Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Dr. Salamin András-Buzás Zsuzsa: Az 1980. évi Diplomaterv Pályázat értékelése

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK Az 1980. évi Diplomaterv pályázat értékelése A Magyar Hidrológiai Társaság az Országos Vízügyi Hivatallal egyetértésben 1965-ben „Diplomaterv Pá­lyázat"-ot alapított. A pályadíj célja a fiatal szakembe­rek bevonása a Magyar Hidrológiai Társaság szakmai­társadalmi életébe, megismerni és megismertetni a ki­váló fiatalokat. A pályázaton részt vehet minden olyan fiatal szakember, aki a tárgyévben egyetemet vagy fő­iskolát végzett és diplomatervében, illetve szakdolgo­zatában a vízgazdálkodási feladatokhoz kapcsolódó té­mát dolgozott fel. A pályázat szabályzata szerint díjazásra csak a ma­gasszintű munkák kerülhetnek, melyekben alkotóan al­kalmazták az egyetemen, főiskolán tanultakat, és ki­emelkedő szakmai gondolkodásmódot tükröznek. A pályadíjakat a Bíráló Bizottság ítéli oda, melynek elnöke és titkára mellett tagjai a Társaság szakosztá­lyainak delegált képviselői. A Bíráló Bizottság mun­káját hosszú éveken át fémjelezte dr. Lászlóffy Wolde­már neve, aki kialakította a jelenleg is használt érté­kelő módszert. A beérkezett pályaművek száma évente átlagosan 30—40 körül mozgott, míg az utóbbi években, a meg­növekedett érdeklődést mutatva 50 fölé is emelkedett. Az 1980. évi pályázat eredményhirdetésére 1980. de­cember 8-án került sor. Az Elnökségben Becker Ká­roly főtitkárhelyettes, dr. Wisnovszky Iván a Bíráló Bizottság elnöke, dr. Salamin András a Bíráló Bizottság titkára és Juhász József az Ifjúsági Tanács elnöke fog­lalt helyet. Beszámoltak arról a felelősségteljes munká­ról, ami a beérkezett 52 pályamű elbírálásával járt. A Budapesti Műszaki Egyetem 6 tanszékéről 23, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemről 3 pályamű érkezett be. Ugyancsak 26 fiatal pályázott a főiskolai kategóriában is: a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézetéből, Bajáról 14. a pécsi Mély­építési Intézetből egy hallgató, a DATE Mezőgazdasági Főiskola (Szarvas) két tanszékéről 8 és az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskoláról (Budapest) 3 hallgató. A nyertes pályaművek bizottsági értékelését dr. Sa­lamin András ismertette. A díjakat Becker Károly és Juhász József adta át. Egyetemi kategóriában díjazottak: l. díj: Láncos László (BME Vízgazdálkodási Tanszék) „Párbeszédes döntéselőkészítési módszerek a vízgaz­dálkodásban" Takács Imre (BME Mezőgazd. Kémiai Technológiai Tsz.) „Aktívszénpor adagolás hatása az eleveniszapos szennyvíztisztítás teljesítményére" II. díj: Prímás Éva (BME Vízgazdálkodási Tanszék) „Tárnok térségében 3000 ha vízrendezési tanulmány­terve" Szlatkovszki Judit (BME Vízellátási-Csatornázási Oszt.) „Háziszemét és szennyvíziszap együttes kezelése" NI. díj: Hódi Gábor (BME Vízellátási Tanszék) „Dortmundi és tangenciális bevezetésű körszelvényű műtárgyak kismintáinak laboratóriumi vizsgálata, különös tekintettel a térbeli sebességeloszlás megha­tározására" Baka István (BME Vízgazdálkodási Tanszék) „Nem permanens talajvízmozgások vizsgálata változó határfeltételek esetén" Dicsérő oklevelet és könyvjutalmat 10 hallgató ka­pott. Főiskolai kategóriában díjazottak: I. díj: Szepesfalvy Ákos (Ybl M. Építőipari Műszaki Főis­kola) „Nyomás alatti csatornázás (üzemállapot vizsgálat)" II. díj: Komjáti Sándor (Pollack M. Műszaki Főisk. Vízgaz­dálkodási Intézet, Baja) „Parádi Üveggyár víztisztítómű tervezése" Ganyecz Mihály (DATE Mezőg. Főiskolai Kar, Szarvas) „A békéscsabai Május 1. MgTSZ gerlai kerületének üzemi meliorációs tanulmányterve" III. díj: Bohr József (DATE Mezőgazd. Főiskolai Kar, Szarvas) „A teveli Kossuth MgTSZ üzemi meliorációs tanul­mányterve" Kovács Sándor (Pollack M. Műszaki Főisk., Mélyépí­tési Intézet, Pécs) „Körösújfalu vízellátásának tanulmányterve" Kehler Károly (Pollach M. Műsz. Főisk. Vízgazdál­kodási Intézet, Baja) „Szeged medence és kikötő partfal" Dicsérő oklevelet és könyvjutalmat 6 hallgató kapott. A díjnyertesek — a pályázat szabályzatának megfe­lelően — lehetőséget kapnak az év olyamán munkájuk ismertetésére az illetékes szakosztályok és területi szer­vezetek előadóülésein; valamint a dolgozat kivonatát a Hidrológiai Tájékoztatóban megjelentethetik. A pályaműveket értékelő 32 szakember munkáját ez évben is számítógép segítette. 1980. évben már másod­szor került sor a pályázatértéltelés számítógépes elő­készítésére. Míg 1979-ben még idegenkedett a Bíráló Bizottság a számitógép alkalmazásától, ebben az évben már természetes eszköznek tekintette. A számítógép alkalmazása tulajdonképpen csak meg­növelte az értékelők munkáját, ugyanakkor a kiala­kult végső sorrend objektivitását nagymértékben elő­segítette. A diplomaterv értékelés társasági szabályzata 10 értékelési szempont szerinti bírálatot ír elő. A gép­pel segített új módszer két szintre bontotta az értéke­lést. A Bíráló Bizottság feladata volt az egyes szempon-i tok egymáshoz viszonyított súlyának meghatározása, míg a diplomamunkák részletes bírálatát a bírálók az egyes szempontoknak megfelelően külön-külön végez­hették: minden értékelési szempont alapján (egymás­tól függetlenül) 0—10 pontot lehetett adni a szöveges értékelés mellett. A számítógépes értékelés az egyes diplomamunkákra adott bírálói értékelő pontokat sú­lyozta a Bizottság által megadott súlyozásnak megfele­lően és a kapott eredmények alapján rangsorolta a diplomaterveket. A gépesített megoldás lehetőséget biztosított ahhoz, hogy többféle súlyozást alkalmazza­nak (pl. a tartalom, a külalaki megjelenítés, az önálló ötlet stb. kiemelésével) és mind a tavalyi, mind pedig az idei értékelés azt mutatja, hogy a többféle súlyozás szerinti előkészítés lényegesen megkönnyítette a végső sorrend kialakítását. A gépi értékelés ugyanakkor megnövelte azt az infor­mációhalmazt, amit a Bíráló Bizottságnak át kellett te­kintenie, így a Bizottság munkája komplexebbé vált. Érdemes hangsúlyozni, hogy a gépesítés csupán az érté­kelés manuális munkájának megoldását, a több alter­natív értékelés előkészítését jelentette, nem helyettesí­tette az értékelés spekulatív munkáját. Számos prob­léma hátráltatta a gépi értékelés objektivitását. Gyakori jelenség volt, hogy az egyes bírálók nem azonos „szi­gorúsággal" mérték a pályaműveket: voltak szigorúb­20

Next

/
Thumbnails
Contents