi úton, rövid tartózkodási idő alatt képez a beadott anyagból komposztot, biotermikus stabilizációnak nevezzük. Az eljárás lényege: A szennyvíziszappal nedvesített háziszemét forgódobban való komposztálása és pasztőrözése, mely a saját szervesanyagtartalma lebontódására megy végbe. A folyamat kiindulási anyagai A háziszemét, melyre jellemző a nyáron 40%, télen 20% körüli nedvességtartalom, a mennyiség heti ingadozása, valamint a C/N viszonyszám. A szemétben levő nagyobb fa, vagy papír anyagokat a forgó dobban (biostabilizátorban) elhelyezkedő kések összeaprítják. A vashulladék, üveg- és egyéb anorganikus anyagok a komposztálási folyamat végén kirostálásra kerülnek, s így ártalmatlanítva már visszahelyezhetek akár a régi szemétlerakóhelyre is. Tapasztalati adatok alapján a szemét mintegy 25%-át az említett nem komposztálódó anyagok — a „zsid" — teszik ki. A keszthelyi telep esetében ez a szemétszállító gépkocsikkal kétnaponként a szeméttelepre szállítható. A szemét nedvességtartalma éves viszonylatban 30%-nak vehető, a komposztanyag optimális nedvességtartalma azonban 45% körüli. A szemét nedvesítése történhet vízzel, vagy szennyvíziszappal. Az iszap nagy előnye, hogy 1) a szemét bonthatóságát tükröző C/N arányt nagy N-tartalmával kedvezően befolyásolja. 2) A keletkező komposztnak nő a növények számára oly fontos N-tartalma, valamint javítja a vele trágyázott talaj víztartóképességét, és hőháztartását. A szennyvíziszap optimális mennyisége a nedvességtartalom függvényében számítható. A technológiai folyamat 2 részből tevődik össze: a) termikus stabilizálás a forgódobban, b) utókezelés. 1. ábra. Az 0> fogyasztás, C0

2 fejlődés és a hőmérséklet alakulása Termikus stabilizálás. A biostabilizátorban az iszappal átnedvesített szemét 2 napot tartózkodik, szüntelen forgás közben. A falán levő kések ez alatt az anyagot homogénné aprítják és mállasztják, míg benne mikrobiológiai folyamatok mennek végbe. Az aerob lebontás rögtön a beadagolás után megkezdődik. Az első szakasz a mezofil baktériumoké. Anyagcserefolyamatuk hőfejlődéssel jár. Ennek során 50 °Cra emelkedik a szemét hőmérséklete. Ezt követi a termofil szakasz, melyet elvileg 70—90 °C-os hőmérséklet jellemez. A keveredés folytán azonban a forgó dobban a hőmérséklet mégsem emelkedik 75 °C fölé. Ezen a hőmérsékleten megszűnik a mikrobiológiai tevékenység, majd a hőmérséklet a hőveszteség miatt 65 °C-ra racs homok- egy esi tett 6 . fogó b'°!°9l

a> sűrítő * tisztitomutargy iszap víztelenítő gépház (SSP-VN) fogadobunker mágneses fémlevátasztó vibrorosta durva , . . . rosta fnsskomposzt UN-050 T-088 o u j. ' ' i i " utoerlelo közbenső tároló mezogazdasagi. hasznosítás 2. ábra. A komposztkészítés folyamatábrája 26 t